Petrik István honlapja (ispet)

AMI  MARADT

Kórház és ami követte ……

TÚLCSORGOK

Túlcsorgok,

mint Fodor Ákos verse.....

Nem ép testben vagyok

lélekben sebezve.

Értelem hadak jönnek

éérzelem seregek ellen.

Már megint túlcsorgok

az álom váró csendben....

2018.11.14.      OH

VÁRATLAN LÁTOGATÓ

Badari dédapám

visszajött.

Álmomban szobámba

költözött.....

Fából faragott lábakon

kacagva táncolt

az ágyamon.

Badari dédapám.

Gyökerem.

Örökség. Kései

gyötrelem.

Kacagtál egykor,

hogy jobb legyen.

Most mosolygok

régi képeken.

Ötven év?

Vigyázz még

néha rám.....

Néhai Badari

dédapám...…..

2018.11.15.     OH

KÉP-DAL

/Egy régi népdal újratöltve/

Ez a lábam

ez, ez ,ez…...

Súlypontokat

áthelyez.

A kis lépés

is nagy lépés.

Helyben járás.

Ismétlés.

Az a lábam

az, az, az……...

Jön a tél

és behavaz.

Aztán tavasz.

Szép lesz. Szép?

Talpra állok

én is még.

2018.11.17.     OH

HAJNAL DERENG

Egy fa is lehet erdő.

Egy csepp is lehet tenger.

Bármilyen okos is,

tévedhet az ember.

A gyertyafény is csillag

a rémisztő sötétben.....

A fuldokló is bízik

végső erejében.

Kis fám lélek-erdő.

Vár-e még a tenger?

Hívó távolságot

álmodhat az ember.

Elvágyok már innen.

Menni kéne. Menni!

Zárvány fájdalmakat

okosan feledni.....

Újabb hajnal dereng.

Kibontom a szárnyam.

Unott falakon túl

szabadban a vágyam …...

2018.11.19.     OH      HD

5465.

ÁLLAPOT

Törött szárnyával

nézi az ég ezüstjét.

Vándor fellegek...…..

FÉNY ÉS ALAGÚT

Négy ablakszem az égbolt.

Már több mint két hete.

Csak néhány ház

ami látszik

és az alvó fák hegye.

Tömör márvány a csend.

Négykor már alkonyat.

Valaki vasmarkába fogta

a kinti hangokat.

Az idő valahol elbújt.

Keresem. Nem lelem.

Utaznék, de a cél rossz.

Vakvágányra érkezem.

Tudom, tervezzek újra.

Kell még egy másik út.

Optimistább leszek.

Csak fény és alagút.

2018.11.21.     OH

AMI MARADT...

* * * * *

/Alváspótló éjszakai vers/

* * * * *

Ami maradt, amii nem.....

Ezt adta az Istenem.

Nem búbánat, de nem öröm.

Tovább visz az ösztönöm.

Néha sajog. Máskor nem.

Sokszor nyitva a szemem.

Éjjelem a nappalom.

Bölcsek csöndjét hallgatom.

Ami maradt megmaradt .

Ötvenhat év elszaladt.

Kis kavics a fájdalom.

Áron alul eladom.

Ha nem veszik,

kidobom...….

Jó sorsomat faggatom.

Amit megad,

megmarad.....

Tovább viszed

tenmagad...….

2018.11.22      OH

MÚLT ÉS MÉZ

Elhagyok várost és falut.

Most máshol döngetek kaput.

Nyissatok ajtót, ablakot.

Hozom az újabb hangzatot.

Szülőföld szagú szél fogad.

Simogatva nyújt álmokat.

Észak lesz a cél dél helyett.

Délibáb ragyog a múlt felett.

Rónaság. Ott a kék hegyek.

Születés és a kezdetek....

Régi templom büszke tornya néz.

Gyermekkor...… Édes vagy, mint a méz.

2018.11.22.      OH

Későn ismertem meg Wass Albertet. Tisztelem.Nagyra tartom. Egy mai gondolatsorom az általa írt kedvenc verse alapján, ihletésével......

EGY PARAFRÁZIS ÜZENETE

Üzenem

országnak, világnak,

Istennek, az ember fiának,

erdőnek, hegyeknek, tavaknak.....

Még ura vagyok a szavaknak!

Üzenem

másnak és magamnak.

Csodákat profánul nem adnak!

Akarat, tettvágy és szorgalom...

Szebbé teszem a holnapom....

Üzenem

rejtve és csendesen.

Beszéljünk egymáshoz kedvesen.

A szép szó nem kerül semmibe,

és nem hagy fájdalmat senkibe....

Üzenem

forrásnak, pataknak,

a vizekben úszkáló halaknak....

Szépeket alkot a teremtő.....

és nincs felesleges szereplő.

Üzenem

atomnak, anyagnak,

szélfútta pornak és agyagnak,

sejteknek, magoknak, füveknek...

