Bennem
BENNEM DOBOGSZ
Ez a a hazám.
A rög, a nyárfa.
A kis patakon
a téli hártya.
A Hold ezüstje,
a Nap korongja,
a nyári égbolt
narancs foltja.
A béke csöndje.
A csend békéje.
Decemberben
a Luca-széke.
Nádtetős ház.
A búzatábla.
A kanyargós út.
A hegyek lába.
A régi várrom.
Az öreg pásztor.
Falu végén
az aggott házsor.
Ez a hazám.
A rackák gyapja.
A Kossuth-nóta.
A dóm harangja.
Az ekeszarva.
A Tisza-holtág.
Bennem dobogsz
Magyarország.
A gólya fészke.
A fűzfabarka.
Az erdőségek
rőt avarja.
A borospincék
hűvössége.
A szép Balaton
tengerkékje.
A szilvalekvár.
A papsajt-mályva.
A tarlók szele.
A ménes vágta.
A gémeskutak.
A szürke gémek.
A paraszt-sorsok.
A régiségek.
A kasza éle.
Az akáctüske.
A bálok tánca.
A tavak tükre.
Az ősök hantja.
Az emlék-könnyek.
Kendős nénik,
az imakönyvek.
Ez a hazám.
A magyarságom.
Az életem.
A tisztaságom.
A tisztességem
Az igazságom.
A lélek-terem.
A szemhunyásom ....
2016.03.17. -buszon- NV
ÉLET ÉS KÉP
1.
Bizalom.
Magamban hizlalom.
A reményt,
mint legújabb szerzeményt,
a jövő kertjében
elvetem.
A sikert kergetem,
de mint pajkos szél.
előlem elszalad.
Ha támadnak,
védd magad!
2.
Véletlen.
Néhány kép életlen.
A múltból itt rekedt
megsárgult képkeret.....
mert ott még
volt mosoly,
és néhányan
jó komoly
arccal és tervekkel,
békében élettel....
A megfogott pillanat.
Nincs új
a nap alatt.
2016.03.18. -Vv-
HÉTKÖZNAPI FIZIKA
A jelenlét
fajsúlyát
majd a jövő
dönti el.
A feszültség
lélekkel
mérhető.
A térfogat
felismert
önmagad,
a térből
rádragadt
hús, vér
és gondolat.
2016.03.18. -Vv-
5283.
Tizenegy éve
nélküled kel fel a Nap,
de mindig Veled.....
ÚJ TAVASZ.
Még nem látod,
de már az ág hegyén,
ősz óta eltitkolt rejtekén
rügy készül, fakadni
csendesen.
Virágot színezni
kedvesen.
Az ágak közt
kis madár énekét
dalolva hirdeti
szerteszét.....
Örül, mint játéknak
kis kamasz.
Ünnep van.
Megjött az új tavasz!
2016.03.18. M.b.h.
ELGURULTAM
ne szeress meg
ne gyűlölj
ne várj
ne szólj hozzám
és ne kiabálj
most csak vagyok
egyes-egyedül
ma a múltam
sírva hegedül
ne érj hozzám
meg se simogass
elgurultam
mint egy réz garas
ne hiányolj
ne mondd a nevem
nincsen féltés
nincs ma szerelem
ma a létem
kulcsát keresem
2016.03.18. N.sz.
ÉJFÉLI NÉGY NEGYED
1.
Úgy cseppen a rím,
akár a vérem.
Csodás a világ,
bámulva nézem.
Ütemre ütem.....
mint egy nagy folyó.
Sohasem pihen
az alkotó.
2.
Marokra fogni a vén szelet
madarak nélkül nem lehet.
Háztetők felett szürke ég.
Lelkünkben oly sok régiség ...
Keresek egy papírlapot.
Lerajzolok egy illatot.
Aztán szivárvány-szobrot készítek.
Lakatlan szigetről nézitek.
3.
Vízcseppek,
homokszemek
töltik meg a termeket.
Magunkra zárt ablakok.
Világzenéket hallgatok.
A szöveg örök,
mint az ősrobbanás.
Nem írhatja meg
senki más.
4.
Lepkeszárnyakon száll az est.
