Earth
A FÖLD ÖRÖK
(-oly sok minden ELÉG-)
*
Az erdő azt mondta elég.
Ne vágj ki többfát, ember!
A béke azt mondta, figyelj,
nem kell a kezedbe fegyver…
A folyó azt mondta, megyek…
Vizemet várja a tenger!
Hajózz és igyál belőlem,
de nem koszolj össze ember!
A fenyő azt mondta, elég…
Nekem nem kell karácsony.
A trópuson haldokló korall…
mint a csont, fehér a zátony…
A bölény azt mondta, legelj…
A prérin a fűszál-erdő.
Azután felszánt az eke,
A csorda jövője nem nől….
Az égbolt azt mondta, elég…
Csak madarak szárnyát lássam!
Ikarusz lezuhant egyszer..
Ember! Maradj a földi társam.
A galamb azt mondta, ne lőjj!
Csőrömben a béke ága.
Maradjon ez a Föld örök.
Az élet csodás világa….
2021.04.22. Besenyőtelek
VÁZLAT
Felhők az égen.
Eltakarják a csillagom.
A végtelent nézve
ágakat látok
az ablakon.
Törékeny csendem
szétesik, hagyom …
El sem hiszem,
hogy minden csak atom.
A rózsaszirmok álma,
a kinyílt tulipánlepel.
Fogadd el a jussod.,
te is csak emlék leszel.
Lélekfiókok rejtenek.
Aztán a kulcs is
elveszik.
Zsugorodik a jövő.
A jelen gyorsan eltelik.
Nincs távolság.
Csak élet unt párhuzam.
Halálos verseny.
Itt nincs reményfutam.
2021.04.22. B.t.
HAJNAL (április)
*
Sokezredik hajnalom,
de mégsem ugyanaz.
Feldereng napisten,
fényével sugaraz.
Énekkel köszöntik
a hajnali rigók.
Kékükkel festenek
az égi indigók.
A harmatgyöngy szétgurult.
A fűszálhoz tapadt.
Tulipán sárgaság
a kerti fák alatt.
Keletről sötéten
beborult az ég…
Életről zengenek
a pirkadatmesék.
2021.04.23. B.t.
ÁPRILIS 23.
Kezembe veszlek.
Örülj te is nekem.
NYomtatott csoda vagy,
Világ és Egyetem.
Nem tudlak letenni.
A lapjaid között
Párhuzamos tudást
Jelent a betű.
Ajándék vagy, s derű.
2021.04.23. B.t.
KÖRTEMENYASSZONY
A régi kert
az öreg fákkal.
Virágba borult
fehér csodákkal.
Menyegző készül.
Körtemenyasszony.
Tündöklő hajnal,
meseszép alkony.
Tulipán piros
és nárcisz sárga…
színeket tükröz
a kerti világra.
Kékek és lilák.
Fűszál-zöld tenger.
Csodádra jár most
a versíró ember.
A régi kert
meséjét látom.
A szemem simogat
áldott világom.
2021.04.25. B.t.
KÉT NEMZEDÉK
*
belőled lettem
általad vagyok
a múltadat ettem
lombos holnapok
évgyűrűk közepén
árva gyermek
alvó gyökereid
élővé nevelnek
felettem az égbolt
halálod alattam
felzúgott egy fűrész
magoncod maradtam
2021.04.26. B.t.
SZÉLMALMOK
Nézem, vagy látom?
Tobzódó világom.
Torlódó gondok,
hanyag bolondok.
Meg nem értett érdek.
Ó mennyit ígértek!
És mi lett belőle…
Már a Tisza se szőke.
Tudom, vagy sejtem,
olykor felejtem
a rám bízott titkot,
mint a virág
a szirmot…
Nem lettem bölcsebb,
de néhány könnycsepp
áldozat tőlem.
Gyerekkorom….
Mi lett belőlem …
Tanítok csenddel,
hallgatással.
Kötném a békét
a nagy világgal.
De más ez a kor!
Eltűnt a régi.
Néhány emlék
még felidézi…
Itt ez az új.
Olykor kilóg a lóláb..
Determinált
az új valóság.
Bennem felsírnak
az ős szirénák.
Sérthetetlenek
az érdekszférák.
