4évszak
ÉVSZAKVARÁZSLAT
Tavaszt álmodtam.
Az őszöm megéltem.
A nyarat hőséggel,
a telet kimérten….
Évszakvarázslat.
Szépség a tájamon.
A gyönyörűséged
mindennap láthatom.
Tavaszt akartam,
de őszbe jutottam.
Esőkben fürödtem,
szelekkel futottam.
Évszakok. Gyöngyszemek.
Igazak, valósak.
Lehulló levelek.
Avar lesz a holnap.
Tavaszt csodáltam.
Szüretet szerettem.
Az udvaron hóember.
Felhőkép felettem.
Évszakok játszanak
velem, az emberrel.
Gyűjtöm a csodákat
kitágult szememmel.
Tavaszt reméltem.
Az őszöm színesebb.
A telem hófehér,
a nyaram hímesebb.
Évszakok változnak.
Kering a földgolyó.
Partja közt hömpölyög
az Idő, a vén folyó.
2021.11.05. B.t.
LÉLEKAJTÓ
Szavaimból kinek adjak?
Nem tartom meg önmagamnak.
Adok a múltnak, őseimnek,
barátomnak, ismerősnek,
a gyökereknek, a madaraknak,
a szerte-szét szórt magyaroknak.
Erdélyben és Felvidéken,
Kárpátalján, Délvidéken,
tengerentúl, Kanadában,
bárhol él a nagyvilágban.
Szavaimból kinek adjak?
Azoknak, kik jót akarnak.
Bizakodnak, reménykednek…
Igaz lelkű embereknek.
Magvetőknek, parasztoknak,
kik a földhöz ragaszkodnak.
Hírmondóknak, éhezőknek,
férfiaknak, bájos nőknek.
Gyermekeknek, unokáknak.
Ennek a megmaradt hazának.
Szavaimból fűzzek verset?
Tanuljam az engedelmet?
Az emberséget, az igazságot.
Írjam meg a szabadságot.
Szavam legyen lámpa fénye,
nemzedékem szép reménye.
Sasok szárnya, béke ága,
a kikelet szép virága.
Szívdobbanás. Lélekajtó.
Hajnalonta harmathajtó.
Szavaimmal képet festek.
Kizöldülnek régi kertek.
Pipacs nyílik búzaföldön.
A szívdobbanást verssé költöm.
Tisztasággá, véleménnyé,
szívből adott küldeménnyé.
Áldás legyen földön, égen,
lebegjen a mindenségben,
a végtelenben, sejtjeimben.
A szavaimban ott van Isten.
2021.11.07. Besenyőtelek
(VÉG) JÁTSZMA
A paraszt nem gyalog.
Csak a király andalog.
Nem lovon, nem futón.
Sok-sok négyzeten.
A királynő halálát
végignézhetem?
A vezércsel mit sem ér.
A bástya sakkban tart.
Egy megoldás lenne,
de távol a túlsó part.
A bábuk féltek.
A sarkadra léptek.
Mondd, hova menekülsz?
Az idő elfogy.
A zászló leesik.
A vesztes rég megvan.
Csak a győztest keresik.
2021.10.08. B.t.
HAIKU-ESŐ
5882.-5891.
DÓM
Az isten benned.
Áhítat lelked csendje.
Magad a templom.
ERŐ
Válladon kereszt.
Lelkedet vádak súlya
nem nyomja össze.
ÓHAJ
Zölded elveszett.
Megújult színeidből
új tavaszt remélsz.
ESŐS
Tócsák tükrében
vöröslő házfalakról
csorgó fájdalom.
KERESÉS
…de hol van isten…
talán ahol az ember
…nem test, csak lélek…
TAGADÓ
Nem fűben, fában,
sem hegyek havában.
A csend szavában.
ELMÉLET
A nem üresség
térfogat-végtelenség.
Pontok halmaza.
JÁTÉKOK
Gyermekké leszel.
Megmaradt játékaid:
tér, idő és por.
ERDŐ
Életrengeteg.
A múltadat kergeted.
Nyomulsz nyomtalan.
MOZI
Nézhetetlenül
pereg az életfilmed.
Észrevétlenül
2021. november 08. B.t.
IDŐBEFŐTT
kavicsok
versek
életpercek
verscímek
engem megkerestek
emlékek
múltból
és jelenből
epizódok
az életemből
kavicsok
magvas gondolattal
kőbe vésett
szép szavakkal
díszüvegben
időbefőtt
főhajtás
a költészet előtt
természetbarát
vegyszermentes
az édes anyanyelv
a nyertes
2021.11.08. B.t.
JELENTÉS
elmélyültem
önmagamban
elsüllyedtem
létiszapban
égbe szálltam
lélekszárnyon
szűz papíron
vers a lábnyom
felragyogtam
csillagfénnyel
célba értem
küldeménnyel
szeretetként
szívből adtak
felvállaltak
nem tagadtak
gondjaimat
mélybe rejtem
az álmaimat
nem felejtem
fejet hajtok
ahogy illik
a lelkemben
virág nyílik
építettem
csodamalmot
hallgattam
az égi hangot
életfáról
almát szedtem
szakadt ingre
foltot tettem
tollat fogtam
bal kezembe
ősz hajszálak
a fejemre
leltár készült
a jelenről
jelentés
az életemről
2021.11.08. B.t.
ÖRÖK BÚJÓCSKA
(N.T. sorstáram, barátom emlékére)
*
Sorban mennek el
a legjobb emberek.
Sírnom kellene,
de könnyezni sem merek…
Tudom, az egek alján
új hajnal hasad…
még minden pillanatban
keressük önmagad.
Bajusz alatt a mosoly,
meg a félszeg mondatok….
