É.S
ÉS
betűk ÉS pontok
üzennek
félénk jövőnek
és bájos jelennek
kódjaink
ÉS
létezés módjaink
várakozás
ÉS
vágyakozás
N.sz., 2013. jan.
ÉS MÉG ...
és még a csend
és még a fény
és még az álom
kérdezgettél
de a választ
még nem találom
és még a szín
és még a felhők
és még az árnyék
ha elrepülnél
szerintem biztos hogy
veled szállnék
és még az éj
és még a nap
és még az ünnep
érzéseink
bízz bennük
amíg meg nem szünnek
N.sz., 2013. jan.
VÉGTELENEDÉS
megszülettél
éldegéltél
tervezgettél
felnőtt lettél
délibábot
keresgettél
eltemetnek
csendesednek
elfelednek
semmitmondó
része vagy
a végtelennek
N.sz., 2013. jan.
HÓESÉS
Hó esik halkan.
Fehér az álmom.
Gyönyörű paplan.
Némán csodálom.
Elrejti múltunk
összedőlt rendjét.
Hókristály fedi
lelkeink csendjét ....
Léptünk nyomokat
rajzol a hóba.
Tervünk egyszer még
váljon valóra....
Téli táj varázs.
Gyönyörködj benne!
Jóságot hozzon
gyarló szívekbe ...
2013. jan.14.
HIÁBA
kezeink
közül
kihulló
kövek
kozmosz
óráján
lepergő
homok
mindig
építünk
de
a
végeredmény
pusztulás
és
összedőlt
romok
N.sz., 2013. jan.
KÜLÖNBÖZÜNK
Én azt mondom só ....
A te válaszod: Fábry ....
Én vallom, hogy Ő,
Te állítod: - bárki.
Én úgy látom kék,
de szerinted szürke ...
Mást lát a szemem,
és mást a lelked tükre.
Én úgy vélem jó.
Szerinted meg rosszabb.
Biztos, hogy rövid.
Te lemérted: - hosszabb.
Ez az én világom.
A Tied meg egy másik.
Mindig különbözünk.
Téltől lombhullásig.
2013. január
SZENZÁCIÓHAJHÁSZ
MONDÓKA
Egy.
Leomlott a hegy.
Kettő.
Karambolos mentő.
Három.
Nyakunkban a járom.
Négy.
Gyilkos lett a légy.
Öt.
Fojtogat a köd.
Hat.
Rémült pillanat.
Hét.
Kiszáradt a rét.
Nyolc.
Kinek vagy kolonc?
Kilenc.
Körözött fegyenc.
Tíz.
Senkibe se bízz!
2013. január
PRIVÁT
ez a saját utad
nem járja senki más
oly sokszor társad lett
a csend és a hallgatás
ez a saját zenéd
nem hallja senki sem
csak belső ritmusod
vér és rejtelem
ez a saját titkod
kincs pecsét alatt
ne legyél gyilkos
és ne maradj áldozat
ez a saját időd
ki tudja mennyi még
lehet hogy száz év
de lehet hogy semmiség
ez a saját versed
a nyomod mely megmarad
úgy írd le a szót
hogy ne tagadd meg magad
ez a saját hibád
ne fogd rá senkire
nem élhetsz úgy
hogy nem bízol senkiben
ez a saját tered
a saját dimenziód
ahogy majd öregszel
úgy fogy a pártfogód
ez a saját erőd
a saját akaratod
váljon majd áldássá
minden pillanatod
ez a saját tested
örökre légy ura
barátod egy maradjon
bár sok a cimbora
ez a saját igéd
hirdesd az igazat
de sose felejtsd el
nincs új a nap alatt
2013. jan.
ZÁRT ÉS NYITOTT
zárt lelkek és nyitott ablakok
madárcsicsergést hallgatok
kíváncsian tágra nyílt szemek
jól érzem magam köztetek
platánok nyírfák sárgult lombjai
egy élet-tenger szigetálmai
lábunknál felgyűlő bús avar
egy lélekvihar mindent felkavar
túl vagyunk csatákon harcokon
mosolyvirág a fáradt arcokon
jólét és béke kinyílnak álmaink
fészket keresnek madár-vágyaink
2012. január
ÁLLAMOSÍTS, NE SIRÁNKOZZ
(Hoffmann meséje: Vegyen a tanár krétát! )
Én veszek krétát
és petróleumot ...
A hajópadlóra
fáradtolajat.
Parancsra mosolygok
és bólogatok is.