Sok szélmalom.
Nekem nincs lovam.
Szavakkal harcolok.
Nem vádolom magam.
2021.04.26. B.t.
ÁPRILISI NYOLCADOK
(5812,- 5819.)
1.
VÉTEL
Virágszirmaim
antennák a világra.
Veszem az adást.
2.
ELLENTÉT
Elhalt ágakon
vidám madár énekel.
Élet. Megy tovább.
3.
DZSUNGEL
Fűszálerdőben
felizzó földi zöldem.
Sokadik tavasz.
4.
KÉRDÉS
Égen telihold.
Földön ember-üresség.
Melyik az igaz?
5.
TÉPÉS
Szétaszakítani,
ahogy az Úr akarta.
Dirib-darabra.
6.
KÉT PÓLUS
Nem gondolkodók
és nem következtetők.
Velünk majd mi lesz?
7.
CSEND ÉS VERS
Kertem csendjében
elalszanak az álmok
Dúdolgat a vers.
8.
IDŐTÖRTEK
Tavasz nyolcadok.
Gyorsan repül az idő.
Május holnapok.
2021.04.26. B.t.
IKAROSZ ÁLMOK
Repülni akartam.
Tudtam, hogy nem lehet.
Csak földi vágyódás lesz
ez a merész élvezet.
Én a föld foglya vagyok.
csak vágyódok messzire.
Ikarusz fajta lennék,
zuhanva semmibe.
Szárnyalni akartam
a kék felhők felett.
Kerestem az örvényt,
a felhajtó szelet.
Hiába nézem vágyódva
a madár hogyan repül…
Megadnék érte mindent.
Bármennyibe kerül.
Repülni szeretnék,
mert vár a végtelen.
Szabad delfinként úszva,
kinek a víz a lételem.
Nincsenek országhatárok,
és nem kell útlevél.
Felhőkön túl hallanám,
ahogy a szél zenél.
Szárnyalni szeretnék.
Lent alattam tengerek.
Lerajzolt térkép az ország,
és hangyaként emberek.
Aztán visszahoz majd az álom.
Ez a föld mi fogva tart.
Csak egy álmodozó voltam,
aki szárnyalni akart.
2021.04.26. B.t.
TÍZ KICSI MAGYAR
Kárpát-medencei
tíz kicsi magyar.
Mohács, Muhi, Világos,
átkos Don-kanyar…
A világban szétszórt,
hazától elszakadt…
Nyelvében él a nemzet?
Pár szó még megmaradt.
Magyar még a nóta,
és magyar maradt a könny.
A magyar gyökerekhez
ne legyen közöny.
Ha felhangzik a Himnusz
megdobban a szíved?
A Szózat üzenetét
ugye még elhiszed?
Kárpát-medencei
tíz kicsi magyar.
Ne felejtsd el a múltat,
de békülj meg hamar.
Ne legyen gyűlölet!
A múlt már történelem.
Itt rengeteg a bánat.
Ott is volt sérelem.
A világban szétszórt…
Öt millió lehet?
Ugye dobog bennünk
a hazaszeretet?
Árpád, Deák, Kossuth,
megannyi nagy magyar.
Ötvenhat áldott emlék.
A színész verset szaval.
Magyar a szabadság,
és magyar a szerelem.
Éljen bennünk remény
Ne legyen félelem!
Te kárpát-medencei,
te magyar, valahol…
Három színű a zászlód.
Csókold meg bármikor.
2021.04.27. B.t.
EGYSZER MAJD
egyszer majd lesz igazság
egyszer minden kiderül
kimondják mi történt akkor
a végére pont kerül
egyszer lesz még mosoly
a megfáradt arcokon
egyszer majd kivirágzik
a virág a hantokon
egyszer ledőlnek végre
a szétválasztó falak
egyszer több lesz a gyémánt
mint a hamu és salak
egyszer megírom talán
a legszebb versemet
egyszer elétek terítem
a jóságos lelkemet
egyszer tiszta lesz minden
a ruha, a lélek, az agy
lehet hazug a világ
ha magad őszinte vagy
egyszer lesz majd igazság
egyszer győz a szeretet
egyszer tiszta fény tölti be
az utcákat, tereket …
2021.04.27. B.t.
OLYKOR, NÉHA, MÁSKOR …
Néha bevallom magamnak,
máskor az egész világnak.
