Petrik István honlapja (ispet)

 

 

KÖLTŐ, HA VAGY …

 

csillag ha vagy, ragyogj nekem

erő ha vagy, maradj velem

lélek ha vagy, szeress nagyon

mosolyogj rám, visszaadom

 

idő a vagy, múlj el velem

vezér ha vagy, fogd a kezem

álom ha vagy, valóra válj

madár ha vagy, vállamra szállj

 

erdő a vagy, maradj örök

legyél teljes, mint a körök

eső ha vagy, öntözz hamar

ember ha vagy, igaz magyar …

 

zászló ha vagy, jelkép legyél

barát ha vagy, jókat tegyél

sziget ha vagy, legyél lakott

ne ismerd meg a bánatot

 

jövő ha vagy, vonzó maradj

vándor ha vagy, bátran haladj

titok ha vagy,, rejtsd el magad

költő ha vagy, legyen szavad

 

magyar ha vagy, bárhol lehetsz

kis hazádért sokat tehetsz

lámpás ha vagy, célhoz vezess

holnap ha vagy, élni szeress …

2020.12.03. Besenyőtelek

 

 

FOGALOMFOSZTÓK II.

 

(A történet folytatódik)

érthet -etlen

védhet -etlen

befejez -etlen

nem sérthet -etlen

legyél te is

kérlelhetetlen

 

farag -atlan

bárdol -atlan

változ -atlan

elfogadhat -atlan

gondold át

megszavazhat - atlan

 

2020.12.03. B.t.

 

 

FURCSA KETTŐS

Gyermekkorom bársonyos gyepén

sokat futkároztunk, te meg én…

Nevetgéltünk, ránk tapadt a por,

és éhesek voltunk bármikor…

 

Ifjúkorom szabad útjain

célokat kerestek önző vágyaim.

Álmot láttam, messze jártem.

Néha sültgalambra vártam…

 

Felnőttkorom. Élet-színpadon…

Művelt földek és szellemi vadon.

Írtam kérvényt és írtam verset.

Kerestem a szép szerelmet …

 

Öregkorom lassan bekopog.

Én a Földdel, a Föld velem forog.

Furcsa kettős. Előre halad…

Én elmegyek, az emlék itt marad …

2020.12.03. Besenyőtelek

 

 

ALKALOM

nincs vád

nem védekezek

nincs hang

nem énekelek

nincs fény

de árnyéka van

másról

szól ez a tan

nincs szó

mondat se lesz

nincs szem

észre se vesz

nincs szín

de készül a kép

választ

kér még a nép

nincs bűn

de van tudat

vezess

nézd az utat

nincs társ

csak társadalom

tolvajt szül

az alkalom

2020.12.03. B.t.

 

 

UTOLSÓ UTÁNI

(J.A. 83 éve nincs közöttünk … )

 

Hidd el világ

hogy nincs hibám.

A létezés

az egyetlen vétkem.

Te aki kegyes vagy, Istenem,

ugye megbocsájtod majd nékem…

Elestem sokszor,

mint annyi más,

de felkeltem megint,

és járok..

Rájöttem, hogy a városok

a legnagyobb ingoványok.

Mit teremt az ember,

majd szétesik,

s csak a romhalmazok nőnek.

Foglyai vagyunk a végtelen térnek

s a száműzött időnek.

Akit anya szült,

annak fáj a volt.

Az elmúlás kezelhetetlen.

Emlékszel, felsíró újszülött

voltam a két kezedben.

Letettél, jártam,

elmentem messze..

Párizs, a Szajna várt rám.

Ma már csak árnyad él bennem,

és senki sem vigyáz rám.

Ennék és innék, boldogan,

de néha mást ad az élet…

Van kinek hajót és óceánt.

Nekem balatonszárszói véget…

2020.12.04. Besenyőtelek

 

 

A KÉK, A ZÖLD, MEG AZ ÉLET

 

Kék volt a tenger.

Nem meglepetés.

Ez a végtelen kékje.

Fölötte hatalmas kupola.

Az égbolt rétje.

 

Zöld volt az erdő.

Ezer nyugalom.

Béke és susogás zöldje.

Ó, mennyi csodát rejt magába

az élet Földje…

 

Sár volt az úton.

Minden fekete.

Sár, mely lehúz magába.

Keréknyom a horizont felé…

A fáradt határban…

 

Tűz volt az égen.

Távoli máglyák.

Tűz, mely titkokat elrejt.

Teremtés és pusztulás között

vezet minden embert.

 

Fény volt a vízen.