Nélküled milyenek lesznek
a szürke holnapok.
Mondd azt, csak hazudtam.
Holnap köztetek leszek.
Víz alá merültem,
de még levegőt veszek.
Szerettem játszani,
de ez a bújócska örök.
Kiszabadultam végre,
de bezártak börtönök.
Már sohasem lesz kulcsom.
A jelszót sem ismerem.
Miért hagytál magamra
Teremtő Istenem?
2021.11.08. B.t.
VOLT EGYSZER EGY
Búcsú nélkül.
Véletlenül.
Váratlanul.
Kéretlenül.
Szépen, csendben.
Már szótlanul.
Lehunyt szemmel.
Valótlanul.
Örök árnyak.
Letört szárnyak.
Valahol már
nagyon várnak.
Csak sötétség.
Nincs fény benne.
Jobb volna,
ha sosem lenne.
Sose kérdés.
Ez a vége.
A felhőkön túl
csend és béke.
Nincs fájdalom.
Zokszó sincsen.
Túl vagy álmon,
földi kincsen.
Neved, mi volt,
kőbe vésik.
Az újabb hajnal
kicsit késik.
Csak csendesség.
Hangtalanság.
Volt egyszer egy
fiatalság.
Volt egyszer egy
földi élet.
Hosszú éj jön.
Álmodj szépet!
2021.11.09. B.t.
VÉLETLENKE
A Pilisi len verse
*
egyetlenke
véletlenke
a színed
mintha
véred lenne
magyar földben
magyar virág
ne írígykedj
te nagy világ
sárga kincsünk
örökségünk
féltve nézünk
szívvel védünk
2021.11.10. B.t
NÉZŐPONTOK
5892.-5893.
Ha a tér üres,
a gondolatsűrűség
könyörületes.
*
Ha a tér tele,
akkor minden ember mást
magyaráz bele.
2021.11.10. B.t.
ÁLOMDÉLIBÁB
Tudáspalotám.
Lélektemplomom.
Múltamat dicséri
minden várromom.
Nádtetős a házam.
A létem mély verem.
Azt a kicsiny kunyhót
régről ismerem.
Gémeskút, meg ostor,
kazlak csúcsai…
Népdalt muzsikálnak
lelkem húrjai.
A veteményes kertbe
verseket vetek.
A pusztai szelekből
levegőt veszek.
Álmom délibábja
a szülőföld felett.
Sírhantra hullajtom
az összes könnyemet.
Ménesek és csordák,
nyájak rétemen.
Magyarság porába
írt idézetem.
2021.11.10. B.t.
KERTI KONCERT
Fákat ültetsz.
Megöregszel,
mire árnyat adnak.
Írjál könyvet.
Ne csak önmagadnak.
Áss egy kutat.
Édesvíz csobogjon.
Az ivóvized
soha el ne fogyjon.
Ápolj kertet.
Neveld a palántát.
Van léckerítés,
a lenge szellő átlát.
Harmat tapad
szép zöld pázsitodra.
Madárének.
Balzsam bánatodra.
Tücsökzene.
Fülemüle dallam.
Kerti koncert
mindenféle bajban.
Fákat ültetsz,
és sok-sok szép virágot.
A magad módján
szeresd a világot.
Szebbé teszed
a helyed megkeresve.
A bánatodat
talán elfeledve.
2021.11.10. B.t.
NÉHÁNY SZÉP SZÓ
Fényben és ködben,
esőben, sárban…
Annyi a nagy baj
e kis világban.
Fájdalom, könnyek,
panasz és bánat.
Sokszor a szegénység
hátulról támad.
Éhezünk, fázunk,
sötétben járunk.
Kitágult szemekkel
jövőt se látunk.
Ködben és fényben,
sárban, esőben…
Kell a melegség
a fagyos időben.
Kell a segítség.
Kell a barátság.
Arcon a mosoly,
egy kis vidámság.
Az élethez támasz.
Egy erős bástya.
A jószándékunkat
mindenki látja?
Nem vagy egyedül.
Ne keseredj el.
Segítségnyújtás.
Sose feledd el!
Ha nyújtom a kezem,
s hozzád lehajlok…
Felragyognak még
a beesett arcok.
Csak néhány szép szó,
és reménység nyílik.
Szebb lesz a holnap,
ha mindenki bízik.
Istenben, hitben,
jó emberekben.
Hálafény csillog
a fásult szemekben.
2011.11.11. B.t.
Köszöntő vers szociális munka napjára.
VOLTAM, VAGYOK, LENNÉK
Voltam álom vaksötétben.
Jelen voltam csillagfényben.
Voltam vízcsepp. Eső lettem.
A nagy tengerbe belevesztem.
Voltam gyertya égő lángja.
Patak parton vén platánfa.
Voltam ima istenekhez.
Szerpentin a nagy hegyekhez.
Voltam sóhaj. Virágének.
Leszek remény, amig élek.
Lennék dallam himnuszodhoz.
Énekelnék nagyon sokszor.
Lennék forrás. Tiszta vízzel.
Templom csendje, igaz hittel.
Lennék kenyér, éhezőknek.
Galamb, békét hirdetőknek.
Lennék hajó, Noé bárka.
Sose lennék börtön zárka.
Lennék szózat magyarokhoz.
Erő lennék akarathoz.
Költő vagyok. Reménységben.
Üstökös a mindenségben.
Hajnalcsillag. ragyogásban.
Kis kunyhómban, palotámban.
Ember vagyok. Ez a sorsom.
Igazságom büszkén vallom.
Magyarságom szívverésem.
Szülőföldem. Kőbe vésem.
