Avar
Szeptember, ősz, színek, szelek,
sajátos szépség
és új versek .....
AVAR
avar ...
a sok hullott levél
széltől űzött
sárga barna
itt van az ősz
a lombokat
a vándorló
szellő lakja ...
2012. szeptember
ÁLOM ÉS ÉBREDÉS
(egy Kányádi versekkel
eltöltött este után)
Álmodtam rólad Sándor bátyám.
Kezembe tollat akartál adni.
Megilletődve néztem fel Rád ....
Akartam. Nem tudtam maradni
Utánam szóltál: - kisbarátom .....
Bátor vagy, de csak akkor írj verset,
ha a néptől sokat tanultál
bölcsességet és engedelmet ...
Én válaszoltam Sándor bátyám ...
Szavadra csodával tekintek.
S tudom, ha versed elolvasom,
miért lesz párás a tekintet ...
Aztán elindultam hazafelé.
A fáradt, de lelkes vándor ...
Te utánam néztél szeretettel
gyönyörűszavú Kányádi Sándor.
2012. szeptember EM
SZEPTEMBER 11.
ma van a félelem napja
a lezuhanóké ...
az elveszetteké ...
az értelmetlen halál
a bárhová becsapódás
a füstölgő romok napja
a hiába vártaké ...
az el nem feledteké ...
az olthatatlan tüzeké ...
hiába épülnek
újabb tornyok ...
szebbek és magasabbak...
a régi por
a gyász
örökre rajtunk marad ...
.............
2012.szeptember 11.
FELEDÉS
elhagyott hitek
szétdobált ruhák
fejszecsattogásban
halnak meg a fák
kiszáradt akácok
ködös árterek
felégetett hídján
még egyszer átmegyek
már a senki földje
a megmaradt falak
a múltunkról mesélnek
hol ezerszer láttalak
szélszaggatta ajtók
kitépett ablakok
sose hinnéd el
egy ember itt lakott
téglák alatt emlék
bekerített a múlt
a feledés tortáján
egy csillag-gyertya gyúlt
2012. szeptember EM
HÁROM NYOLCSOROS
1.
nem mondok jó éjszakát
úgy se hallja senki
nekem a társaságot
az emléked jelenti
a csendesség szobája
a hallgatás dala
fészkünkre szállt a múlt
fekete madara
2.
ez egy száraz ág
egyszer majd eltörik
a lelkem páncélját
a fájdalmak feltörik
magukkal viszik majd
az összes kincsemet
kitölti újra fel
kifosztott lelkemet ...
3.
vastag ajtó díszes ablak
e lakásban urak laknak
urak laknak nem szegények
árulkodnak esti fények
nincsen kulcsom nem kopogtam
átutazó vendég voltam
nem hívtak be be se mentem
a kaviárból nem is szedtem
2012. szeptember EM
MIRE
mire ötven évem
magamra vettem
ha gazdagabb nem is
talán bölcsebb lettem
jobban meggondolom
kinek miket mondok
bár messzire futnék
nem hagynak a gondok
dalom nem eresztem
mindenféle szélbe
keresem a helyem
Isten tenyerében
nem hordok kalapot
sem díszes ruhákat
nem gyűjtöm a dollárt
sem a koronákat
mire ötven évem
mérlegedre tettem ...
ember-virág volnék
Isten a kertedben ...
2012. szeptember EM
VERSMAGYAR
Kinek a lelkét hét részre szedték
kinek a testét szertetépték
kinek a kezét tűzbe rakták
kinek csak halál a szabadság
kinek a jövő feltámadást hoz
annak van joga a szabaduláshoz
kinek a bűne a magyarsága
kinek a borban az igazsága
kinek a kedvét könnyekbe fojtják
kinek rokona a finn és a votják
kinek a sztyepp a végtelenség
kinek a sírja jeltelenség
kinek a szomszéd önmaga földje
piros vér fehér hó és a rétek zöldje
Kinek Kossuth az öregapja
ki a vezényszót a Donnál kapja
kinek a házát a tatár gyújtja
kinek az íjon a középső ujja
Kinek Petőfi talpra Magyart ír
aki töröknek szolgálni nem bír
kinek hazája már ezeréves
magyarságára legyen igényes
kinek a Himnusz
a legszebb dallam
teli torokból
büszkén halljam!
