2022.
ÚJ ÉV
Új versek
DOLGAIM KÖZT …
Évem, évem, új esztendőm.
Kettőezer huszonkettőm.
Idén hatvan éves lennék.
Szeretném, ha hasznot tennék.
Nem fogadok újra semmit.
Nem bántanék soha, senkit….
Tollat fogok, sokat írok.
Megsegítek akit bírok.
Évem, évem, új esztendőm.
Meglengetem a zsebkendőm.
Búcsút intek a régi évnek,
üzenek az emberiségnek,
országomnak, a népemnek,
szép alföldi vidékemnek.
Az én földem sokat látott.
Történelmet, szabadságot…
Évem, évem, új esztendőm.
Legyen mindig sok teendőm.
Maradjon kedv, kitartásom.
Fényes csúcsról kilátásom.
Maradjak meg a hitemben,
jóság legyen a szívemben.
Dolgaim közt a célom lássam…
Ne csalódjak senki másban….
2022.01.01. B.t.
HANG A CSENDEMBEN
Te vagy a hang
a csendemben.
Az elmélyülés
a lelkemben.
Te vagy a fény
az éjemben,
a sarokpontom
a létemben.
Te vagy a víz
a szomjamra,
a válasz
eddigi voltamra.
Te vagy a hold
a tó tükrén,
te vagy a felhő
égszürkén.
Te vagy a csend
a hangomban.
A lelked húrján
a dal voltam.
Fényként jössz meg
egy csillagról.
Olyan sok versem
csak rólad szól.
A vizem voltál,
ha szomjaztam.
A múltamat veled
gondoztam.
Te vagy a szellő.
Honnan fújsz?
Megnyugszom majd,
ha hozzám bújsz…
2022.01.01. B.t.
HA NINCS VELED …
Asztalom üres.
A fejem tele.
Rengeteg gondolat.
Mit kezdjek vele?
Csak ülök magamban.
Nézem a falat.
Szakadékba zuhan
minden pillanat.
Szavak keresnek.
Megízlelgetem.
Az a gyöngyfűző tű
miért nincs velem?
A gyöngyök sorából
szóláncot kapok.
Jövőt tervezek,
múltat mozgatok.
Megélem a jelent.
Ma még elvisel.
Elbeszélgetnék most
talán bárkivel…
Az életről, helyekről,
a sorsról, a semmiről.
A világ kezdetéről.
A világ végiről.
Csillagközi térről
a portól a porig,
tartalmas könyvektől
teli polcokig.
Üres asztalomnál
vendégeskedek.
Nincs most terítékem,
de levegőt veszek…
2022.01.03. B.t.
KARBAN TARTÓ
Kérdés.
Felelet.
Nézd
a szemeket.
Pupilla
pillanat.
Hatott
a szavad.
Kitágult
végtelen.
Érző
értelem.
Őszinte
való.
Lelkedig
ható.
Kérdés.
Felelet.
Féltés.
Szeretet.
Néma
ölelés.
Árnyként
követés.
Retina
fotók.
Álom
alkotók.
Régen
várt alak.
Szívben
tartalak.
2021.01.03. B.t.
PEREMEMBEREK
Hangos perceket tanítok
hallgatni.
Csatazajjal nem tudsz
altatni.
Dermesztő magány.
Jégverem.
Holtvágányon veszteglő
életem.
Nem járnak hajók.
Jégpáncél.
Divatja múlt álmok.
Nincs hátszél.
Keresztapa meghalt,
de jött másik.
Vadkörtegyümölcs.
A fogad elvásik.
Félelemtükör.
Torz képek.
Perememberek
a kellékek.
2022.01.03. B.t.
A MONDOTT KERESZT
Gyomorforgató,
de nem étek.
Zord idők járnak
ott felétek.
Ők gusztustalanul,
mi birka módra.
Csak bámulunk
a kódolt valóra.
Ami volt érték,
az elsüllyesztve.
Zsebeket tömnek
jó degeszre…
és kéz kezet mos,
de nem lesz tiszta.
Rossz az a kor,
ahol ez a minta.
Egy kanál vízben
megfojtanának.
Zavaros a vize
a vén Dunának.
A kőgazdagoknak
kijár minden.
A szegénysornak
megmarad isten.
És, ha vadásznak,
nem bakot lőnek,
nagy élvezői
a korcsult időnek.
Jön majd a tavasz.
Nagy vizet áraszt.
Ez a mosdatlanság
lelkemig fáraszt.
Mert kenik a mocskot,
de nem lesznek tiszták.
Nem szentek azok,
kik a misebort itták.
A mondott keresztet
mindig más cipelte.