2021.11.11. B.t.
NYÁRI SZÉPSÉG
pipacstenger
szarkaláb özön
szántóföldön
vadvirág-öröm
földi szépség
búzatengeren
bárányfelhők
úsznak egemen
magyar ecset
nem térkép e táj
megénekli
versével a száj
nyári tájkép
megszólal a csend
ember által
létrehozott rend
20211.11.11. B.t.
MAGYARUL
(Gondolatok a magyar nyelv napjára)
*
Magyar a nép.
Magyar a kedv.
Magyarul szép
a magyar nyelv.
Magyar hangzók.
magyar szavak.
Senkinek se
nem ártanak.
Magyar a föld.
Magyar a táj.
Magyar bánat
magyarul fáj.
Magyar a szó,
a gondolat.
Átölelném
a dombokat.
A hegyeket,
a földemet.
Ez lesz majd,
ami eltemet.
Magyar a nyelv.
Magyar haza.
Fülemben cseng
anyám szava.
Magyar nyelven
tanítgatott.
Hogyha kellett,
javítgatott.
Magyar a vers.
Magyar a könyv.
Magyar mosoly,
magyar a könny.
Magyar ünnep.
Magyar napok.
Lelkem díszben.
Magyar vagyok.
2021.11.11. B.t.
IGAZSÁGSZÉRUM
Jövendőt szeretnék.
Tán boldogat.
Teremtő kedvet.
Jó dolgosat.
Terített asztalt,
bőségszarut.
Királyok borát,
ha lehet aszút.
Verseket szeretnék.
Értelmeset.
Igazi társat.
Szerelmeset.
Nyitott ajtókat,
tárt ablakot.
Célhoz vezető
zarándoklatot.
Beszélni szeretnék.
Mindenkivel.
Új időt írni.
Tudom mivel.
Szabad lelkeket.
Befogadót.
Valamit letenni.
Megmaradót.
Verselni szeretnék.
Olvashatót.
Igazat írni.
Elmondhatót.
Hajnali percekben
gondolatot.
Igazság szérumot.
Momentumot.
Életet szeretnék.
Győzelmeket.
Áldott diadalt
a halál felett.
Feltámadást.
A harmad napon.
Adni szeretnék,
és visszakapom….
Kincseket szeretnék,
de nem aranyat.
Szárnyas Pegazust,
de nem szamarat.
Kezembe lantot.
Szép dallamot.
Egy értelmes kort,
ami meghallgatott…
2021.11.12. B.t.
JUTALOMFALATOK
Hazug világok dűlnek össze.
Nem marad kő kövön.
Nem leszünk úrrá az elmúláson,
sem az ősi ösztönön.
Ketté választ a tudatlanság.
Kicsírázik a félelem.
Valaha volt mosolygós arcon
sebhely a sérelem.
Vándorok, mint a marhacsordák,
kiket a szegénység terel.
Nagy urak döntenek palotákban,
ki mennyit és mit érdemel.
Lesz-e még egyszer békeévünk?
Megmarad-e a kereszt?
Rögeszmék, tévhitek hálójából
szabadon vajh ki ereszt?
Láthatatlan rettegés-spórák.
Széteső makro-világ.
Örök marad az emlékezés,
ha műanyag a virág?
Megvezetnek hamis mosollyal.
Nem könyvből tanult anyag.
Törődnek veled ahogy illik.
A jó gazda nem hanyag.
Jutalomfalatok ajándékba.
Csak viselkedj rendesen.
Várj a sorodra, s ha szembe jönnek,
bólints illedelmesen.
Új világnak új a rendje.
Hidd el majd megszokod.
Mellékvágány és feleslegesség.
Te meg ne törd a kobakod…
2021.11.15. B.t.
HAT FEHÉR LAP
Fehér lapra tinta cseppen.
Régi ablak. Függöny lebben.
Kinéz a múlt az üres térre.
Este száll a mindenségre.
Fehér lapra versem írom.
Aranykor volt, visszasírom.
Nem jön vissza, bárhogy várom.
Beleszürkül a világom.
Fehér lapon fehér minták.
Elfogytak a színes tinták.
Vérem cseppje, tölgyfa ága.
Gyermeklélek tisztasága.
Fehér lapba vésett szobrok.
Nagy a kereszt, amit hordok.
Nehéz léptek. Súlyos terhek.
Szép emlékek, hű szerelmek.
Fehér lapra tinta ömlött.
A szürke agy verset költött.
Madár a vers. Messze szárnyal.
Megbékél a nagy világgal.
Fehér lapon szavak sorban.
Gondolatok atomkorban.
Nem hasadnak. Verssé válnak.
Angyalszárnyon mennybe szállnak.
2021.11.15. B.t.
ÉGEN FÖLDÖN
Azúr égen
Nap ragyog.
Kis folyócska
kanyarog.
Parti fűzek,
madarak.
A vízben
letört fadarab.
Úszik,
viszik a habok.
A parton
vele szaladok.
Bársony égen
csillagok.
Róluk
verset faragok.
Messzi űrből
üzenet
éleszti
a tüzemet.
Földi ember
mit remélsz?
A csillagfénnyel
hogy beszélsz?
Hajnal egén
kel a Nap.
A horizonton
zöld szalag.
Távol-erdő
rejtekén,
a mai napnak
kezdetén…
Fa lombjában
madarak.
Csivetelnek
a szavak.
2021.11.16. B.t.
A KŐDARAB
Ha majd szárnyaimból
kihullanak a tollak,
ha a kérdésekre
sosem válaszolnak,
ha árok partra
sodor majd az élet,
ha üvegfalnak
tekintenek téged,
ha az üres tányér
nem ad maradékot,
ha elrejtenek
titkos kartotékok,
ha hetek múlnak,
és sohasem keresnek,
mire tartod magad
érdemesnek?