2012. szeptember EM
NÉGY FÉLBARNA SOR
ÉS ÉN
nem magyarkodom
nem cigánykodom
nem emberkedem
csak embertelen
hogy a jellemtelen
hogy a hatalom
hogy nincs irgalom
hogy a bizalom
csak pénz és jutalom
eligazodom
itt a fénytelen
egészen jellegtelen
arcnélkül kortalan
lelke hogyha van
nevesincs emberen
nekem a fegyverem
a humor és a szó
e versből látható (?)
2012. szeptember ÉN
HÁROM ŐSZI VERS
5102. - 5103.
megfásult világ
őszi vadgesztenyefák
esünk koppanunk
tüskések vagyunk
burkunk nem véd senkitől
szinte semmitől
*
Színesebbé vált a világ. Őszülünk.
Fehérebb a hajkoronánk. Vénülünk.
Nem jön vissza a vadgesztenye árnyalat.
Sodor a szél. Levelek a fák alatt ....
*
Furcsa hajnal, szürke reggel.
Robottá vált emberekkel.
Nem mosolyog szinte senki.
Indul a szerdai verkli ...
Vár a munka, vagy csak várna ...
Kemény volt az esti párna.
Barna kávé, kopott foltok.
Kirakatok mögött boltok.
Ismerősök jönnek, mennek.
Intenek, vagy rám köszönnek.
Sínek között zúzott kövek.
Áll a mozdony, mint a cövek.
Aztán neki indul lassan.
Egyenruhás sípszó harsan.
Robot az út. Kitanultam.
Három utazás a múltam..
de hogy mennyi lesz belőle,
még tippem sincs felőle.
Szokott hajnal. Rutin reggel.
Sodródom az emberekkel .....
2012. szeptember
JELENIDŐ
ez a világ olyan furcsa
oly sok dolog érthetetlen
tolerálok oly sok mindent
a megváltozott emberekben
bevallom már az is meglep
hogy az átlag milyen sótlan
a reánk öntött híradásban
rengeteg dolog valótlan
törvényesen kábítanak
okítanak leveleznek
azt próbálják elhitetni
a holnapok szebbek lesznek
huszon éve reménykedek
(vagy erről szól az egész élet?)
szemem előtt süllyedünk el
vagy megélhetem még a szépet?
lehet a szín akármilyen
fordulhatok jobbra balra
a kórusmű kicsit hamis
nem fakadok velük dalra ....
2012. szeptember EM
FELNŐTT JÁTÉKOK
PUZZLE
Széthulltam.
Darabjaimra.
Egyszer még
összeszedném.
Magam.
Valakivé.
2012. szeptember EM
BARKOCHBA
Személy?
Személytelen.
Egy tárgy?
A múltból .....
Fogalom?
Zavar!
2012.szeptember EM
MAHJONG
Párkereső.
Néha tévedés.
Sok furcsa alak.
Jelek.
Ákombákomok.
Kereslek régen.
Jeledről álmodok.
2012.szeptember EM
ORIGAMI
Az élet
nem tőmondat.
Csak hajtogattam,
hajtogattam....
Összegyűrtem.
saját magam.
Tiszta lap maradtam?
2012. szeptember EM
KARAOKÉ
Nem kell kotta.
Csak utánozunk.
Szünetjelek
és hangok vagyunk.
A dallam adott.
A szöveg végtelen.
Lapozunk.
A refrén a jelen.
2012. szeptember EM
PÓKER
Csak blöff és pókerarc.
Tétek,
vélemények,
győzelmi esélyek ...
Két lap
és várakozás.
Szerencse.
Semmi más.