Megőrzöm a rendet
és a titkokat.
Mivel lámpás vagyok
világítok is ...
Közszolga módra
mindent elhiszek.,
de most egy a lényeg ....
minimálbéremért
talpnyaló kutyaként
hűséges leszek!
*
MELLÉKDAL
Ha én Rózsa volnék
mindig mosolyognék.
A vidéki lámpásnak
petróleum lennék.
Nem kérdezném tőled,
hogy vagy pedagógus.
Államtitkár vagyok,
nem a pszichológus ...
2013. jan.
JANUÁR 22.
Benne van minden titkod,
tudásod, ösztönöd.
Áldott magyarságod
a legszebb börtönöd.
Nincs még egy ilyen szép nyelv,
ilyen fájóan lágy zene ....
Rímesen csengő versünk ....
Bár lenne, ki értene!
Torokszorító himnusz.
Szózatot éneklő nép.
Tájat és embert látva
vászonra feszül a kép.
Gyöngyszavú írók s költők
művekkel áldanak.
Haza, nemzet, magyarság ....
A legszentebb szavak.
Benne van minden titkunk,
amely szavakkal átadott...
Most állj meg egy szóra, ember
..és mutass alázatot ....
N.sz. 2013. jan.
INKARNÁCIÓ
ragyog egy
új csillag
életem egén
megszületett
egy régi ÉN
valahol
már voltam
valaki
hiszek bennem
nem vagyok maradi
.................
2013. jan.
A LEGSZEBB ERDŐ
itt van az erdő
elrejt a mélye
viharként susog
létünk veszélye
levelek hullnak
régmúlt avarra
párperces létünk
félve takarja
moha a fákon
csöndünket sejti
a tegnapok kövét
a mélybe ejti
csodaszép erdő
meseszép titka
árnyékot borít
járt útjainkra
N.sz. 2013. jan.
HIÁNY ÉS EMLÉK
Ember. Vágyak nélkül.
Égbolt. Madarak nélkül.
Levelek nélküli ágak.
Hegyekké korbácsolt vágyak.
Madarak. Égbolt nélkül.
Szabadság. Levegő nélkül ....
Tenger, a mélye nélkül.
Égbolt. Vihara kékül.
Esőcsepp nélküli felhők.
Emberarc nélküli szeplők.
Mélység. Szakadék nélkül.
Csókolj örök emlékül!
N.sz. 2013. jan.
VISSZAFELÉ
Sem tél, sem tavasz.
Időtlen idők.
Sivár a puszta.
Se férfiak, se nők.
A gyermek alszik.
Vagy tán meg sem született.
Tetszhalott jövő.
Hamarabb vége lett.
Hosszú magas falak.
Se ajtók, se ablakok.
Az utolsó vándor
a halálba ballagott.
Elfogyott a víz.
Szomorú szél fütyül.
Mosolygó álarc.
Te ott remegsz legbelül.
2012. jan.
VISSZA ÉLÉS
Meghaltam.
Nyugdíjat
nem hozott postás.
Felnőttem.
Néha ápoltan
borostás.
Tanítom magam.
Iskolába jártam.
Kisgyerek koromban
libákra vigyáztam.
Már beszélek..
Lassan
félve lépek.
Felsírok.
A bölcsőből
kinézek..
Régen vártak.
Örültek.
Fiú lettem.
Végre már
meg kellene
születnem.
2013. jan.
HEGYEK, TENGEREK, SZEMEK
nagy hideg hegyek
fázós emberek
jéggé dermedő
üres tengerek
nincsenek hajók
üvöltő szelek
régen elsüllyedt
emlék életek
sok apró sziget
házak pálmafák
túristák elől
elrejtett világ
lakatlan torony
furcsa fényjelek
trópusi vihar
fázós éjjelek
jéghegynyi remény
albatrosz szárnyakon
múltkristály ragyog
elhagyott tárgyakon
kis meleg kezek
gyönyörű szép szemek
rám nézel tudom
rabságba ejtenek
2013. jan.
LÉLEKÉRINTŐ
egy gyengéd erő
szívmelengető
olyan mint
senki más
egyetlen
nem vitás
olyan mint ő
lélekérintő
2013. jan.
HA AKAROD
faleveled
jégkristályod
szemedbe zárt
szép világod
testmeleged
tapintásod
szalmaszálad
jó barátod
első szavad
borzongásod
holnap nyíló
kis virágod
fagyökered
hópaplanod
jövő időd
elmúlt napod
sóhajtásod
sziklaszirted
mélybe ásott
féltett kincsed
gazdagságod
szegénységed
szabadságod
reménységed
napod - holdad
sarkcsillagod
minden vagyok
ha akarod .....