Ha a polcodon
könyvek porosodnak,
ha butának néznek
sohasem okosnak,
ha csak pótszerekkel
kecsegtet az élet,
megoldást keress,
sohasem a véget!
Ha a szavak
csenddé nyomorodnak,
ha a fények
árnyakká korosodnak,
ha az erdők
sivataggá lesznek,
ha a társak
semmibe se vesznek,
ha a versek
senkihez sem szólnak,
látod még a célját
a valónak?
Ha a hamu
nem rejt már gyémántot,
ha a hideg
nem ad rád kabátot,
ha a folyók
visszafelé folynak,
ha a sasok
verebeket tojnak,
ha a várak
hantokká romosodnak,
ha a lelkek
jajjal háborognak,
ha nincs jóság
az emberi szemekben….
Kődarab vagy
az isteni kezekben…
2021.11.16. B.t.
AHOL ELTŰNIK AZ IDŐ
ott, ahol a forrás fakad
ott, ahol a patak szalad
ott, ahol a habok fölött
híd ível a partok között
ott, ahol az erdő mélyén
virág nyílik árok szélén
ott, ahol a zöld vadonban
madár dalol tölgyfa lombban
ott, ahol az álmok közben
idők tűnnek el a ködben
ott, ahol a versem végén
szépség ül a festő képén
ott, ahol a hajnal pirkad
hol az első versed írtad
ott van rend az életemben
mindenféle értelemben…
ott, ahol a szép szó éltet
a gondolatod kincset érhet
2021.11.17. B.t.
FŰSZÁL ÉS DÉR
Ember arcú világ.
Hova lett.
Elszáradt virág
a felelet.
Ránk ráncosodik
ez a kor.
Tájra ülepszik
a csend, a por.
Hova vezetnek
a lábnyomok?
Fantáziákat
álmodok.
Újra éled benne
mindenem.
Verssé alakul
az értelem.
Dimenziókat nyit
az élt jelen.
Magához ölel
a végtelen.
Az idő hallgat,
és pihen a tér.
Hideg lehelet.
Fűszál és dér.
2021.11.17. B.t.
SZÓ, CSEND, FÉNY …
Szó, szavak, mondatok.
Valami szépet hozzatok.
Alkalmi csodát, fényeket.
Szeretni tudó lényeket.
Csend, hangok, dallamok.
Sámán dobokat hallgatok.
Valami ősi ütemet.
Korokon átjövő üzenet.
Fény, sugár, csillagok.
Földre születtem, itt vagyok.
Az égre nézek, figyelem…
Zuhanó meteor intelem.
Fák, színek, levelek.
Szépség, természet szeretet.
Avar szőnyegen ballagok.
Őszi szonátát hallgatok.
2021.11.17. B.t.
EMBERI SORSUNK
Azt mondom isten.
Csend a válasz.
Azt mondom szeretet.
A társ a támasz.
Azt mondom idő
spirál szalagja.
A múlt eltűnt,
a jövőt akarja.
Azt mondom ember.
Hol van a lelke?
Azt mondom tudás.
Gyümölcs és elme.
Azt mondom élet.
Köszönet érte.
Azt mondom éljünk,
figyelve szépre,
gondolva jóra,
nagy küldetésre.
Emberi sorsunk
csoda és béke.
Emberi sorsunk.
Mindenki vallja?
A béke himnuszát
mindenki hallja?
2021.11.18. B.t.
A CÍMER
Értéket teremts, ne viszályt,
ne süllyeszd el a vén uszályt.
Védd az igazad, és önmagad.
Tiszta legyen minden szavad.
A megoldást keresd, ne a bajt.
A kiszáradt fa már ki se hajt…
Már nem ad gyümölcsöt,
és árnyéka sincs.
Nem az arany a legfőbb kincs.
A Hold ezüstje értékesebb.
A hazug mosoly nem kedvesebb.
Rajzolj szivárványt,
írj költeményt.
Rózsacsokorba szedd a reményt.
Ember maradj,
bár nehéz a sors.
Sokszor nagyon erős
a kis szemű bors.
Teremts értéket,
és szép dolgokat.
Címered legyen a jó gondolat!
Teremtőerő léted egén.
Ember a gáton. Öreg legény.
2021.11.18. B.t.
EZERSZÍN, VAGY SZÜRKE
Számomra örök.
Másnak véges.
Nekem színigaz,
többeknek téves.
Nekem tiszta.
Azoknak foltos.
lehet lényegtelen,
de ma még fontos.
Számomra minden.
Másoknak semmi.
Lehet több ezer.
Esetleg senki.
Nekem ezerszín,
sokaknak szürke.
Mindent megmutat
a valóság tükre.
Számomra gyógyszer.
Másoknak méreg.
Nekem hajtás a fa.
Másnak csak kéreg.
Nekem árnyat ad,
csendet, nyugalmat.
Lombjában jár a szél.
Verset szavalgat.
Számomra lényeges.
Egy legyintés másnak.
Emberi gondolat
a nagy világnak.
Nekem most fontosabb
a holnap reménye.
Vezessen utamon
a csillagod fénye…
2021.11.18. B.t.
MINDENT BELE
széna, szalma
körte, alma
tenger habja
dóm harangja
erdők csendje
fény ecsetje
szél árnyéka
sors kegyeltje
kígyót, békát
könnyet, tréfát
jó vacsora
maradékát
asztalt, széket
dús vidéket
jó vendégnek
terítéket
ötöt, hatot
jó csapatot
teljesen új
alakzatot
célt és utat
gémes kutat
terveket
mely jövőt mutat
embert. álmot
tüzet, lángot
mentsük meg
a nagy világot
ápolt kertet
szép szerelmet
szerencséből
mérhetetlent
2021.11.18. B.t.
CSILLAG LETTÉL
Bárhová rejtett el
az Istenem…
Örök álmod
meseszép legyen.