2012. szeptember. EM
* * * * *
ROHANÓ
testszegényen
lélekgazdagon
elnyel a mocsár
megfojt a vadon
ez a félelem
csak a csend üvölt
a szakadék
mélye üdvözölt
a magasság
túl a csúcsokon
integetnek
még a partokon
hullámverés
sirály és szélroham
sebesen rohanó
az életfolyam
2012. szeptember
DÍSZELŐADÁS
Vén színész az ősz.
Levélbe öltözik.
Egyenként színezi.
Három felvonás.
Csendben és lassan
mindet leveszi.
Nem komédia.
Nem tragédia.
A taps is elmarad.
Fáradt a színész.
Ködbe bújt kabát....
A tél felé halad.
2012. szeptember
SE NÉP, SE DAL ...
Árok partján kis virág,
kis virág.
Lekaszálhat a világ,
a világ ...
Jön egy kislány, felemel,
felemel.
Asztal dísze te leszel,
te leszel.
Faluszéli kisember,
kisember.
Hideg lesz a december,
december.
Kis kályhádban ég-e láng,
ég-e láng?
A jó Isten néz-e rád,
néz-e rád?
Világvégi temető,
temető.
Akit elhagy az erő,
az erő ....
Világodnak vége lesz,
vége lesz.
Múlt ködébe eltemetsz,
eltemetsz.
2012. szeptember EM
POR ÉS HAMU
Nincs kapocs.
Hiányzó láncszemek.
Néznek az ősök.
Sírni kezdenek.
A megkapott jövő
lassan szétesik ....
Az okosak már
a helyet keresik.
Holdon, vagy Marson,
vagy a víz alatt ...
Felépítünk majd
egy új falat.
Nem ajtó, nem ablak.
Csillagkapu.
Voltunk.
Leszünk?
Por és hamu ....
2012. szeptember EM
NAPMADÁR
Az egy UFO,
vagy földre szállt angyal?
Utasítanak
sztentori hanggal.
Az égre néznek,
és nem hiszik el.
A perceket
napmadár viszi el.
2012. szeptember. EM
ŐSZBŐL TAVASZ
Az voltam, száraz levél.
Kacér szelek játszottak velem.
Lehulltam. Megbarnult remény.
Avarrá vált az életem.
Volt zöldem. Istentől kapott.
Volt családom, lombkoronám.
Ma már a sárban fekszem,
cipőtalpak taposnak reám.
Az leszek ...., tavaszi rügy.
Álmomban március ragyog.
Virágaim az égre néznek.
Én a kikelet vagyok.
2012. szeptember EM
NÉPI, DE NEM ELLENŐR
Vonaton írtam verset,
én a balga ....
Igy jár a messzire járó
közszolga fajta.
Gyanús lettem én
tollal kezemben,
de nem döntöttek meg
abban a hitemben,
hogy verset bárhol írhatok.
Maximum gyanús maradok.
Legfeljebb ....
ellenőrnek néznek.
Ez a lényege az egésznek.
2012. szeptember EM
ESIK
esik
vagy csak
egymásra hull
az esőcseppek
zuhannak konokul
lábam elé
zuhog
szeptember
könnyes arca
a pocsolya szürke
tükrét tartja
s csak gyűlik
gyűlik a könny-patak
sárossá váltak
az utak ....
2012. szeptember ES
MÉLYBENÉZŐ
Mérhetetlen mély a kút.
Hová tűnt a hűs vize?
Szomjat oltó múltadat
nem issza már senki se.
Lyukas vödör, rozsdás lánc ...
a kenderkötél elszakadt.
Ki követ az utamon,
és ki az aki elszaladt?
Érthetetlen mély a kút.
Mélyén lakik a sötét.
Hányan jártak erre már,
s dobták be a múlt kövét?
Hová tűnt a régi víz?
Édes ízét szomjazom.
A múltba néző arcodat
csak álmaimban láthatom.
2012. szeptember EM
PILLANATAIM
Tájképemen hol fut az út?
Meddig áll lábon az erdő?
Milyen lesz a szürke égen
bárányként futó felhő?
Szivárványhíd ragyog-e még?
Nyílnak-e tarka virágok?
Vásznam a lét, festék a szó...
Festem a furcsa világot.
A pillanatok kis foltjai ...