Egy lakott szigeten,
de számkivetve…
A zászlóvivők
eltűnnek sorban.
Csak legyek vagyunk
a vizezett borban.
2022.01.04. B.t.
SZEGÉNYEN, DE TISZTÁN
Én nem csak szeretem,
én féltem a hazámat.
Ám, ha úgy lesz jobb,
majd befogom a számat.
Nem perelek mással.
Azzal nem jutok előbbre.
Majd a hátterekben
kapok új erőre.
Én nem csak leírom,
én nem csak kimondom.
A díszmagyaromat
a lelkemben hordom.
Mindig ünneplőben.
Szegényen, de tisztán…
sokat gondolkodva
magyarságunk titkán.
Én nem csak hirdetem.
Rosszban, nem csak jóban.
Nem csak rejtőzködök,
mint iszap a folyóban.
Nem érdekel határ,
sem erőszakos béke…
A megosztottságunknak
legyen végre vége!
Jártam már Hargitán.
Hallottam Oltnak hangját.
Értettem Trianon
félrevert harangját.
Nem haragszok másra.
A kezemet nyújtom.
Szabadságunk tüzét
hitemmel meggyújtom.
Én nem csak úgy gondolom.
Igaz szavakkal vallom!
Áldott légy Magyarország!
A jövőmben is hallom…
2022.01.04. B.t.
MERT KELL A FÉNY...
Lesz, ahogy lesz,
csak legyen …
Osztozzunk
isteni kegyen!
Januári friss havon.
Kis cipó az asztalon.
Az ágon gyümölcs,
az égen nap.
A pohárban sör,
rajta hab.
A szívben jóság.
A keretben kép.
Megfizetett
dolgos nép.
Az arcon mosoly.
A fán levél.
Egy szónok,
ki szépen beszél.
Karban erő.
Házon tető.
Friss lélegzet.
Alapvető.
Tiszta papír,
meg verssorok.
A hordóban
jófajta borok.
Párhuzam
emberek között.
Békesség
mindenek fölött.
Kandalló,
benn tűz lobog.
Áldott jövő.
Letűnt korok.
Kapcsolattartó
rokonok.
El nem felejtett
gyökerek.
Felemelt fejű
öregek.
Fényt adó lámpás,
mert kell a fény.
Emberség,
erre van igény.
Lesz ahogy lesz.
Csak legyen.
Kis fenyő
a nagy hegyen.
Hajnali csend.
Teremtő erő.
Legújabb versem
bújj elő!
2022.01.05. B.t.
AZ ÉLET RENDJE
Nem mindegy mit mondok.
Nem mindegy mit hallok.
Az élet lényegéről
nem mindegy mit vallok.
Egyetlen búzaszemben
ott rejlik az élet.
Egy kaszasuhanásban
ott a végítélet.
A lédús szőlőszemben
sok igazság rejlik.
A tanult bölcsességet
a könyveikben rejtik.
Nagy szakállú vének
sokat mondó csendje.
Halál és születés.
Ez az élet rendje.
Állnak még a sziklák.
Ős istenkirályok.
Tenger, hullámverés,
sikoltó sirályok.
Nem mindegy mit írok,
de felvállalom bátran.
Kozmikus bársony
éjfekete sátram.
Nem vagyok üstökös,
de aki felnéz láthat.
Lakatlan föld vagyok.
Le senki nem igázhat.
Füvem gyöngyharmatja
az erdő-rengetegben.
Talán pár verssorom
nyom az emberekben.
2022.01.05. B.t.
A FÉLIGAZSÁGRÓL
Kis halak
meg nagy halak.
Láthatatlan
házfalak.
Kis madár,
meg nagy madár…
Kinek tágas
a határ?
Kis kunyhó,
meg palota.
Az élet titkos
tanoda.
Kis mondóka,
meg nagy zsivaj,
összevissza
nagy ricsaj.
Kicsi porszem.
Visz a szél.
A sorstalanság
nagy veszély.
Kis halak,
meg nagy halak.
A cápák
sosem alszanak?
Kis veréb,
meg égi sas.
Rozsdamarta
kard a vas.
Kis ember,
meg vén, öreg.
A cséplőgépnél
van törek.
Kicsi csíra.
Nagy magok.
Anyanyelven
dallamok.
A féligazság
nem igaz.
A lehetőség
nem vigasz.
Az ígéret
apró remény.
A csend is lehet
vélemény…
2022.01.05. B.t.
TÖRHETETLEN
Nyakunkon a vízkereszt.
Karácsony már elereszt.
Vége van az ünnepeknek.
A háromkirályok hazamennek.
A csodacsillag még ragyog.