Olykor elfogy a türelem.
Szép sora van a hibáknak.
Néha úgy érzem kifogytam.
Máskor kevés a tehetség.
Olykor a rutin irányít,
aztán legyőz a levertség.
Néha kimondom merészen.
Máskor hallgatok magamban.
Olykor merészen remélem
sokan bíznak a szavamban.
Néha leírom, hagy fájjon.
Máskor mélázok leginkább.
Olykor előttem a „pohár”…
Ha méreg lenne meginnám?
Néha úgy érzem legyőztek.
Máskor oroszlán a lelkem.
Olykor, mint fenyő a viharban,
megingok felépült hitemben.
Néha elfogy a kitartás.
Máskor az erőm végtelen.
Olykor megjön egy gondolat.
Mindent legyőz az értelem.
Néha szárnyalok magasban.
Máskor a mélybe zuhantam.
Olykor elönt a bizalom.
Remélem jó példát mutattam.
2021.04.28. B.t.
FÉNYHOZÓ
Pillanatokból végtelen.
Gondolatokból értelem.
Homokszemekből vén idő.
Megmaradtakból hírvivő.
Gyermekkoromból kiléptem.
Megfontoltan és kimérten?
Iskolapadból kikoptam.
A tudásgyümölcsét kiloptam.
Könyvekből tudást tanultam.
Csillagos ég alatt aludtam.
Szabadon bármerre mehettem.
A kákán is csomót kerestem.
Csendemből dalra fakadtam.
Ünnepen Petőfit szavaltam.
Éjszaka Pilinszkyt kerestem.
Sarkcsillag ragyogott felettem.
Orgonát szedtem csokorba.
Tartalmat rejtettem sorokba
Kányádit rajongva szerettem.
Radnótit Adyval kevertem …
Pillanatokból mindenség.
Félelmeinkből istenség.
Bátor versekből lesz kötet.
Sokan várják a jöttödet.
Gránittömbödből szép szobor.
Az éjszakába fényt hozol ….
Életet adtak. Köszöntem.
Barátságokat kötöttem.
Csodákat láttam a havasban.
Életigenlést a tavaszban.
Anyám tanított a szépre.
Büszke voltam a vidékre.
Apámtól kaptam kitartást.,
az élettől némi halasztást…
Életfa. Hajts még a magasba.
A célokat találd meg magadban.
2021.04.28. B.t.
ÁTLEBEGÉS …
(B.Dénes emlékére)
*
hová tűntél
hová lettél
önmagadon
átlebegtél
máshoz mérten
észrevétlen
könnycsepp vagy
a múlt szemében
a keresztútnál
hová bújtál
az öröklétbe
átaludtál
mivé lettél
emlék lettél
egy átjárón
átmehettél
láthatatlan
kimondhatatlan
hiány lettél
szakadatlan
nem találtak
megkerestek
nem feledünk
nem feledlek
örök emlék
egri társunk
az éj tavába
belemártunk
nincs több rajzod
eltűnt minden
megszólított
az öreg isten
2021.04.29. B.t.
RETINAKÉP
(Emlékedre édesanyám)
*
Itt vagyok már anya nélkül.
Mosolyod szép emlék marad.
Köszönöm, hogy megszülettem.
Hozzád köt az ős pillanat.
Mennyi mindent nekem adtál…
Nyelvet, tudást, szeretetet.
Józanságot, nyugvó lelket,
emberbőrben szerepemet.
Nem vagy itt már
anyából legjobb…
Emberségedben sziklaszirt.
Jó szívedből és alázatból
mindörökre te vagy a szint.
Mennyi mindent köszönhetek…
Mindig volt hozzám szép szavad.
Kisfiam! Ahogy te mondtad..
a visszahangja mindig megmarad.
A finom kalács, a simogatásod,
a rám tekintő féltő szemed…
Édesanyám, Iván Klára…
Már kőbe véstem a neved.
Még kinyílnak a tulipánok.
A hagyma is Te vagy a föld alatt.
Áldott arcod még mindig látom.