Hiányod végtelenség.
Tompa fájdalom.
Elvesztettünk.
E vers a bánatom.
Amig éltél,
és amit adtál…
Már nem vagy itt,
de megmaradtál.
Csillag lettél
ott, felettünk.
Úgy ragyogj,
ahogy szerettünk!
2021.11.19. B.t.
VALAHOGY ÚGY…
Valahogy úgy,
hogy jó legyen.
Guruljon tovább
az életem.
Az életed,
az életünk.
Istentől áldást
kérhetünk.
Valahogy úgy,
hogy szép legyen.
Ne kelljen mindent
vesztenem.
Sem terveket,
sem álmokat.
Találjak
szerencse számokat.
Valahogy úgy,
hogy még legyen
együttérzés,
és értelem.
Összefogás,
és akarat.
Találjam meg
a szavakat.
Valahogy úgy,
hogy vers legyen.
A céljaimat
kergetem.
Valahogy úgy,
hogy tűz legyen.
A láng lobogjon
szüntelen.
valahogy úgy,
hogy higgyem el…
A jó tett
jóságot érdemel.
Valahogy úgy,
hogy a sorokban
fénysugár legyek
a koromban.
Valahogy úgy,
hogy a tudást
átörökítsem.
Semmi mást.
Valahogy úgy,
hogy fenn maradj,
hogy felidézzék
néhány szavad.
2021.11.19. B.t.
KÖRFORGÁS
A fák madarakká váltak.
Szárnyra keltek.
Az égbe szálltak.
A madarak felhőkké lettek.
Vízcseppekként
tengerbe estek.
A felhők báránybőrbe bújtak.
Emberkézhez idomultak.
A bárányok fűszálakká váltak.
Dús mezőkké,
miket lekaszáltak.
A fűszálak kazallá sokasodtak.
Csak magasodtak,
egyre magasodtak…
A kazlak aztán a földre dőltek.
A szénára szép szarvasok jöttek.
A szarvasok a fák közé kerültek.
A vadászoktól
messze menekültek.
A fák ágaira
kék madarak szálltak.
Az őszi ködben
falevéllé váltak.
2021.11.19. B.t.
SZÜLETÉSNAPI VIGILIA
A százéves Pilinszky János
emlékére
*
Mint a százévesek.
Gyűrötten, ráncosan.
Mint a vérzivatar,
mely rajtunk átrohan.
Mint a filozófus.
Ki tudja hova tekint?
Mint egy apokrif vers.
Szíven üt megint.
Mint a füstoszlopok,
de ki az áldozat?
Mint a reverenda,
a levetett változat.
Mint a Négysoros.
Oly velős és tömör.
Mint a táborlakó.
Rossz álom gyötör.
Mint a meg nem értett,
ám felettünk levő.
Mint a katolikus,
a Jézust éltető.
Mint a nyugati Újhold.
Az egünkön ragyog.
Mint egy ismeretlen,
de követőd vagyok.
Mint a ravensbrücki fák.
Örök levéltelen.
Mint a szájba rágott leckét.
Sikerült megértenem.
Mint gyermekkor-titok,
de aztán hangot kapott.
Te írtad, hogy
„Minden tetőről látni a napot.”
Mint a cigarettafüst
azon a régi képeden…
Holtadban élő maradj,
és segíts a népeden!
Nem csak Trapéz és korlát,
meg nagyvárosi ikon.
Legyél olaj a vízen,
légy úrrá a pánikon!
2021.11.22.
AKIT SZERETTEK,
VAGY NEM SZERETTEK …
Emlékszel Érdmindszentre?
Én látok egy képet.
A fotón Ady Endre.
Élt negyvenkét évet.
Micsoda egyszerűség.
Semmi költői pátosz.
Szürkén is felragyog
az öröklángú fárosz.
Ugaron, tengeren,
a báltermekben,
istenhívőkben
és istentelenekben.
A New York kávéházban
Lédával, Csinszkával…
A földre hullott toll
néma bánatával.
Nyugaton, Párizsban,
a magyar szívekben,
akár a héjanászban,
vagy a megvallott hitedben.
A halotti maszkon
a halál végső csókja.
Kérdezett ki látott?
A válasz költő módra…
Téged mindenki látott,
vagy nem látott senki…
Léted értelme volt
nagy költőnek lenni.
2021.nov.22. B.t.
AKIT VERSSEL KELT A HAJNAL
Mindig voltak nagyok,
és mindig születnek mások.
Tintába sűrített
életvallomások.
Papírba faragott
új költői képek.
A megélt örömök,
és sajgó szenvedések.
Akinek kenyere a szó,
az szinte mindig éhes.
Annak a versvacsora
mindig esedékes.
Akit verssel kelt a hajnal,
és rímekkel becézget,
annak adni nagy boldogság,
és csengő rím az élet.
Kiben ott a dallam,
annak a nyelv hangszer.
Meghallgatja százszor,
elénekli ezerszer.
Mindig voltak nagyok.
Dicsőség és hála.
Az újjászületés
nem a költészet halála.
Aki magyar nyelven ír,
az a legszebb nyelven versel.
Öleld meg a jelent
tollfogó kezeddel!
2021.nov.24. B.t.
A VILÁG ÉS AZ ISTEN
Az isten világa jó.
A világ istene rossz?
Miért tombol a bűn,
és örül a gonosz?
Az Isten világa szép.
A világ istene véges?
A döntés sorsszerű,
de az ítélet téves.
Az Isten világa nagy.
A világ istene lélek.