Jézust óvó angyalok
égi fényben földre néznek…
Új királya van a népnek.
Isten fia. Hatalom.
Segíts földi utamon.
Ember fia. Szeretet.
Ez a földi szereped.
A rád kent bűn csak rágalom.
A kereszt ott a hátadon.
Majd kínok között cipeled
törhetetlen hitedet…
2022.01.06. B.t.
FÖLÖTTÜNK DERENG
Korhadó kereszt.
Amíg a világ világ…
lehet téli fagy,
sírodon lesz virág.
Nincs már rajta test.
Csak a szögek nyoma.
A végtelenség lett
hited otthona.
Földi Golgota.
Hosszú volt az út.
Felettünk dereng
a sejtelmes Tejút.
Korhadó kereszt.
Nem dől ki soha.
Tizenkét apostol.
Utolsó vacsora.
Van ki megtagad.,
és akad áruló…
Csendben hömpölyög
a szent Jordán folyó.
Harminc ezüstöt
ért az életed?
Lesz feltámadás.
Lesz új életed?
2022.01.06. B.t.
A SZÉPSÉG ÖRÖK
… még ősz a bokrokon,
de már tél a csúcsokon…
benéz a végtelen
az ég ablakon
feszült víztükör
csodás tisztaság
megfürdik benne
a látható világ
… nagy találkozás
a nagy hegyek alatt
szépség született…
álom pillanat
2022.01.06. B.t.
A MEGFOGOTT PILLANAT
(Szász Endre emlékére)
Az agy irányít.
Vagy a kéz?
A kicsikből lesz
a nagy egész.
A részletekben
kidolgozott,
a pillanat
örökre megfogott.
Az ecsetvonás,
meg az árnyalat
a képzeletnek ad
szárnyakat.
Az ész irányít.
A szem befogad.
Ami fontos,
az megmarad.
Porcelán álmok,
agyagmesék.
Lassan gördülő
időkerék…
S ha elfogy az út
a cél előtt,
gyönyörködjünk
egy kép előtt…
2022.01.07. B.t.
… ÉS MENT A MAGYAR …
Csendes a Don.
Csendesedünk.
Hajtott fővel
emlékezünk.
Jött a parancs.
Ment a magyar.
Mészárszék lett
a Don-kanyar.
Halálba ment
egy hadsereg.
A történelem
szendereg.
Magyar sírok.
Kereszt, sisak.
Megkérdeznénk,
ugyan ki vagy?
A választ régen
elfeledték.
A nevedet is
eltemették.
Csendes a Don.
Fagyos szelek.
Halálba ment
egy hadsereg…
Jött az ellen.
Dőlt a magyar.
Tömegsír lett
a Don-kanyar.
Se fegyverünk,
se ételünk…
Tisztelgünk
és emlékezünk.
Lélekharang
a folyó felett.
Nemzeti szín
emlékezet.
Sírhalmok
a talpunk alatt.
Csak a szél hoz
jeget, havat…
Csendes a Don.
Lelkek csendje.
Halálotok
nincs feledve.
Nyugodjatok
békességben.
Emlékezzünk
tisztességben.
Himnusz, Szózat,
virágcsokrok…
Miért kellett ez?
Válaszoltok???
Csendes a Don.
Nyolcvan éve.
Emlékezet
és lelki béke…
2022.01.07. B.t.
HAVASOK FÖLÖTT
(Wass Albert emlékére)
Távoli otthonok.
Székely rögök.
Álmok szálldosnak
a havasok fölött.
Ahol megmarad a kő,
ahonnan elszalad a víz…
Hiába vagy távol,
a lelked haza visz.
A Hargitán innen,
az óceánon túl,
kinek arany tollat
juttatott az Úr.
Az ember
mindenütt ember,
a magyar szív
magyar marad!
Téged ne támadjanak!
Te ne védd magad…
Csak az szóljon,
aki különb,
aki tőled emberebb!
A hazaszeretet
a leghűbb fegyvered.
2022.01.07. B.t.
KIFESTŐ
fekete magány
szürke félelem
fehér a sikoly
vörös szerelem
zöldellő remény
kék tollú madár
ezüst holdsarló
barna a határ
arany napsugár
narancs tulipán
rózsaszín mosoly
ében elefánt
bíborban született
citromsárga dal
rózsaszínű álom
téglavörös fal
márványos kövek
rézszínű szobor
almazöld moha
óbarnán komor
ciklámen égbolt
azúrkék sziget
őszülő tájakban
olajzöld liget
színtelen szemek
mélylila hajak
tiritarka rét
szivárvány szavak…
porcelán fehér
okkersárga föld
cinóber vörösség
életadó zöld
2022.01.08. B.t.
CIRKUSZ, BÚSKOMOR
A víz, csak nedvesen.