A retinámra ráragadt…
2021.04.29. B.t.
HA EGY CSILLAG
Te azt mondod: József Attila.
Én azt mondom: örök.
Köröznek bennem a gondolatok,
és a tiszteletkörök.
Aki annyi mindent megénekelt,
akinek az istene a végtelen,
annak az élet a Duna vize,
és a dinnyehéj az értelem.
Aki elhagyott szeretetkoldus,
kinek egy szép szó adomány…
Ferencvárosi a háttér,
a szegénység már hagyomány.
Én azt mondom: József Attila.
Te azt mondod: óriás.
Ha csak egy csillag ragyog
a költészet egén,
csak Ő lehet az,
és senki más …
2021.04.29. B.t.
EMLÉK FELELET
Anyaság.
Nem tudom milyen…
Olyan lehet,
mint a szerelem?
Talán több annál.
Mélyebb, teljesebb.
Szívszorítóbb
és fájón kedvesebb.
Becéz a kéz.
Simogat a szem.
E láthatatlan láncot
mindig elhiszem.
Tanítgat a szó.
Bimbózik az értelem.
Egy mosolyban ott van
minden érzelem.
Féltés a láztól.
Óvás a bajtól,
minden rossztól,
a fájdalomtól.
Az akarat,
hogy sikeres legyél,
hogy szebb vagy előtte
mindenkinél…
A meleg étel,
a kimosott ruha,
a családi háttér,
mely édesen puha.
Anyaság.
Csak akkor gondolod,
mikor a régi arcot
már csak fotón láthatod.
Mikor már egy hanton
díszlik a virág.
Anyám,
te voltál a nagy világ.
Ernyő fölöttem,
az út lábam alatt.
A szép gyermekkor
de gyorsan elszaladt.
Anyám, te csillag.
Sosem alszol el.
A versem kérdez.
Az emléked felel…
2021.04.30. B.t.
VERSEMBEN JÁSZOL
Versemmel mit akarjak?
Ha alszol, betakarlak.
Ha ébren vagy
mesét mondok.
Kerüljenek el a gondok.
Ha éhes vagy, megetetlek.
Az álmokba bele teszlek.
Versemmel mit tehetnék?
Szeretném,
ha megszeretnék.
Mondják el
kicsinek, nagynak,
mert súlya van a szavaknak.
Versemmel ugye játszol?
Versemben van a jászol.
Kis Jézus benne fekszik.
A Messiás nem veszekszik.
Versem csend.
Felkiáltás.
Versemben van az áldás.
Versem fény.
Jön a Napból.
Szegénység aranyakból.
Gazdagság nincstelennek.
Tekintsd hát
intelemnek!
2021.04.30. B.t.
KÉK ÉS ZÖLD
*EGY KÉP ÜZENETE*
Falu.
Torony.
Búzaföld.
Ó de szép vagy
szülőföld.
Apró házak.
Kék hegyek.
Reménykedő
emberek.
Itt születtem.
Itt vagyok.
Egyszer
emlék maradok.
Besenyők
és magyarok.
Bennem minden
kavarog.
Templom.
Torony.
Háztetők.
A házban
álomkergetők.
Itt születtem.
Az otthonom.
Az örömöm,
a bánatom.
Apró falu.
Nagy dolog.
A lelkem büszke,
a szív dobog.
2021.04.30. Besenyőtelek
Szülőfalum. Háttérben a Bükk
kék tömbje látszik.
KERTÜNK KIRÁLYAI
Anyám a tulipán.
A körtefa apám.
De szépen tündökölnek
házunk udvarán.
Oly göcsörtös a fa.
Tulipán egy maradt.
A két öregről regél
minden pillanat.
A kert királyai.
A szépségük örök.
Belőlük indultak el
az ősi ösztönök.
Anyám a tulipán,
a körtefa apám …
Ti adtatok erőt
az élet hajnalán.
Tőletek a szépség,
belőletek a jó…
A ti szátokból volt
szépséges a szó.
Fogtátok kezem,
szárnyat adtatok..
Minden keservemben
élni hagytatok.
Körte és tulipán.
Meseszép nekem.
Ketten örökre
itt vagytok velem …
2021.04.02. B.t.