Tanulják nagyon a türelmet!

Üzenem

tengernek, szigetnek...

Őrzője vagyok a hitemnek.

Rügynek és lehulló levélnek.....

A múló életről beszélnek.

Üzenem

szántásnak, vetésnek,

az álomba ringató meséknek,

a térnek, a fénynek, az időnek....

A remény magjai kinőnek!

Üzenem

ezüstnek, aranynak,

hogy boldog életet nem adnak.

A könnycsepptől ragyogó szemeknek....

Az igazak élni szeretnek!

2018.11.23. útban haza és a gyógyulás felé (OH-BP között)

HD

PREVENCIÓ

Még azt se mondhatom:

- Beleőszültem.......

Megelőztem a bajt!

2018.11.24.     B.t.

A NYÍLT TITOK

A végre, a néha, a soha.....

Az édes és a mostoha.

Az időtlen, meg a végtelen,

az izgalmas, meg az ingertelen.....

Az élettel-teli, a halott,

a hírhedt, az agyonhallgatott.

Az ostoba, meg a gondolkodó,

a sületlen, meg a sütni-való......

Szakadék, meg az égigérő,

a borzalmakat végig néző.....

A megfontolt és a hirtelen,

a dúsgazdag, meg a nincstelen.....

A jövő és a jövőtlenség.

Katonás rend, a fejetlenség.

Az élő, aki élni akar.

A megoldás, mely nem jön hamar.

Mozaik. Innen is, onnan is.....

Tegnap, s remélem holnap is.....

Kutatom. Átrakosgatom.

Elmondom, visszahallgatom....

Csendélet, de még is beszél.

A szavak között nincs is veszély....

Béke nekem. Megnyugtató.

A titok, amely elmondható....

2018.11.26.    B.t.

HOLD A FÖLDET

Mint fa a kérgét.

Úgy visellek.

Esőben, szélben,

hóviharban.....

Mint fű a zöldjét.

Úgy szeretlek.

Harmatban, fagyban,

zivatarban.....

Mint ég a felhőt.

Úgy hordalak.

Csepped zuhanva

kertet áztat.....

Mint Hold a Földet.

Úgy követlek.

Ki őrangyalodként

rád vigyázhat......

2018.11.27.     B.t.

LAPUL A MÚLT

Azok a szemek

már nem ragyognak...

Befagyott jég a tavon.

Az utolsó vacsora maradványa

a csend az asztalon.

A kiégett lámpa

fénye emlék.

Az idő a sarokba bújt.

A fiókok kincsét

elrabolták....

A szőnyegen

lapul a múlt.

A kamrában

aszalt gyümölcsök helyén

porba rajzolt jelek.

Lassacskán cammog az este.

Jön a hajnal.

Ugye felébredek?

2018.11.29.    B.t.

MAGZATPÓZBAN

Ez még mindig

az indulási oldal.....

Vajon hova mennék,

hova is vágyok?

Lelkemben csíráznak ki

a bakancslistás útirányok.

Mindig is várt

A Fehér-felhők Földje,

a messziről zúgó óceánok.....

Manapság már az is öröm,

ha egy lábamon biztosan állok.

Megpróbálok földön maradni.

Ám az álmok dolgoznak bennem.

Hatalmas dolog lesz megtanulnom

hogyan lehet boldognak lennem...

Lépésekről álmodok megint.

Erdők zöldjében túrázni újra.

de felébredek,

és ott látom magam

magzatpózomban lelkembe bújva...

Szép Új Világ?????

Meghalt a régi?

Vagy csak kómába zuhanva

szuszog az ágyon.....

Talpra áll még!

...és lépkedni kezd

egy kérgesedő ingoványon .....

2018.11.30.     B.t.

HA  BETAKAR  A  CSEND

Ez most talán

az érkezési oldal….

Most  már visszatérek.

Ismerős itthon.

Szokások ércéből kovácsolt

lánc a létezéstitkom.

Katonás rend.

Emlékeim libasorban.

Mindenki áldozattá válhat

ebben a cserben hagyott korban.

Szilánkjaira szétrobbant tükör

töri a hétköznap szürke fényét.

Szivárványt varázsol fölénk

és a holnapok szép reményét….

Világok harca ez.

Az űrben és önmagadban.

Lekódolt jeleid rejted

a megkomponált szavakban.

Máskor a csend takar be

és borít rád óvó sátrat.

Írj listát vétkeidből.

Az Úr talán megbocsájthat.

Szárad az erdő fája.

Csattognak éhes fejszék….

Ennyi csalódás után

mondd, tervezni  mersz még?

2018.12.01.     B.t.

LELKEM VILÁGA
élni, szeretni
félni, nevetni
rosszat feledni
jövőt keresni
bízni magadban
hinni szavakban
létet szeretve
nézni szemedbe.....