Mindentől mentesen.
Se cukor, se só.
Nem pótlék a szó.
Az izé íztelen,
az írás helytelen.
Nem tejszín a hab.
A fém is fadarab.
Műanyag világ.
Selyemből virág.
Locsolni se kell.
A tudat felemel.
A víz csak nedvesen.
Köszönj illedelmesen.
Se zsír, se tej, se hús.
A bohóc arca bús.
Nincs rajta mosoly.
A cirkusz búskomor.
Olcsó pótszerek.
Élethelyzetek.
Nyolc milliárd lakó.
Húsodig ható.
Szócső. Agymosás.
Félkész alkotás.
Minden megvezet.
A média etet.
Itat könnyeket.
Bezár könyveket.
Viselkedj rendesen.
Igyál vizet. Nedvesen.
2022.01.09. B.t.
JANUÁR
(Időrengeteg)
Fagyos hajnalok,
dermedt reggelek.
Ködpárnák alatt
álmot kergetek.
Kopasz ágakon
levelek helyett
fázós madarak
érzik a szelet.
Árok partokon
zúzmarás füvek.
Kihűlt kemencék.
Hideg őrtüzek.
Befagyott a tó.
Páncélján nyomok.
Viharkabátban
idő tántorog.
Csak lassan halad.
Célját nem leli.
Semmi melegség.
Semmi emberi.
Dermedt hajnalok.
Fagyos reggelek.
Álmos ablakok.
Időrengeteg.
Térdeplő bokor.
Sehol egy levél.
Romok sípjain
a téli szél zenél.
Ősi dallamok.
Gyorsuló ütem.
Végtelen a tér.
Fényével üzen.
Véletlen sorok.
Kongó mondatok.
Tyúklépésekkel
hosszabb holnapok.
2022.01.10. B.t.
HOVÁ BÚJTAK A SZAVAK?
Fut az idő, a patak.
Hová bújtak a szavak?
Odvas fákba, fű közé,
mohos kérgű tölgy mögé?
Száll az ének. Madarak.
Fehér tollú akarat.
Puha fészkek melegét,
a szabadság kék egét…
Téli hóban vadnyomok.
Emlékeket halmozok.
Régi képek, levelek.
Barátság és szeretet.
Bársony égi boltozat.
Csodatévő gondolat.
Verssé válik a jelen.
Gyönyörködik a szemem.
Polcon könyvem, kinyitom.
Álmom útnak indítom.
Csillag ragyog egemen.
Álmom világegyetem.
Iskolapad. Figyelek.
A mindenség integet.
Távolodó végtelen.
Benne porszem. Életem …
2022.01.10. B.t.
MORZE-JELEK
Jégpáncél-ruhát
adott a tél a tájra.
Dermesztő magány.
Mintha a lét is fájna.
Mintha a múltba veszne
az élet, a tűz, az ember…
Gyertyák fényével
hová tűnt december?
Hamisan csillog a jég.
Elcsúsznak rajta a percek.
Távoli hegedűszó.
Régi szerelmek.
Szív melegét keresem.
Dereng a múlt
a szobámba….
Szaggatott morze-jelével
pislog a lámpa.
2022.01.10. B.t.
ÖREG FÁBÓL
Hányadán állok, hogyan élek.
Hova tartozom, mitől félek.
Honnan érkeztem, merre tartok.
Hol magasodnak a folyópartok.
Miből készültem. Tarka gének.
Titokzatossá vált családi képek.
Miket gondolok. Kinek mondom.
Kire tartozik égető gondom.
Ki figyel oda a néma csendre.
Ki bólint rá az értelemre.
Rejtvényt készítek keresztekből.
Időt rabolnék a végtelenből.
Lenvászon ruhám vasalatlan.
Tiltakozásom akaratlan.
Pislogó fényem ki veszi észre…
Hallgassatok az építészre.
Mestergerendát öreg fából.
Ne a széléből. A javából!
Falakat rakhatsz igazságból.
Ki ragad majd ki az őszi sárból?
Tisztára ki mos segítség képpen.
Csak egyfajta módon.
Szeretni szépen…
Ki visz magával,
ha menni készül?
Várj türelemmel.
A lelked szépül.
2022.01.10. B.t.
AKIKÉRT A SZELEK SÍRNAK
Akikért a szelek fújnak.
Akikért a gyertyák gyúlnak.
Akik akkor ott maradtak.
Parancsszóra belehaltak.
Akik némán hősök lettek,
kiket soha nem feledtek.
