Csupa
Csupa apró dolog, nüanszok, pillanatok
vesznek körül......
Villanások, másodpercek, melyekből
évek, évtizedek adódnak össze.
Sokszor úgy mennek el, mintha sose lettek volna......
Pedig érdemes lenne közülük párat megragadni
az örökkéválóságnak.
CSUPA (csupán) ÖTVEN
Ötven tavasz, ötven nyár.
Ősz a hajad, korral jár.
Ötven ősz és ötven tél.
Ennyivel bölcsebb lettél?
Ötven emlék, ötven év.
Örökséged lett a név.
Ötven torta, ötven sör.
Másnaposság nem gyötör.
Ötven álarc, ötven arc.
Néha béke, sokszor harc.
Ötven ember, ötven fej.
Kutya világ. Munka... hejj
Ötven versem ötven sor.
Játszik veled ez a kor.
Ötven álom, ötven köd.
Tudod mihez van közöd?
Ötven folyó, ötven híd.
Elcseszted, hogy többre vidd.
Ötven szülő, ötven szív.
Gyermekkorom haza hív.
Ötven bajod ötven gond.
E vers másnak mennyit mond?
Ötven rossz és ötven jó.
Meddig úszik a hajó?
Ötven kabát, ötven gomb.
A halomból hogy lesz domb?
Ötven ablak, ötven ház.
Elkerül az aranyláz.
Ötven ajtó, ötven zár.
Csonttá szárad a határ.
Ötven újság, ötven lap.
A szabadság létalap?
Ötven ösvény, ötven út.
Hűvös vizet ad a kút?
Ötven csillag, ötven hold.
Orosz rulett. Szól a kolt.
Ötven festő, ötven kép.
Ki mondja meg mi a szép?
Ötven férfi, ötven nő.
Hol rejtőzik az erő?
Ötven asztal, ötven szék.
Foltos ruhád a vidék.
Ötven eső, ötven csepp.
Illik hozzád a szerep?
Ötven vonat, ötven sín.
Átzakatol valakin.
Ötven költő, ötven toll.
Érték a vers valahol?
Ötven ünnep, ötven szám.
Mostmár befogom a szám.....
N.sz., 2012. március
ÖT HAIKU
4711.-4715.
ötven soromból
majdan jusson eszedbe
egyetlen mondat
*
ötven szavamból
egyetlen egy találjon
értő fülekre
*
ötven évemből
ha kiemelnék egyet
melyik lenne az
*
ötven szívverés
egyetlen percem emlék
süllyedő hajóm
*
ötven érintés
kezem kezedhez simul
megmelegedni
A VÉGTELEN PORA
utadra léptem
nyomodban járok
már nem vagyok egyedül
hátamon terhem
saját keresztem
s a hitem legbelül
felettem napfény
vagy égi csillag
az úton bárány
a cél felé ballag
.............
utadon járok
léptemre port hint
a végtelen
rám mosolyogsz
egyetlen kincsem
hogy létezem
N.sz., 2012. március EM
HIDAK ÉS ....
Hidak.
Hidak és partok.
Partok.
Ködben maradtok.....
A ködben
ott vagyok én is.
A híd
kicsit enyém is......
Ködök.
Homályos titkok.
Álmok.
Bókok és szitkok.
Hidak.
Folyóba vesztek.
A partok
némák lettek.
N.sz., 2012. március
KERETBEFOGLALT
Ima és ének.
Falra vetített képek,
lélektemplomok.
Dicsőült romok
hirdetnek régi nagyság.
Láncok és rabság
a földre hulltak.
Zászlókon hordott múltad.
Jövő és jelen.
Minden éjjelen
felizzó égi csillag.
Élők és holtak...
mennyien voltak.
Fátyolos szemmel néznek.
Ima és ének.
N.sz., 2012.március
MÉREG ÉS MADÁR
szívemben méreg
lelkemen kéreg
a tavaszi fákban is
ott rág a féreg......
ázni és fázni
szebb jövőt várni
nagy arcok előtt
magad alázni......
éjemben álmok
sámán és látnok
fekete madárként
vajh merre szállok....
riadt madárhad
park, platán és pad
örökös a kérdés
a lelke miért vad....
N.sz., 2012.március
MÁRCIUS IDUSÁN
Ez az én ünnepem.
Enyém a piros,
enyém a fehér,
enyém a zöld......
Enyém a szabadság,
enyém a véráztatta föld.
Enyém a zászló,
enyém a kokárda....
enyém a kard,
és enyém a dárda.....
Enyém a kilyukasztott mellény,
enyém a címer.....
enyém a véres mente,
enyém a trombita szó estelente...
enyém a magyarság,
enyém a szabadság.....
a végtelen puszta,
enyém az ázsiai vadság.....