Ikonok és freskók.
Emberszabású képek.
Az isten világa űr.
A világ istene napfény.
A világ végtelenség.
Felfoghatatlan agyrém?
Az Isten világa pont.
A világ istene porszem?
Az ember a világban
szél űzött homokszem.
Az Isten világa él.
A világ istene élet.
Az élet sorsszerűség.
Az élet szeret téged.
2021.11.24. B.t.
ÁLMODOZÓ TISZAMENTE
Vajon hogy van
a Tiszamente…
Gondolsz rá még
estelente?
Jönnek álmok,
mesék, mondák?
Hallod, ahogy
rég elmondták?
A Tiszamente
ugyan hogy van?
A régi sok nép
vajon hol van?
Hol van a múlt,
amit szerettünk…
Ragyog még
csillag felettünk.
Tiszamente.
Vadvirágok.
Lealkonyult
szép világunk.
Gyermekkorunk.
Régi szépség.
A történetek
felidézték.
Jó öregek, aggastyánok.
Ez a kor még
hallgat rátok?
Letűnt világ.
Ez a sorsunk.
Kisgyermekkor.
Szépek voltunk.
Tiszamente.
Hajnalonta.
Fiatalságom
visszahozza.
Ifjúságom
estelente.
Álmodozó
Tiszamente.
2021.11.25. B.t.
NINCS ÍGÉRET
Csillagtalan az égbolt.
Madártalan az erdő.
Dallamtalan az ének,
vers nélküli a szerző.
Hazátlan a vándor.
Reménytelen a holnap.
Kedvetlen az ünnep.
Repedt harangok szólnak.
Határtalan az ország.
Gyökértelen az élet.
Bátortalan az ember.
Soha sincs ígéret.
Ablaktalan szobában
kifakult kép az álom.
Férges tudásgyümölcs,
és színtelen levél a fákon.
A véget nem érő csendben
torzszülött neszek laknak.
Vakolattérképek rajzát
nézik a kopott falaknak.
Lecsiszolt kavics a parton.
Reszkető hullámok mossák.
Párák és ködök a vízen.
A régmúltat lebontják.
Elfáradt bolygók monoton
visszafelé forognak.
A tűzfalak magasából
alvó csillagok potyognak.
2021.11.25. B.t.
HAT ÉS HÁROM
Hát magyar vagyok.
Ez a sorsom.
Jelképesen
zászlóm bontom.
Magyar csapat
fut a gyepre.
Készül
fényes győzelemre.
Dicsőségünk
angolhonban.
A brit kapus
hatszor gondban.
Hármat kaptunk,
de nem lényeg.
Glória
a dicsőségnek.
Hát figyelj világ!
Jobbak voltunk!
Egy csapatot
bearanyoztunk.
Régi fényünk.
Büszkén valljuk…
Könnyezve
a himnuszt halljuk.
2021.11.25. B.t.
ÁLOMFOTEL
Álomfotel. Beleülnék.
Kínkalitka. Menekülnék.
Tudásgyümölcs, de megenném.
Remény-bárány. Terelgetném.
Szeretetkút. Vizet húznék.
Kemencesut. Belebújnék.
Igazgyöngyök. Szedegetném.
Mosoly-gyermek. Szeretgetném.
Életregény, ha megírnám…
Igazságbor. Mind meginnám.
Kitárt karod megölelne.
Az ünnepünk a legszebb lenne.
Időmadár. Hova röppen?
Nagy boldogság. legyünk többen.
Úticélunk mindig várjon.
A szerencse vele járjon.
Agyagfazék. Egy tál étel.
Te is lakj jól. Nincs kivétel.
Puha kenyér. Lenge szellő.
Letűnt hónap. Tizenkettő.
Épp egy tucat. Volt egy évünk.
Megállunk és visszanézünk.
Ködös hegycsúcs. A völgyben pára.
Égigérő paszuly szára…
Álomfotel. Felébredtem.
Verset írtam. Megtehettem.
2021.11.26. B.t.
NOVEMBERI ALLITERÁCIÓK
Szekszárd szép szülötte.
A te tollad áldott.
Próbáltad menteni
a vérgőzös világot.
Ősz és tavasz között,
keletről nyugatra….
Ezt a tehetséget
a jó istened adta.
Csak egy esti kérdés
a Gólyakalifához…
Különös hírmondó
a szeretett hazához.
Szekszárd szent szülötte…
E képen hova néztél?
Megbékéltél vajon,
vagy megint számon kértél?
A barna balkonon
bágyadt búcsúfények.
A papíron versek
és félkész regények …
2021.11.26. B.t.
KIKERESZTELKEDŐ
*
Hozadékok és maradékok
Pilinszky módra,
és örök emlékére
*
Bűneim
el nem mondhatom.
Gyengeségem
a hatalom.
A vétkeim
én sem ismerem.
Miért teremtettél
édes Istenem?
A hibáim
hosszú lajstroma…
Mikor lesz
a végső lakoma?
Mind eljönnek
a tanítványaim.
Agyon nyomnak
régi vágyaim.
A keresztem
magammal viszem.
Rajta a test
kettétört hitem.
Meggyónok mindent,
bár senki sem kérdezett,
a hatvanévnyi
tékozló létemet.
A koszorút.
A sok-sok sebhelyet.
Minden poklokat,
és a mennyeket.
A lét megvolt.
Purgatórium.
Egyetem volt,
vagy csak gimnázium?
Megtanítottak,
a leckét fújtam én.
Megbotlottam
a jövőm kezdetén.
S ha talpra állok
tudom, hogy csoda lesz.
Isten engem
újra észrevesz.
Vallom és vallom:
emberi hangom
istentől áldott,
de nem vagyok
egyszerű vádlott.