Félelmünk taván a hártya.
Megdermedünk, mint télen a víz.
Kialvó csillagok lángja.
Ködökben rejlő titkaink
ránk terítik a csendet.
Messze repülnénk. Valahová ....
A képzeletünk elenged.
2012. szeptember EM
POR ÉS GÖRÖNGY
csírázzanak
ki a magok
bár kilúgozott
talaj vagyok
ha esik az eső
és ragyog a nap
ha a földműves néha
enni kap
majd magasra nől
a búzaszál
ha a dolgozó kéz
szerszámot talál
lesz majd búza
és kisül a kenyér
s ha az éhező
ismét enni kér
a homlokon
izzadsággyöngyök
és porrá lesznek
a nagy göröngyök
2012. szeptember EM
5104.
haiku csendem
talán az őszi eső
permetére várt
S A K K
(Felnőtt játékok folytatása)
fekete fehér
kétszínű világ
lépünk
és ütünk
mind elmegyünk
lassan
elfogyunk
utólag
nem
gondolkozunk
2012. szeptember EM
KAGYLÓHÉJ SZINDRÓMA (EM)
A gyöngy nem,
de az üresség igaz.
LAKATLAN
valóság-tenger álom-sziget
ki az ki vissza integet (?)
zord szelek titkos áramlatok
tudnék-e élni nálatok (?)
homokpad laguna sziklafal
a hullámverés már nem zavar
szavad reménye édesvizem
a homokrajzokat elhiszem ...
2012. szeptember EM
HELYZET
hiába haltak vértanúk
születtek ragyogó elmék
ha az utókor mélabús
s mindent legyőz a nemlét
panaszkodunk és jajgatunk
mindent megmagyarázunk
nekünk a mélység a horizont
ha a sziklaszirten állunk
2012. szeptember EM
VISSZAJÁRÓ
a kerekerdő sok szegletét
a mohapárna szép küllemét
a vén tölgyfa szürke árnyát
öreg sasok fáradt szárnyát
patak jegét
utak havát
félelmetes
vadon szavát
platán kérgét rétek ködét
erdőt járó vad ösztönét
lábam járja
szemem issza
hív a szépség:
gyere vissza ....
2012. szeptember EM
LEHULLÓ
lehulló csendburok
még várok
de indulok
köztem és közted
egy szál kötél
a két part összeér
félünk és billegünk
tágra nyílt szemünk
fogódzót keres
csak kapj el
és szeress
2012. szeptember EM
5105. ŐSZÜNK
Emlék ágadra
levelet rajzolt a múlt.
Színeddé váltam.
ÖRÖK, DE ....
a kő nem boldog
a kő nem boldogtalan
a kő dolga a VAN
a kő egy helyben áll
a kő legurul
a kő csak létezik
m o z d u l a t l a n u l
a kő ÖRÖK
mégis elkopik
port sodor a szél
lelapult hantodig
2012. szeptember EM
EMLÉKMŰ
felkapott a szél
mint az ördögszekeret
homokba rajzolták
örökölt nevemet
konokul mint a gránit
sziklában rejlő szobor
van ki harsányan vidám
van aki búskomor
kalapács véső kezedben
mozdulatlanná faragsz
eltűnik majd a tested
szellem-szobor maradsz
2012. szeptember EM
MACSKA PERSPEKTÍVA
Elveszett macskakölyök.
Étlen és szomjan.
Valahol vár egy otthon,
de ki tudja hol van.
A világ csak kerítés
és csábító illat ....
A bezárt konyhaajtó
talán kinyílhat.
Egyszer kinyúl egy kéz.
Kidob egy csontot.
Máshol a nagyhangú férj
hív egy komondort.
Valahol vár egy álom,
ahol tejet adnak.
Addig keress egy vackot
kóbor magadnak!
2012. szeptember
5106. KÉRDÉS
Miért hazudtok
napot a sötét égre,
amikor hold sincs?