2013. jan.
IDŐSZERPENTIN
Vándorlok megint.
Emlékeim közt
lélekút kanyarog.
Te az út végén állsz.
Eljutok hozzád
valahogy ...
Aztán felébredek.
Valóságtájak
néznek vissza rám.
Megálmodtalak.
Titokként rejt
a kis szobám.
Újra láttalak.
Mosolyod szebb volt,
mint bármikor.
Nevetésed méz,
a csókod meg porcukor ...
Aztán hó hullt az égből.
Jótékony paplan.
Mindent
betakart.
Utat, emléket,
tört avart ...
2013. jan.
VÍG JÁTÉK
szerepem
szereped
szerepünk
nem színház
de színésznek
születünk
szigorú
szemekkel
nézeget
ezer szem
látja
a képedet
bohócarc
beteges képzelet
egy naiva
bájosan lépeget
komikus
kozmikus
végszavak
támadnak
nevetve
védd magad
2013. jan.
KÍVÜL - BELÜL
szelek szárnyán a madár
keresi a fészkét
fölrepül a nap felé
s a felhők fölül néz szét
kertek alján a patak
vízimalmot forgat
olvad a hó jön az ár
kiszáradt fát hozhat
fejünk felett csillagok
sok-sok égi fáklya
dideregve néznek le
a szendergő világra
lábunk alatt kis kavics
csikorog a jégen
januári est lebeg
az álmodó vidéken
szívünk mélyén szeretet
szemünkben a vágyunk
éljünk együtt boldogan
s egymásra vigyázzunk
lelkünk mélyén bizalom
jövőnk alszik csendben
szép rózsafa gyökere
a múltban és jelenben
kívül belül a világ
fények ragyogása
legszebb benne mindenkor
a létezés csodája
2013. jan.
ÉJMADÁR
üres ág
furcsaság
elrepült
(nem is ült)
hűlt helyén
csak a hold
sárga folt
éjmadár
csupa csend
a határ
2013. jan.
ELBÚJNI
elbújni benned
a világ elől
titkos barlangok
elrejtenek
szíved dobban
együtt velem
világraszóló
életjelem
nincs könny
és nincs bánat
csak lebegünk
szerelemkút
édes vizét isszuk
nem látunk mást
csak a vágyat
ha a szemünket
egymásra nyitjuk
2013. feb.
BOTANIKA
törpére gyomlált önérzetünk
pár év és pompás
bonzaiok leszünk
semmi felesleg
semmi luxus
parlagföld szélén
pompázó bukszus
gyalogakác
és lapulevél
az igénytelenség
akárhol megél
lehet hogy lentről
nagynak látnak
de már nem növünk
soha óriásnak
szétszakadt ernyő
a lombkoronánk
motorfűrésszel
vigyáznak ránk
s ha egyszer majd
végleg elzuhanunk
rádöbbenünk
már nem is vagyunk ....
2013. feb.
EVOLÚCIÓ
sem hó
sem pára
esőre várva
kiszáradt földünk
hörgés
majd csöndünk
néma félelem
nincs lét
csak az érte való
küzdelem
2013. feb.
JŐVŐKÉP
egyre többen
mégis elfogyunk
hét milliárd
majd nyolc milliárd
lehullt fejek
viasz mosoly
a sokkhatás öl
és pihen a bárd
nincs már vizünk
csak sós eső
lehet hogy későn
könnyezünk
marad-e majd
egyetlen ember
akiben fájó
emlék leszünk ....
2013. feb.
PUZZLE II.
még hiányzik
belőlem
néhány darab
hogy teljes legyek
keresd meg gyorsan
mielőtt elveszek
s ha kész a teljes kép
őrizd meg végleg
..............
jönnek valakik
és széjjel tépnek .....
2013. feb.
VISSZAVONULÁS
Nincs szakállam.
Nagy hajam se lesz.
Majd észrevesz
aki észre vesz.
Nincs festett bőr,
és nincs ékszerem.
Teszem a dolgom,
úgy ahogy teszem.
Nincs akcentus,
sem idegen szavak.
Reliktum vagyok.
Bennszülött alak.
Nincs senki sem.
Egyedül vagyok.
Ha menni kell,
majd útnak indulok....
Nincs birtokom.
Mindennap öröm.