Enyém a hegy,
egyém a sík.....
magyarként dobban
bennem a szív.
Enyém a március.
Enyém a kiontott vér.
Enyém Kossuth szava,
mely szebb jövőt kér....
Enyém az ünnep.
Ehhez ragaszkodom.
Csak magyarnak lenni
van jogom......
N.sz., 2012. március.15.
GAME (OVER?)
Játék az élet.
Vannak kik nyernek.
Engem, a kibicet
nem szeretnek....
Kaptam már lapot.
Sárga szín volt.
Majd kiállítanak.
Piros színfolt....
Dominó vagyok.
Dupla nulla....
Happy end temetés,
vigyorgó hulla..
Ultiban betli,
fociban öngól....
Van aki röhög,
ha nem vagyok jól.
Jártam csúcsokon.
Lezuhantam.
Sok hajó elment.
Én lemaradtam.
A tatról páran
még integetnek....
A parti hullámok
eltemetnek.....
N.sz., 2012.március
MAI HAMLET
Nem üres, de néha
nincsen benne semmi.....
Álmaim, terveim
egy koponya rejti.
Régi már a kérdés,
fel se illik tenni....
Nyakon koponyával
lenni, vagy nem lenni.....
N.sz.,2012.március EM
VIDÉKI ROMÁNC
Már kihűlt a kályha.
A felborult pohár
utolsó cseppje
a porban remeg.
Az eldobott papír,
a földre hullott morzsa
sohasem sejti
mi a lakó gondja.....
Az ágy alatt sötét,
a sarokban félhomály.
Az üres fiókokban
alszik a viszály.
Az ablakok szeme
elhagyott kertre bámul.
Szomorú az ég is,
a felhők alja sárgul....
Erőtlen szelek,
és falevelek tánca...
Ez a csendes vidék
és a nyomor románca.....
N.sz.,2012.március
IMPRESSZIÓ
csend-életem
szép szirmú virágom
szerelmedtől válik
élővé a vásznom
érintésed csókod
napfény ragyogásod
az enyémmel lesz teljes
gyönyörű világod
N.sz., 2012.március
ITT MAGAMBAN ...
a folyó tükrén
a virág szirmain
patakok és lelkek
ívelt hídjain
korallszirteken
az eukaliptuszfán
a hitét kereső
szerzetes útján
keresem a szépet
a legmélyebb zenét
az igaz verseket
a békesség jelét....
egy riadt madárhang
vagy a lónyerítés
a szörnyű viharban
ledöntött kerítés...
a szénaboglya
az eső illata
a macskakövön
csattogó pata....
a templomokban
zengő énekek
a fuldokló után
kinyújtott kezek...
üres csigaház
a társ utáni vágy
áldott szerelem
a visszahúzó ágy....
magamban rejtem
de kívül keresem
csoda az élet
és én szeretem....
N.sz., 2012. március
ARRÓL, AMI NINCS
Hiába nézem, hűlt helye
az égig érő fáknak.
Az emberi létről mesélek
egy alvó óriásnak.
Nincsenek törpék, sem lidércek,
nincs már hétfejű sárkány....
Sivatag lett a régi erdő.
Elszomorító látvány.
Rohan az élet, de nincs időnk.
Félő a zuhanásunk.
Mint kártyavár szétesik
az elképzelt világunk.
N.sz., 2012. március EM
KÖTÉLTÁNC
Ez nem híd, csak egy szál kötél...
de a mélység ugyan az.
Most elindulok, és átmegyek.
Bocs, ha nem igaz......
Egyensúlyom
felnőtt játék,
szalmaszálat
hol találnék,
ha magához vonz a mély...
az élet
nem szeszély....
és nem próba,
nem szerencse....
Egy tál leves,
egy tál lencse.....
Ez nem híd,
de a túlpart ott vár.
Le se nézek.
Indulok már.....
Ködös utam
célszalagja.
Bátorságom
hitem adja......
N.sz.,2012. március
A FÖLDLAKÓ ÁLMA
Elindultam.
Hiszem, hogy visszatérek.
Csillaggyorsan
repülnek az évek.
Valahol vár a kék Föld,
szántók és kertek.
Mosolygós arcok,
akik úgy szerettek.
Nincs csillagkapum.
Csak földi álmom.
Azt a nagy Utat még
meg kell találnom!
S valahol, a felhők alatt
remélem kész
a cáfolat.....
Bár kozmikus lett a pálya,
győz a teremtés koronája....
Okosan tervez,
s csak jót cselekszik....
halottaival nem veszekszik....
Szép jövőt épít,
és meg tanul élni....
Az okosságától
nem kell félni.....
N.sz., 2012. március
CSAK A TÜKÖR
Nekem önvád.