Ott nyugszanak doni földben.
Ott pihennek sírgödörben.
Nevek nélkül dőlt keresztek.
A háborúba belevesztek.
Akikért a szelek sírnak.
Akiket mártírnak hívnak.
Akik akkor meneteltek,
harcoltak és földre estek.
Harcba mentek, parancsszóra.
Magyar vér hullt jeges hóra.
Idegen föld, magyar hantok.
Szép emlékű hősök vagytok.
Azok, kiket visszavártak,
kik a Don-kanyarban jártak.
Örök példa emléketek.
Főhajtás és emlékezet…
2022.01.11. B.t.
ÖRÖM HÁROM TÉTELBEN
I.
Örülni mindennek.
Embernek, istennek.
Viharnak, esőnek,
észnek és erőnek..
Csillagnak, tavaknak,
kimondott szavaknak.
Könnyeknek, mosolynak,
viccesnek, komolynak.
Homoknak, szeleknek,
nyugatnak, keletnek.
Népnek és hazának,
megművelt határnak.
Zöldnek és vörösnek,
centrikus köröknek.
Kockának, gúlának,
térnek és utcának.
Tágra nyílt szemeknek.
Tudni, hogy szeretnek.
II.
Örülni mindennek.
Megváltó hitednek.
Tengernek, hullámnak,
a mindenség urának.
Sejtnek és atomnak.
Ölelő karoknak.
Erdőnek, ligetnek,
lakatlan szigetnek.
Csendnek és békének,
megkötött kévének,
tarlónak, kalásznak.
A folyón a halásznak.
Versnek és regénynek,
okos véleménynek.
Mának és holnapnak,
ha igazat mondhatnak.
Imának, áldásnak,
emberré válásnak.
III.
Örülni mindennek.
Domboknak, hegyeknek.,
Forrás hűs vizének,
ringató zenének.
Álmoknak, meséknek,
kétpúpú tevének.
Sasoknak, ölyveknek.
Régen írt könyveknek.
Lámpásnak, tanárnak,
kék tollú madárnak.
Örülni magadnak.
Teremtő agyadnak.
Két dolgos kezednek.
Megkapott nevednek.
Apának, anyának.
A mindenség szavának.
Lelkednek, szívednek.
Semminek, mindennek …
2022.01.11. B.t.
LEVESBEN A SÓ
Kitalálni ami nincs.
Megőrizni ami van.
Menni zarándoklaton,
ha fájdalmas is az iram.
Megbecsülni ami volt.
Felvállalni tetteket.
Várni jövőt, holnapot,
bármiket is rejteget.
Felfogni a végtelent.
Csillagot, feketelyukat…
Elkerülni zsákutcát,
felismerni tévutat.
A szabadság, mint akarat
kiterjesztett szárnyakon.
Uralkodni mindenen,
a benned rejlő vágyakon.
Kifaragni szobrodat,
lélek-emlékművedet.
Szénaboglya vár reánk.
Benne talán tű lehet.
Olvasni verssorok között.
Írni tisztán, érthetőn.
Horizontot kutatni
tenger mélyén, hegytetőn.
Ember lenni. Semmi más.
Adni mindent, ami kell.
Harcban állni nem szabad
semmivel és senkivel.
Megszeretni ami jó.
Elviselni ami rossz.
Képzeletben utazni.
Majd a hajnal hazahoz.
Felvállalni a hibát.
Megtanulni a valót.
Szeretni az életet,
mint a levesben a sót!