Túléli magát a régi test.
Az agyban rejtőző terveket
elénekelni nem lehet.
Bánatod szürke léghajó.
A vers gyógyszerként adható.
Meggyógyít lelket, életet.
A költészet lesz a végzeted.
2016.03.21. Nagyszénás
HAT RÁHATÁS
Úgy hatnak rám a mondatok,
hogy attól egyből más vagyok.
Hol szomorúbb,
hol boldogabb,
de érzelmileg gazdagabb.
Úgy hatnak rám az emberek,
mint a csőre töltött fegyverek.
Hol kényszerít,
hol rábeszél.
Némelyik kész életveszély.
Úgy hatnak rám a mosolyok,
mint a jégpáncél, elolvadok.
Hol csak később,
hol hamarabb,
de jó szándéktól boldogabb.
Úgy hatnak rám a szép mesék,
mint vándorlóra a menedék.
Hol melegít,
hol enni ad.....
Védettnek érzed önmagad.
Úgy hatnak rám a régiek,
mint hitvallóra az égiek.
Hol gyökerem,
hol szárnyat ad....
Az élet járt útján halad.
Úgy hatnak rám a távlatok,
mint papírra rajzolt vázlatok.
Hol színtelen,
hol álom-kék.
Embernek lenni álomszép.
2016.03.21. -vonaton-
TÉTOVA TAVASZ
úgy jön a tavasz
mint aki lopni megy
csak mértékkel zöldül
a barkahegy
kökény virágzó vacogó
ólomlábakon cammogó
széltől hullámzó vad vizek
a tavasznak én már
nem hiszek
hitetlenül
hideg hetek
a jó idő
hol szendereg (?)
2016.03.21. -vonaton-
PÁRIZS, BRÜSSZEL ....... ?, ?, ?........
Gyertyák égnek
a félelem terén.
Szétvertek mindent
a jövő kezdetén....
Eltűnt a múlt.
Meghalt a jelen.
A reménység is csak
félszeg küzdelem.
Felrobbantanak.
Vagy a sortűz kaszál??
Bárhol kicsírázhat
a véletlen halál....
Hol vagy Istenünk???
A Sátán tündököl.
Mindent porrá zúz
a kegyetlen ököl ...
2016.03.23. -buszon-
AZ OTTHON
Az otthon nem a négy fal.
Csak a család melege.
Az otthon gőzölgő étel,
az asztal kenyere.
A váza néhány virággal.
A fotó az ágy felett.
Az otthon a beszélgetés,
az ölelés, a szeretet.....
Az otthon a visszavárás,
a valahova tartozás.
Az otthon az alvás csendje,
az éjszakai horkolás....
Az otthon száradó ruha.
Mosatlan tányér és pohár.
Az otthon egy édes tudat,
hogy valaki most is hazavár.
Az otthon seprű és lapát,
könyvespolc, cserepes virág....
Az otthon a világ közepe,
ahol csak tied a világ.
Az otthon apa és anya....
Az otthon édes emlékezet....
Az otthon maga a csoda...
Valóság. Benne a helyed.
2016.03.23. -Nbh.- NV
REJTS EL
Rejts el
láthatatlan
bújtass el
önmagadban
szavakban
gondolatokban
simogató
mondatokban
a múltban
az emlékekben
könnycsepp
a szép szemedben
sóhaj
éji álom
ölelj meg
úgy hogy fájjon
rezgésed
rezdülésed
a nevem
szívedbe vésed
csönded
és jajdulásod
egy szavas
vallomásod
holnapod
szép reményed
sötétben
derengő fényed
rejts el
szerelemmel
ha nem leszek
ne felejts el
2016.04.25. N.sz. NV
SZÉP SZÓ
maradok szürke szikla
leszek a hegyek titka
barlangok hűvös mélye
szerelmek szenvedélye
maradok zúgó nádas
csigaház - belül tágas
kagylóhéj igaz gyönggyel
mélyszántás nagy görönggyel
maradok fűszál éle
leszek az örök béke
jégkristály téli fagyban
gondolat leszek az agyban
maradok sirály hangja
leszek a költészet lantja
csodaszép esti dallam
segítség leszek a bajban
maradok mosoly a szájon
májusi eső a tájon
szelíd szél simogatása
szakadék hallgatása
maradok éjed csöndje
leszek a remény földje
rózsa ágán a tüske
máglyák áldozat füstje
maradok szívdobogásod
festmény - ha szépnek látod
kalapács alatt a szobrod
szép szó - ha nekem mondod
2016.03.26. -vonaton-
HARMADIK......