Csigaházamba
visszaköltözöm.
2013. feb.
TÜKORSORS
Leszek tükör
te torz világ.
Néha élesen.
Néha piszkosan.
Olykor beszélek,
máskor csönd leszek.
Elrejtem valód
kín-homályosan.
Tükör vagyok
hazug világ.
Csendem kiáltom.
Rejtem gondosan....
Kavicsot dobnak
féltékeny kezek.
Tört üveg vagyok
poros-foltosan.
Voltam tükör.
Emlék a világ.
Reám se néznek
sötét sarokban.
Féltem a titkom,
a régi fényem.
Csillogtam egykor
a szebb napokban.
2013. feb.
MALOM
Megőröl mindent
a Végtelen Malom.
Nem marad más,
csak egy nagy homokhalom.
Se márvány, se kereszt...
sem gyertya, sem virág ...
A múlt már elereszt.
Csak ennyi a világ ...
2013. feb.
TANULSÁGOK
a módszer elavult
a gyógyszer elgurult
a bili kiborult
ránk maradt a múlt
2013. feb.
EGY ZÁSZLÓ ALATT
Hótisztaság.
Szélszabadság.
Szétszórt a sors
szép magyarság...
Székely hegyek,
csángó folyók,
tépett zászlók
és lobogók....
Isten arcán
néhány könnycsepp.
Zokog értünk.
Nem lett könnyebb.
Isten kezén
sorsvonalunk.
Legyünk büszkék!
Magunk vagyunk!
N.sz. 2013. feb.10.
ELWEÖRESEDÉS
(az én egysorosaim)
Az idén százéves W.S emlékére
I.
sortalanság
II.
madárzuhanás
III.
csonthomokóra
IV.
lokális elhidegülés
V.
szeméremköntös
VI.
hatalomátvitel
VII.
mostohanép
VIII.
méregpohárköszöntő
IX.
pillantásmasszázs
X.
kérdéssivatag
XI.
válaszoázis
XII.
sötétfehér
XIII.
világosfekete
XIV.
szivárványszürke
XV.
asztalfiókversláb
XVI.
gondolatabortusz
XVII.
közhelytemető
XVIII.
siralomházmester
XIX.
grafitporárnyék
XX.
párhuzamvadászat
XXI.
vakablakcsere
XXII.
mosolyvaku
XXIII.
emléknegatív
XXIV.
boldogságkommandó
XXV.
hiányteremtéselmélet
XXVI.
sikolyszobor
XXVII.
szerelemszerpentin
XXVIII.
jövővetés
XXIX.
zónamagány
XXX.
tükörhazugság
XXXI.
köderdész
XXXII.
titoktengerész
XXXIII.
zárójeltolmács
2013. feb.
MOSOLYOKRÓL
mosolygok
hülyének hiszel
mosolyogsz
pokolra viszel
könnyeim
fájó patakok
könnyezel
melletted vagyok
símogatsz
boldoggá teszel
csókollak
levegőt veszel
hozzám szólsz
csendben hallgatok
elalszol
álmod maradok
ébredek
üres most a szék
hallgatlak
ének a beszéd
jajszavak
csönd a bánatom
megölelsz
nincs több ártalom
2013. feb.
MEGFOGADTAM
Megfogadtam valamikor.
Most a szakadékba ejtem.
Öregedik kívül belül
a sok milliárd sejtem.
Bőrömön ránc. Hajam őszül.
Csontomban jajong az élet.
Leltárt készít az égi nagy Úr.
Harsog a végítélet ....
Emberi sors. Közhely szerű.
Győztem, míg bírtam erővel.
Belátom már, eldőlt a harc
a kegyetlen idővel .....
Régi idők. Szép terveim.
Szélfútta álomsorsok.
Utam szélén lásd mi maradt.....
csak kidőlt fák és bokrok.
N.sz., 2013. feb.
NA ÉS???
( -érdekel valakit?-)
már élni sem lehet
már írni sem merek
hidegen fújnak már
a böjti vad szelek
nem látok napot
vezérlő csillagot
kívül nem látszik még
de valami megfagyott
nem tolakodom
nem bátorkodom
nem tör fel többé
zokszó a torkomon
nincs még kötetem
de van még türelem
életrajz papírjaim
lassan eltüzelem
mit ér a születés
mit ér a létezés
próbálok megmaradni
de ez lehet hogy kevés
már élni sem merek
már írni sem lehet
próbálom szeretni azt
aki engem is szeret...
N.sz., 2013. feb.