MADARAT TOLLÁRÓL
nem a madár
nem az ág
nem az itt hagyott világ
ha a galamb elrepül
helyére csend települ
üres fészek
üres szív
nincs már
aki visszahív
az olajág a földre hullt
mélybe ejtett toll a múlt
2012. szeptember EM
ELSÜLLYEDT VILÁG
a létezés síkja gömbbé hajlott
ránk görbültek a világ sarkai
ködökben rejlő horizontcsíkok
a képzelet-tenger partjai
az utolsó hajók elsüllyedtek
a kincseink hullámsírba vesztek
az egyetlen megmaradt mentőcsónak
kell az Atlantisz-kutatóknak...
2012. szeptember EM
HA MAJD
....ha elmegyek, ugye utol érsz
ha majd jövök, ugye vársz nagyon...
ha itt leszek, vajon mit mesélsz ...
én leülök és csendben hallgatom ...
ha hideg lesz, ugye betakarsz
ha éhezem lesz majd kenyered?
ha fáradtan melléd ülhetek
megsimogat majd a két kezed ...
ha álmodunk, ott leszel velem ?
túl a hegyeken, a tengerpartokon ...
ha sírok majd, együtt sírsz velem ?
s leszel mosoly fáradt arcomon ?
ha már nem leszek, és te itt maradsz
múltba nézve gondolsz-e majd rám?
elolvasod majd a versemet egy
gyertyafényes téli éjszakán?
ha szomjazom, leszel a vizem?
szárazságban legyél az esőm ....
ha dolgozom, legyél ott velem...
és maradj mindig az akaraterőm....
2012. szeptember EM
ÉLETVERS
Élek, talán még
hálás is vagyok.
Rémes percek,
és csodás napok....
Rohanunk
egy nemlét felé...
Kiállunk
az Isten elé ....
Ember voltunk
szép ajándék....
Élhetünk,
mert az élet-szándék
emberségünk
legszebb éke.
Nincs háború.
Csak a béke.
2012. szeptember. EM
5107. - 5108. FILOZÓFIA
Gondolat, ha van .....
Ráér gondolkodni az,
aki gondtalan.....
Gondolattalan.....
Elmúlik a világunk
oly nagyon hamar ....
5108.
vadalmavirág
a tavasz elmúlt már rég
földre hullt gyümölcs
OKTÓBER FEST
október megint
rám köszönt
sárgalevéllel
nézi ablakom
bánatos felhők
gyűlekeznek
kopasz ágerdők
alatt lakom
színezett szőnyeg
falevél csoda
a zselnice sárgább
vagy a platán
gyerekkorom
utazik vissza
a széllel hozott
lekvár illatán ....
2012. október EM
A PILLANAT
vad vágyak
vagy vádak
megvetett ágyak
dombormű párna
lepedő lepel
vágyak országába
érkezel
s ha eljön
a legszebb pillanat
ne csinálj mást
csak add magad
2012. október EM
ALTATÓ
Nem látom sehol..
Mégis ....
varjúkárogás a lét.
Szelek sodorják
a hegyek szellemét.
Az alvó völgyek
csendben fekszenek.
A kispatakra
álmot hintenek.
A kövek hátán
mohatakaró.
Pánsípon
játszik a szél.
Ez az altató.
2012. október EM
AZ ÉN KOZMOLÓGIÁM
Én nem hiszem el a végtelent.
Egyszerűen nem tudom,
hogy mit jelent.
Valahol elkezdődik,
és valahol véget ér ....
Valahol ott küzdünk benne
az életért.
Tudom, hogy milyen kicsik vagyunk,
hogy felvillan
szentjánosbogár napunk...
és túl a fényburok
sejtett határán
talán csak
a képzelet vár rám.
Egy világ,
amely embertelen.
Néha olyan,
mint idelenn.
2012. október EM
ZENE !!!!
csodás Vangelis-zenék....
nélkületek mit kezdenék
a sorsommal a perceimmel
korallzátony életemmel
óceánmélység hullámverés
a behunyt szemmel létezés
a csend fejemben dübörög
micsoda gondolatkörök
kelnek útra bennem ....
Vangelis-étel
meg kell ennem ....
2012. október EM