Neked csak játék.
Mások észre sem veszik.
Látom magam
nyugdíj előtt.
Kenyérre sem telik.
Ez a korszak...
jók és rosszak...
Mindegy és közöny.
Dolgoznék,
de ujjlenyomat
nincs az eszközön.
Hiába szólok.
Lezárt fülek
úgy sem értenek.
Megszülettem.
Így akarták???
Vagy csak véletlenek....
Kockás lapok.
Balkézben toll.
Írom a versemet.
nem látja más...
Csak a tükör.
"Hófehér" lelkemet.
N.sz.,2012. március EM
EZ IS TAVASZ
Kipattanó első rügyek.
Tüzek az ég palástján.
Ötven tavaszt hozott a lét.
Vajon még mennyi vár rám?
Hallgatom a sok kis rigót.
Az életről énekelnek.
Napfény ragyog. Szemembe süt.
Vegyem ezt égi jelnek?
Ott van a pad. A régi álmok...
Tavaszom újra a régi?
Írtam egy verset tizennyolc éve....
A jelen most felidézi.
Kipattanó első rügyek.
A versekben ott a lelkem.....
Mindegy az év. A legfontosabb:
eggyel megint több lettem.
N.sz.,2012. március
HAJNAL
Hideg az ágy.
Földre csúszott a paplan.
A betakaró kéz
már láthatatlan.
Vigyázban állnak
a kiolvasott könyvek....
Felszáradtak
a tegnapi könnyek.
A sarokban a pók,
a falon árnyék mászik.
A redőny résein
hajnali fény játszik.
Új nap születik.
Én vagyok a bába.
Az a köldökzsinór
már rég el lett vágva.....
A valótlanszerű
és az álom határán
ébredezek.
Vajon mi vár rám?
Régi gondjaim,
és meglepetések...
rutin és megszokás.
Bármerre is nézek.
Nyújtózik egyet
a cserepesvirágom....
Rácsodálkozom.
Ez az én világom.
N.sz., 2012.március EM
R Ö G T Ö N Z É S E K
1.
nem kezdek harcot a végtelennel
én úgy sem nyerhetek....
megtanítom emberként élni
a sosemvolt gyermeket
2.
fákat ültetni házunk köré
és írni a könyveket
nevetni viccen, s felvállalni
a váratlan könnyeket
3.
nem félni .... vágyott holnapjaink
tükrözik a reményt......
márványtömb rejti maga alatt
az egyszervolt közlegényt....
4.
ajtók mögé
ablakok mögé
rémült szemekkel
rettegők közé
félni a nappalt
félni az éjszakát
csendben átúszni
a felejtés tavát
kezek a kardon
szemek az ellenen
a túléléssel
mit kéne kezdenem....
5.
valahol szólt a gitárzene
rád gondoltam... vajon elhiszed-e
fejünkre borult a sötét égbolt
a kezedet fogtam, jaj de rég volt....
akkor az volt az utolsó este....
szemem a szemed fényét kereste...
ÚTRAVALÓ
Van út a semmiből.
Van út a semmibe.
Lehagyni mindenkit,
nem várni senkire....
Van bot és van könyök.
A cél majd szentesít.
Lelkedben ég a tűz.
Akarat lelkesít.
Van úgy, hogy nincs erőd.
Lesz úgy, hogy nem tudod...
Bármerre visz utad,
a járt ösvényt láthatod.
Izzadtan mész tovább,
az út pora rád tapad.
Legyen a jó tanács:
sose hagyd el magad!
N.sz.,2012. március
H A N G T A N
megszólal
bennem
a csended
nélküled
néma
vagyok
elhallgat
bennem
a hangod
visszhangod
maradok
N.sz., 2012. március EM
MEGLÁTTAM
Megláttam Istent.
Ott ült egy sziklán.
Elgondolkodott
a teremtés titkán.
A búbosbankán,
a kocsányos tölgyön,
a függőcseppkövön,
a fekete földön.
Hallgattam Isten
végtelen csöndjét.....
A hangok nélkül
megdalolt rendjét.
A bogarak léptét,
a fűszál növését,
a gyermekre vigyázó
halk pisszenését.
Figyeltem Istent.
A teremtett szépet.
A felhőkre festett
világmeséket.....
A homokpartokat,
az üvöltő szelet,
a gyermekarcokat
simító kezet.
Csodáltam Istent.
Az Erőt, a Törvényt.
A magával ragadó
lélekörvényt.
A békét, a bölcsek
örök igazát.
A ránk hagyott jövő
minden vigaszát.
N.sz.,2012.március
Ó R A V E R S
Egy órával több,
vagy egyel kevesebb....
Pár nap eltelik
és begyógyul a seb.