2022.01.12. B.t.
KÉKSÉGÉT AZ ÉG
őrizlek, mint mélységét a tó
hirdetlek, mint szépségét a szó
titkollak, mint vár a börtönét
ismerlek, mint test az ösztönét
követlek, mint vég a kezdetet
ápollak, mint víz a kerteket
szeretlek, mint tintáját a toll
kereslek az éjben valahol
vártalak, mint a májusi esőt,
néztelek, mint az elfolyó időt
fogtalak, mint kéz a gyermeket
hallgatlak, mint a tér a csendemet
tervezlek, mint ember a jövőt,
mint a hajó az első kikötőt
hordozlak, mint ing a foltjait
kutatlak, mint egy bolygó holdjait
visellek, te legszebb öltözet
drága vagy, mint nemes ötvözet
kikeverlek, mint kékségét az ég
vállallak, mint pék a kenyerét
csodállak, mint a felkelő napot
felejtsd el az összes bánatot
bámullak, mint népek a csodát
tartalak, mint tölgyfa a mohát
tanullak, mint az agy a verseket
izlellek, mint szőlőszemeket
őrizlek, mint gát a nagy folyót,
az elveszett, de megtalált golyót
színezlek, mint ősz a lombokat
akarlak, mint a rend a dolgokat
féltelek, mint anya a gyermekét
úgy várlak, mint a tavasz kezdetét
2022.01.12. B.t.
CIKÁZÓ
dideregve
kuporogva
foghatatlan
idő foglya
tetten érve
számonkérve
tántorogva
visszanézve
ostorozva
gondolkodva
játszadozni
milyen volna
perlekedve
részletezve
hátterekben
él az eszme
szinten tartva
összeadva
ügyeskedő
emberfajta
kéztördelve
vihart vetve
céltalanul
útra kelve
szánakozva
ostromolva
zsigerekből
undorodva
gyökerezve
törlekedve
hajnalonta
éjjelente
kitakarva
betakarva
reményt adva
jót akarva
2022.01.13. B.t.
TÖRÖTT CSERÉP
Lelkembe látni.
Szívdobbanásnyi létemből
mennyit éltem?
Szemlélődtem,
és reméltem.
Amikor még
nem ismertem istent,
magamhoz öleltem
szinte mindent,
de volt ami
eltaszított.
Csepp tengeremben
haragot szított.
Lelkemből látni.
Lehet akármi.
Csak lélegzetvétel,
a térnek csak hang,
az agynak étel.
Csak nyomot hagyni,
mint a láb a hóban.
Emberré olvadtunk
egy őskohóban.
Csak keményen.
Vasakarattal.
Csatákat vívni meg
saját szavakkal.
Lelkembe láttak.
Baráttá váltak,
vagy észre se vettek.
Mint egy régi vázát,
mélyre temettek.
S ha majd előásnak
egy távoli korban…
Csak törött cserép leszek
a száraz porban.
2022.01.13. B.t.
EZ ÁLLATI
Kutyafuttában,
libasorban.
Tyúklépésekkel
disznótorban.
Majomszeretet.
Krokodilkönnyek.
Kígyót bűvölve
sem lesz könnyebb.
Birkatürelem.
Galamblélek.
Bálnahát bucka.
Állati élet.
Disznó-részegen
macskajajjal.
Elefánthűség
heringrajjal.
Farkasszemekkel
róka ravaszság.
Oroszlánszívvel
vad a szabadság.
2022.01.13. B.t.
KÜLÖNÖS KÜKÜLLŐ
Reszket a Küküllő.
Vastag kabát rajta.
A vén idő kerekét
az emlékezés hajtja.
Hol van már a nyárvég
napraforgó színe,
hol az őszi szüret
muskotályos híre…
Hol van a sok madár?
Elmentek délvidékre.
A pislákoló napfény
árnyat fest a jégre.
Hol vannak a vadak?
Almuk hideg szalma.
A tájon uralkodik
január hatalma.
Haldokló Küküllő.
Tavasz-lázas álma.
Gonosz téltábornok
vigyáz a világra.
Imitt-amott nádszál,
egyenes derékkal.
A szél himnuszát játssza
az idő maradékkel.
Nyomok erre-arra.
Őzek jártak erre?
Didergő Küküllő.
Jégverem a medre.
2022.01.14. B.t.
AKI A SZÉPRŐL MESÉLT
(Rockenbauer Pál emlékére)
1933 – 1987
*
Aki megfertőzött
sok-sok széppel, jóval.
A múlt csodáival,
a látható valóval.
Ki térképről mesélt,
és a meséje lángolt…
Elindult egy útra.
A kék-túrán „táncolt”.
Megköszönöm neki,
hogy a földrajz érték,
tőle tudom máig,
mi az emberi mérték.
Együtt mentem vele
telve képzelettel,
barátságot kötve
a magyar hegyekkel.
Köszönöm a mesét!
A lángot, mely megperzselt.
Rockenbauer Pál…
Harmincöt év eltelt.
Elmentél messzire,
de megmaradt a lángod.
Kicsit az enyém lett
különös világod.
2022.01.14. B.t.
KOPOTT KAVICS
Nem kőbe vésik.
Gondolatba.
Ott marad minden
pillanatban.
Levélrezdülés
a szélben.
Hókristály csodája
szigorú télben.
Esőcsepp zuhanás.
Hófehér paplan.
Varázslatos szín
az őszi avarban.
Lekopott kavics
patakmederben.
Csillogó könnycsepp
fátyolos szemekben.
Reménykedés
egy szép világban.
Hűsítő eső
a kánikulában.
Nem kőbe vésték.
Csak szavakba.
Egy örök érték
ezer alakban.
Altató ének
a gyermekágynál.
Olyan az emlék,
mintha csodát látnál.