2021.11.27. B.t.
NOVEMBERVÉG
Útmenti fák.
Sorban.
Sárban.
Álomjárta
ingoványban.
Avarszőnyeg.
Rajta lábnyom.
Száll az ének
időszárnyon.
Az égen felhők.
Esőt hoznak.
Napsütésről
álmodoznak.
Száraz bogáncs.
Kifakulva.
Ha jön a tavasz,
kihajt újra.
De addig tél lesz.
Hóval.
Jéggel.
Szívig ható
hidegséggel.
Rögös szántás.
Párhuzamban.
Idő alszik
a szavakban.
Varjak jönnek.
Tovább szállnak.
Ők se tudják
merre járnak.
Novembervég.
Útmenti fák.
Ködecset
és álomvilág.
2021.11.28. B.t.
SZÁRNYALÁS ÉS IDŐBÖRTÖN
Őrölnek az időmalmok.
Üres bölcsők, lapult halmok.
Dőlt keresztek, romos várak.
Ha szerencséd van, hazavárnak.
Csendesek a téli esték.
A régi álmok a dalt keresték.
A tartalmat, az ősi pátoszt.
A színeket az őszi fákhoz.
Hol van a múlt? Elrejtették?
Vagy a koporsóba beletették?
Partok között régi csónak.
Van még tartása a szónak?
Az evezőket ketté törték.
Tagadják a remény jöttét.
A hétköznapok régi báját.
A túlélés iskoláját.
Az időmalmok törnek-zúznak.
A vadludak messzire húznak.
Hova mennek? Visszatérnek?
A vándorlással mit ígérnek?
Nem is szólnak. Ősi ösztön.
Szárnyalás, és időbörtön.
Útvonal a szürke égen.
Úgy, ahogyan nagyon régen…
2021.11.29. B.t.
ŐSZUTÓ
(november végi haikuk)
5894.-5900.
*
SŰRÍTMÉNY
Létesszencia.
Gondolattömörségben
túlélés remény.
*
ÉJSZAKA
Kikerekedve
szép telihold ezüstjét
festeni égre.
*
KÉP
Pocsolyák tükrén
avartutajok úsznak
őszből a télbe.
*
KLÍMA
Kopasz ágakon,
kiürült fészkek mélyén,
magányhidegen.
*
ÉLETPÁLYA
Gyermekké lettem.
Felnőtté nevelt álmom
hatvan éven át.
*
FA MOTTÓ
Belefásulva
rengeteg erdőm mélyén
öreg tölgy vagyok.
*
MÉRETES
Lábnyomaimban
a jövőt lépegetve
miben bízhatok?
2021.11.29. B.t.
KIFESTŐ
a szürkén fehér
egy színnel felér
fehéren szürke
az agykérged tükre
arany és sárga
pirit és márga
bíborvörösben
tejfehér körben
tengered kékje
remény zöld rétje
okker avarban
sötét iszapban
napfényezüstben
gomolygó füstben
írisz lilája
ősz ül a fákra
orgonabokron
szalag a csokron
vöröslő alga
zöldborsó magja
azúr a kékség
zöld a reménység
mélytüzű lángok
fehér akácok
juharvörösben
jázmin örömben
bodzafehéren
csillag az égen
narancs nap foltja
a hold korongja
pipacsnyi tenger
érzelemhenger
papagájtarka
csodaszép fajta
tobzódó színek
természetrímek
rózsaszín álmok
izzó zsarátnok
fekete ében
pontok a képen
2021.11.29. B.t.
ADJ NEKEM LÉTRÁT
Adj Uram erőt a gyengeséghez,
harmadik szemet a merengéshez.
Adj Uram hitet az akarathoz,
alkotó kedvet a szép szavakhoz.
Adj Uram lámpát a Végtelenhez,
nyugalmasságot az értelemhez.
Adj Uram embert a lakatlanhoz,
kikötőhelyet a parttalanhoz.
Adj nekem lelket a szerelemhez.
Adj vasalt ruhát az ünnepekhez.
Adj nekem kezet a tollfogáshoz,
és paraszti észt az alkotáshoz.
Adj nekem létrát a Mindenséghez,
és belső tartást a kapott névhez.
Adj kapaszkodót önmagamhoz.
Szigorú telet a szép tavaszhoz.
Porhanyós szántást a magvetéshez,
felismert célt a küldetéshez.
Adj Uram csendet a zivatarban,
megértő embert a hivatalban.
Egyszerűséget a csodaszéphez,
arany ecsetet a festett képhez.
Adj Uram tüzet a nagy hidegben.
Csak jóság maradjon a szívekben.
Adj bölcsességet a fa kereszthez.
Maradjon erőm, ha eleresztesz.
Tiszta hangokat a legszebb dalhoz.
Építő téglát a házfalakhoz.
Adj korlátokat a lépcsőm mellé.
Tegyél próbára, de ne törj ketté.
Adj nagy türelmet a szolgasághoz,
kellő kitartást a Mennyországhoz.
Adj Uram álmot, hogy felébredjek.
Visszajelzést, hogy írni merjek.
Emésztő tüzet a tisztasághoz.
Összetett kezet az imádsághoz.
Uram, adj egészséget. Ez a fontos.
A belső óránk legyen pontos.
Adj szép jövőt az emberségnek.
Maradjunk méltók az ember névhez.