Az okosak szerint
megmarad
több energia...
jobban gazdálkodik
az egyszerű nép fia.
Talán jobban gazdálkodik.....
de meg nem változik.
Ki eddig lusta volt
most is az marad.
Az óra meg amúgy is....
ugyanúgy halad.
N.sz., 2012. március 25.
TALÁN, DE BIZTOS....
"Talán eltűnök hirtelen,
mint erdőben a vadnyom .."
( J.A. )
Talán eltűnök én is.
Nyomom felszárad
a zöld erdő gyepéről.......
Te aki nem értesz
semmit az egészből,
majd keresed lépteim nyomát....
majd kutatod
lelkem lapjaira írt
verstöredékeim.
Tetteim, terveim, éveim.....
Mind a múltba vesztek.
Mikor már nincs kapocs.....
csak a lélekhíd sejlik fel
a felejtés ködéből.....
mikor már arctalan
az egykori ember......
mikor már a viccen
nevetni sem mer....
mikor az eltűnők
örök himnusza
már nem az életről szól,
de még nem haláltusa.....
Eltűnünk majd mind.
szörnyű szükségszerű.....
s a hidat keresni
sosem volt egyszerű......
De amíg tudunk,
addig visszanézünk.
Ez volt az az élet,
amit meg kellett élnünk.
N.sz., 2012.március
Ú G Y
..... mintha kihűlne
egy tányér leves.....
mintha elfogyna
a régi erő......
mintha rám nézne
egy csodás szempár
mintha kikacagna
a múló idő.....
mintha ragyogna
a csodás napunk
mintha susogna
a kerek erdő
mintha becézne
a kedves szavad
mintha kinyílna
egy égi ernyő.....
mintha nevetnék
egy régi viccen
mintha ránéznék
egy kies tájra.......
mintha szeretne
egy régi asszony
mintha sietnék
egy égi bálba.....
mintha ez lenne
a hattyú dalom
mintha elindulnék
egy hosszú útra....
mintha szivárvány
hídjára lépnék
mintha csillagként
születnék újra......
N.sz., 2012. március EM
EGYÜTT
Árnyékod kísér.
Bárhová megyek.
Azért követlek, hogy
árnyékod legyek.
Napom, éjszakám
és a hajnalom.
Életem egén
fényed láthatom.
Éjem, nappalom.
Évek futnak el.
Kezemben kezed.
Boldoggá teszel.
N.sz., 2012. március
LEVÉL HELYETT
Doktor Úr!
A maga lelke sose fáj???
Én megmondom Önnek....
nem lenne viszály,
ha csöndben
kimondaná a jelszót.....
Kedves Népem!
.. hát összesen ez volt
elnökségem
időszalagja.
Ime a névjegyem:
a doktor
sincs már rajta!
U.i.:
a sakkban ismerős
a vezéráldozat...
páston is működhet (ne)
ez a változat!
N.sz., 2012. március.29.
HANGOK
Hangok.
Kioltják egymást.
Csendben
keressük egymást.....
Mást is,
nem csak a hangot,
de nem is a címert,
nem is a rangot.....
Az embert,
az érző lelket,
a ragaszkodást,
a szerelmet,
az érintést,
a harmóniát,
a rád mosolygó
ember fiát,
a szerencsést,
ki jókor, jó időben,
múltban, jelenben,
s a vágyott jövőben
ott volt,
ott van,
ott lesz veled.....
s élete az életed......
N.sz., 2012. március
KIFESTŐ
szikrázó vörös
mélyét rejtő kék
fekete kabátban
alszik a vidék
máskor ólmos köd
seszín paplanát
húzza a fejére
a didergő világ
ciklámen szirom
árokparti zöld
három ásónyom
és ott a sárgaföld
barna alkonyat
pipacspiros pír
tarka világra néz
az apró gólyahír
arany búza vár
a tikkadt ég alatt
szomszéd néni festi
a lekopott falat
fehér, mint a mész
piros cserepek
színezett világ
és szürke emberek
N.sz., 2012. március EM
AMIKOR
Van amikor várni kéne.
Nem tudok.
Van amikor menni kéne.
Maradok.
Van amikor szürkeségem
szivárvány.
Van amikor némaságom
kiáltvány.
Van amikor nem simogatsz,
de érzem.
Van amikor két nap ragyog
az égen.
Van amikor írnom kéne....
nem tudok.
Van amikor remeg a láb...
indulok.
Van amikor minden kincsem
két szemed.
Van amikor kalandregény....
életed....
Van amikor szólni kéne.
Hallgatok.
Van amikor sírom felé
ballagok....
Van amikor szerencsés az
életem.
Van amikor reám vár a
végtelen....
N.sz., 2012. március