2022.01.14. B.t.
MADÁR AZ ÉGRE
Madarat rajzoltam az égre.
Áldott napfényt a vidékre.
Harmatcsepp a levelekre.
Boldogság az emberekre.
Az égre madarat rajzoltam.
A réten libákat hajtottam.
Csillagot szedtem az égben.
Árvalányhaj voltam a szélben.
Rajzoltam az égre madarat.
A folyóban fogtam halakat.
Tereltem szertelen szeleket.
Csodáltam csillogó szemeket.
2022.01.14. B.t.
DE MOST TÉL VAN …
Kopasz ágak hegyén jár a nap.
A csúcsokon hófehér kalap.
Nyúl bújik a barázdák között.
Héja köröz a nyúlnyomok fölött.
Az idő megáll, lassan körbe néz.
Egy régi emlék édes, mint a méz.
Meleg szobában kandallóláng lobog.
Az idő tovább áll. Lassan tántorog.
Szelek szaladnak a hegy lába felé.
A tél didereg, mintha féltené
a nyár nyomait a patak partjain.
Jégvirág virít a tegnap hantjain.
A száraz fák csontváz ujjai
megpendítik a felejtés húrjait.
Hová lett a zöldülő tavasz?
A jégcsapokban sosem lesz vigasz.
Az őszi avar hópaplan alatt.
Egy színes levél már fakó pillanat.
A dermedt távol vékony horizont.
A vándor lábam talán nekiront.
Ha elfárad, majd úgy is megpihen.
Tél lakozik most mindenkiben.
A csendességben magok alszanak.
Álmukban napfénnyel játszanak.
Majd esőt hoznak az illatos szelek.
Színesednek a kitágult terek.
De most tél van. Fekete fehér.
A végtelenbe ez is belefér.
De most tél van. Csendesség honol.
A barázdák közt emlék kóborol…
2022. 01.15.
(Egy magyar puszta ihlette vers….)
VOLT EGY FA
Volt egy fa.
Állva halt meg.
Méltósággal.
Elzuhanva
kötött békét
nagy világgal.
A madarak,
kik egykor régen
az ágára ültek,
a hiányát látva
értetlenül
elcsendesültek.
Volt egy fa.
Helyén üresség.
Nagyon hiányzik.
Nincs már lombja,
és ahol nincs fa,
már árnyék se látszik.
A kert dísze
állva halt meg.
Majd elzuhant, csend lett.
Álmában őrzi
a zöld tavaszt,
a szellőt, a kertet.
Már nincsenek rügyek.
A gyökér a földben.
Örökre vége.
Meghalt egy fa.
Se avar, se levél.
Csak csend van és béke.
2022.01.16.
(A nyírfa halálára)
FELVENNI A KESZTYŰT
Mi az életben a dialektika?
csak egy kis túlélés.
Ősi taktika.
Erősebbnek lenni
bárhol, bárkitől.
Talpon maradni,
ha már más kidőlt.
Felvenni a kesztyűt,
ha benned van a mersz.
Mosolyogni szépen,
ha elixírt keversz.
Egyenes derékkal
nézz a cél felé.
Megadni Istennek
ami az istené.
Nem félni semmitől,
vagy ha félsz ne mutasd…
Ha felmerülnek gondok,
csak a megoldást kutasd.
Mindig a lényeg fontos,
a többi lényegtelen.
A központban az élő,
a perem élettelen.
A determináltság
mindennel összefog.
Mert te vagy az első,
és nem a törvény, s nem a jog.
2022.01.19. B.t.
EMBERI ÉS EMBERTELEN
Amikor még nem volt ember,
bírta a Föld türelemmel.
Nem volt vegyszer,
nem volt gépzaj.
Nem pusztult el
a sok méhraj.
Nem volt szemét
az erdőszélen.
Nyáron esett,
hó hullt télen…
Amikor most él az ember,
zsigeri mély félelemmel.
Oly sok a baj.
Fegyverkezünk.
Szennyezünk,
és szemetelünk.
Kontinensnyi
fát kivágunk.
Sivatag lesz
a világunk.
Fogy a vizünk.
Fajok vesznek.
Egy élő bolygót
tönkre tesznek.
Amikor már nem lesz ember.
(Mert nem fogta fel értelemmel)
Lesz majd patak.
Lesz majd erdő.
Nem lesz talán
atomfelhő.
Lesznek romok
a dzsungel mélyén.
lesz egy bolygó
a világ végén …
Ember!
Ha már nem lesz Földed,
az a régi bolygód
nem lesz zöldebb,
és nem lesz kékebb…
Ugye érted?
Ne legyen meg
a világvéged!