2021.11.30. Besenyőtelek
TITOKŐRZŐK
és akkor találkozott
két végtelen
a csillagos
égi réteken
két világ
egymást kereste
a mindenséget
megölelte
tiszta fényben
megfürödtek
minden bolygónak
köszöntek
minden üstököst
megnéztek
a galaxisból
csemegéztek
két végtelen
eggyé váltak
éter-ködben
földön jártak
csillagfénnyel
üzengettek
ragyogtak
az égi kertek
két végtelen
két szabadság
ősi ösztön
ősi vadság
két világ
két apró porszem
mélybe hulló
kis homokszem
két világ
közös határán
csillagfürtű
virág szárán
sötét bársony
virágszirmok
megőrizték
a szép titkot
2021.11.30. B.t.
SÖTÉTBEN IS ÁRNYÉK
Se fűben, se fában,
se iskolában.
Sem hóban, sem fagyban,
sem a latyakban.
Se szóban, se versben,
sem értelemben…
Hiába keresed,
mégsem látod.
Nem az ellenséged,
nem a barátod.
Se úton, se célban,
sem edzett acélban.
Se földön, se vízben,
se bármilyen ízben.
Se hegyen, se dombon,
se cirkuszporondon.
Hiába kutatod.
Mégsem hallod.
Nem a hétköznapod.
Bárhogy is vallod.
Nevezzék bárhogyan.
Nem az a lényeg.
Hozzá igazodnak
a teremtett lények.
Nincs ott semmiben.
Megfoghatatlan.
Alakja és színe
elmondhatatlan.
Nem ember, nem állat.
Ő az örök élet.
Tőle függ a jelen,
a holnap, és a léted.
Csupa egyszerűség.
Nem kő, nem fű…
Csak egy érzés.
Örök távolodás.
Végső közelítés.
Nincs arca, nincs hangja.
Mégis beszél hozzád.
Kapaszkodó, lépcső,
vagy valami korlát.
Gát a folyód mellett.
Víz a forrásodban.
Segít cipekedni,
erő a mozgásodban.
Mindegy hogy nevezed.
A sötétben is árnyék.
Minden teremtésben,
az alkotó szándék.
2021.12.01. B.t.
VERSEKET VIRÁGZÓ
Építek egy álmot önmagamnak.
Neki bátorkodok a ködfalaknak.
Bátran megcélozom a hegyek ormát.
Megkérdőjelezem a költők sorsát.
Szélesre kitárok minden ajtót.
Kezembe venném a szabad sajtót.
Erdővé nevelem a csemetéket.
Szavakkal lefestem a meseszépet.
Csillagokat hozok a végtelenből.
Ódákat zengek az értelemről.
Szoborrá faragom az ember lelkét.
Szememmel követem a szálló lepkét.
Vízzel megitatom a szomjazókat.
Kikötőbe viszem a nagy hajókat.
Szívből hirdetem a lét csodáját.
Felvállalom múltam iskoláját.
Magamhoz ölelem az elesettet.
Nagyra tartom az értő csendet.
Megírok egy könyvet nyílt lapokkal.
Együtt ragyogok a csillagokkal.
Megfürösztöm magam tisztaságban.
Ember maradok e rút világban.
Mindenkihez szólok, ki megért engem.
Verseket virágzik a költő lelkem.
2021.12.02. B.t.
A FÖLD GYERMEKEI
Az élet vékony hártya
az időfolyó vizén.
Néha árok látszik
a gyarló ember hitén.
Máskor szakadékok
keletkeznek rajta.
Megbotolhat bárki.
Az ember ilyen fajta.
Az élet sosem játék,
hisz csak egy van belőle.
Mégis könnyen vesszük
időről-időre.
Aztán belenyugszunk
a változtathatatlanba.
Csak fogy az időhomok
minden pillanatban.
Az élet szép ajándék.
Emberbőrbe rejtve.
A kezdet és a vége
sosincs elfelejtve.
A teremtés csodája,
a végzetünk hatalma.
Csodákkal van tele
az élet birodalma.
Az élet csupa mozgás
időben és térben.
Kozmikus utazás.
Ott csillan a fényben.
Földön túli álmok.
Földhöz ragadt sorsunk.
Föld, te élő bolygó…
a gyermekeid voltunk.
2021.12.02. B.t.
ŐSVADON
az éjben néha
fény dereng
az ember olykor
elmereng
apró-cseprő
dolgokon
hogy túllépjen
a gondokon
világmegváltó
terveket
mindent megoldó
szerkezet
fantáziadús
álmokat
szerencsét hozó
számokat
sohasem olvasott
verseket
szépen gondozott
kerteket
ősvadon erdő
zöldjeit
távoli világok
földjeit
egy érintetlen
szigetet
a távolból
ember integet
a folyó partján
gátakat
a falu végén
házakat
a csendben néha
ott a dal
az érzés olykor
felkavar
imitt-amott
valahol
az élet tovább
zakatol
2021.12.03. B.t.
JÁTÉK, HIT, KŐLEVES
Játszom, te is játssz velem.
Játszótér az értelem.
A végtelen minden zuga.
Krumpliorr, bohócruha.
Játsszunk. Színészek leszünk.
Partnereket keresünk.
Játszunk drámát, bohózatot.
A főrendező becsapott.
Verset játszunk, rímeket.
Eljátszuk a híreket.
Színekké válunk. Színezünk.
Tarkaság lesz mindenünk.
Életet játszunk. Boldogan.
Betakarózunk gondosan.
Születést játszunk, meg halált.
A teremtő ránk talált.
Kérdést játszunk, és kérkedünk,
hisz másfajta a nézetünk.
Kis különbség. Semmi más.
A játék tárgya alkotás.
Játszunk prózát, költeményt.
Ne játsszuk el a reményt.
Hitet se játsszunk. Azt nem szabad.
Az igazi hit megmarad.
Játsszunk embert. Meg a szerepét.
Kőleves lesz az ebéd.
Benne minden, mi ehető.
A kő magaddal vihető.
2021.12.03. B.t.