sem élet
sem halál
egy hely
amely
rád talál
végérvényesen
ne bolygasson már
soha senki sem
tizenegy év
legyen nyugalom
fájdalmas szívvel
a k a r o m . . . . .
2016.03.29. N.sz.
ELALVÓ TÜZEK
mit kaptam tőled
csak amit adtam
elfogynom kéne
de több maradtam
díszcsomag nélküli
ajándék létem
az elaggott teremtőt
felidéztem
úgy mint az ősidő
még bármi lehet
sziklába véssük
a túlélés jelet
aztán vakszerencse
és váratlan utak
piszkos a levegő
és tiszta légutak
nem gyötör légszomj
csak magunkba fulladunk
azt hiszed keleten
virrad a holnapunk
de majd besötétül
a tüzek elalszanak
csak mozdulatlan leszel
de halottnak mondanak
hallod a létezés-zajt
de nem felelsz nekik
ne várd a feltámadást
hiába hirdetik...
2016.03.30. -buszon-
KRITIKA NÉLKÜL
kapaszkodnál
de nincs mibe
belezuhansz
a semmibe
légüres térben
létezünk
a néma csendből
idézhetünk
ha a végét
mégis elhagyod
nem változik
a holnapod
nincs kritika
sem kapaszkodó
egy jobb világ
még álmodható
2016.03.30. -Vv-
5284.
Nem leszek örök,
mert darabokra török.
Kényes üveg-lét.
5285.
Már nem zavarlak...
csak őrizlek magamnak.
Szét repedt világ.
TULAJDONJOGOK
tiéd a sirály hangja
enyém a vízre hullt tolla
enyém a száraz fa árnya
tiéd a szabadság szárnya
tiéd a virágok színe
enyém a szivárvány íve
enyém az égben a kékség
legyen tiéd a reménység
2016.03.30. -Vv-
SZEMBESÜLÉS
Elfelejtem
amit nem tudok.
Bölcsen nézek,
vagy csak bambulok.
A kezem görcse
szeleket markol.....
Miért mosolyogsz,
ha rám haragszol.....
Ez egy szembesülés
egykor volt magammal.
Sírva betakarlak
legszentebb szavammal.
Ha lenne még holnap....
Egy hajtás az ágon......
Remény-rózsa nyílna
az egész világon.
2016.03.31. N.SZ.
NEKERESD
van egy erdő
ne keresd
volt egy ember
ne szeresd
délibábot
kergetett
volt egy álma
elveszett
volt egy mese
véget ért
egy gondolat
körbe ért
mosolyogj
a kedvemért
mondj imát
a lelkemért
2016.03.31. -Vv-
KOR-TAN
indokolatlan jókedv
indokolt büntetés
jól célzott lövések
céltalan küldetés
hamisítatlan égbolt
meghamisított borok
élvezhetetlen étkek
élvezhető korok
csodával határos élet
örökös félelem
istentől áldott fegyver
örökös sérelem
20165.03.31. -Vv-
FÁBÓL FARAGOTT
Próbálok embert faragni,
de oly kemény a fa....
Néha ketté hasad
a szobrász, önmaga.
Micsoda fájdalom,
ha a véső mélybe vág,
de kínok nélkül nem lesz
faragott világ .....
Néha már látni véled
a szobor külsejét,
de csendes féreg rágja
a féltett belsejét.....
Hiába minden próba.
A véső is szétreped.
Sikertelenség szobra
a végső szereped.
2016.04.01. -Vv- NV
/ a vers áprilisi, de nem tréfa/
nem várok semmit
az biztos bejön
szembe jön a sorsom
az majd rám köszön
félelmek nélkül
de reménytelen
sárgaföld alá visz
minden küzdelem