2022.01.19. B.t.
GYÖNGYÖKKÉ VÁLÓ…
Huszonegy éve nincs apám,
de már anyám sincsen.
Huszonegy éve árvaságot
adott az isten.
Rám hagyta nevét, az álmait,
és egy nagy keresztet.
Fogcsikorgató akaratát,
s amit teremtett.
Dolgozott, nem panaszkodott.
Szeretett minket.
Vékonyka volt a „tehetség”,
de megadott mindent.
Huszonegy éve nincs apám,
de az emléke áldott.
A maga egyszerűségében
szerette ezt a világot.
Gyerekkel, földdel, villanyéllel.
Sok lemondással.
Kaszával, kemény munkával,
szénahordással.
Nekem fiam most dolgom van!
Mindig ezt mondta.
Pihenni sohasem tudott.
Ez volt a gondja.
Huszonegy éve nincs apám.
Az én istenem áldja!
Huszonegy éve anyám sincs.
Ő volt a párja.
Köszönök testet és lelket,
hogy felneveltek.
Lehetett bármilyen nagy vihar,
ők mindig szerettek.
Könnyem már alig maradt.
Gyöngyökké váltak.
Hiszem, a csillagok közül
még mindig látnak.
Vigyáznak ránk, hisz angyalok.
Őriznek engem.
Nincsen már apám, se anyám….
De itt vannak bennem.
Itt élnek bennünk örökre,
hisz ez a sorsunk.
Kötődünk időhídon át,
géneket hordunk…
Emlékek, szavak, mondatok.
Szép ez az érzés.
Szeretet, fájdalom, tisztelet.
Örök megértés.
2022.01.20. B.t.
OLYKOR VADKÉK
Szívemben rég nincs harag.
Miért is lenne…
A szívemben szeretet lakik,
s te ott vagy benne.
Kertemet eső öntözi.
Égi áldás.
Dalom lelkemből fakad.
Csendes kiáltás.
Versemben láthatod magad.
Tükör szavakban.
A válasz talán egyszerű.
Keresd magadban.
Múltamból jövő született.
Ó, meddig tart még.
Lelkem azúr tengere
időnként vad-kék.
Álmomban messzire megyek.
Nagy a szabadság.
Titkos végtelen keres,
és nem a rabság.
Szememben néha könny ragyog.
Miért tagadjam.
Annál erősebb vagyok,
hogy a reményt feladjam.
Erőmből mennyire telik…
Kisért a sorsom.
Van még, mit meg kell oldani.
Bátran kimondom.
2022.01.20. B.t.
OLY SOK MINDENT KAPTAM
(A Magyar Kultúra napjára)
*
Kaptam egy nyelvet.
Kaptam egy szívet.
Kaptam egy istent.
Kaptam egy hitet.
Kaptam egy himnuszt.
Áldott, szent dolog.
A végtelen szabadságról,
egy népről álmodok.
Kaptam egy múltat.
Kaptam egy jövőt.
Magyarok istene,
adj hozzá erőt.
Kaptam szép szavakat.
Kaptalak nemzetem.
A megírt verseimben
a szépséget kergetem.
Oly büszkén magyar vagyok!
itt az isten tenyerén.
Kaptam egy lelket.
Kaptam egy dallamot.
Kaptam egy szép tollat,
s versíró hajlamot.
Kaptam hovatartozást.
A szívemben dobog.
Hatalmas hittel mondom:
világ, én magyar vagyok!
2022.01.20. B.t.
MINT A MADARAK
Mint a madarak.
Mindig szabadon.
Néha egyedül
elrejt a vadon.
Világegyetem.
Mindenre tanít.
Gránittömböket
porrá alakít.
Mint a csillagok.
Mindig ragyogón.
Apró csónakunk
ring a nagy folyón.
A parton emberek.
Egy ódon kikötő.
Vár a végtelen.
Maradj úttörő.
Mint a vad szelek.
Fákkal játszanak.
Hiába figyeled,
sosem látszanak.
Omló sziklafal.
Csak a por marad.
Szétszakít a sors
időtlen szalag.
Mint a végtelen.
Fel nem foghatod.
Elveszik benne
a végső mondatod.
Csönddé lesz a vers.
A tér elnyeli.
Az idő foglya lesz.
El nem engedi.
Mint az embernek,
kinek dolga van.
Mint a zarándok,
aki hontalan.
Mint a forrásvíz,
a tengert kereső.
Mint az öregség…
Marad-e erő?
Mint a tengerek.
Bennük szigetek.
A teremtő erő
legyen veletek.
Okos képzelet.
Acél akarat.
Nézd a kék eget,
mint a madarak …
2022.01.21. B.t.