Áldott csillogás.

Fény. A Napisten küldte.

Hullámzó nyugalom. Az élet.

A Teremtő szülte…

 

2020.12.06. Besenyőtelek

 

 

SEM DŰNE, SEM BARKÁN

Egy homokszem

még nem sivatag.

Sem dűne, sem barkán…

A végtelen

még nem a világ

a létezés sarkán.

Egy piramis

még nem birodalom,

de titok és végzet…

Kegyetlen sirokkó

koptat le mindent.

Az enyészet.

Egy történet

még nem népmese

sárkányról, királyról.

Egy kis szirom

még nem a tavasz.

Csak szín

a kis virágról.

Egy mosolyunk

még nem szerelem.

Jóleső barátság.

Egy kalitka

még nem a rabság.

Talán csak

bezártság …

2020.12.07. B.t.

 

 

LÉTEZÉSI SÍKOK

Nincs, de veszem a kalapom.

Nem tökéletes az alakom.

Én nem csak írok. Olvasok…

Néha a bárányok is ordasok.

 

 

Van, de nem tudom, hogy hol.

Jó oldószer az alkohol.

Magyarázhatom a falnak,

sokan mégis belehalnak…

 

Lesz, de nem tudom mikor…

Népjólét és vasszigor.

Erős törvény, meg gyenge jog.

A hiányjel is fájni fog.

 

 

Nincs, de mégis elhiszik.

A Maratont kicentizik.

Negyvenkettő kilométer.

A többiről hallgat az éter.

 

Van, de nekem nagy titok.

Már kártya nélkül ultizok.

Az élet hidd el, néha betli.

Nem ad ütőlapot senki …

 

Volt, de széjjel tépetett,

mint megunt régi képeket…

Volt egy ország. Lesz-e még?

Néha a domb is szakadék.

 

* * *

 

Leírtam néhány létigét.

Furcsa létezési síkok.

Voltam, vagyok, reménykedek,

amíg lélegezni bírok.

 

Volt egy korszak. Elveszett.

Van egy jelen. Ugye látod…

Lesz ahol emberségesen

megtűrik a világod?

2020.12.08. Besenyőtelek

 

 

EGY TINTAFOLT

 

az emlékezet

nem lépeget

a nosztalgia

szárnyal

a létezés

nem kéreget

a tudat

mindent árnyal

a jó, a rossz

a jobb, a bal

ellenpontok

végleg

papírlapnyi

az életed

olykor

széjjeltépnek

egy tintafolt

betű helyett

feketepontnak

látod

fázósak

a hajnalok

főleg

ha nincs kabátod

2020.12.08. B.t.

 

 

NÉHÁNY CSEPP VÍZ

Minden akartam lenni.

Lehet semmi lettem.

Csak céltalan szelek

cikáznak felettem.

Beszélni akartam.

Hallgatást találtam.

Mint az ablaküveg.

Átlátszóvá váltam.

 

Akartam minden lenni.

Nem sikerült semmi.

Mielőtt elmerültem,

még levegőt akartam venni.

Mielőtt lehúz a mélység.

Mielőtt iszappá válok.

Elvesznek majd a színek,

és csak szürkeséget látok.

 

Akartam lenni minden.

Gyémánt a meddő kőben.

Tartalom akartam lenni

a széthulló időben.

Néhány csepp édesvíz

a régen szomjazónak.

De csak szemlélője lettem

a ránk zuhant valónak.

2020.12.08. B.t.

 

 

KI ÍR VERSET?

 

Ki ad erőt

és én kinek adjak

ki akarja

hogy megmaradjak

ki mond imát

az istenemhez

ki ad hitet

az életemhez

ki itat meg

a sivatagban

ki keres meg majd

önmagamban

ki talál meg

a lelkem mélyén

ki ér utol

a világ szélén

ki ír verset

ha már nem ír senki

ki fog a polcra

visszatenni

ki vesz karba

az éjszakában

ki rejtőzik

az álruhában

ki lát álmot

nyitott szemmel

Isten mit kezd

az életemmel…

2020.12.08. B.t.

 

 

VELED LÉLEGZEK

a szemed

az a két szép

lélekablak

hozzád sem érek

de simogatlak

elveszni benned

mindörökre

rábízni mindent

az ösztönökre

veled lélegzek

benned látom

az életben tartó

szívdobbanásom

a szemed

az a két szép

lélekablak

ott látom magam

boldogabbnak

2020.12.09. B.t.

 

 

A LEGSZEBB TÖRVÉNY

Nem gyártok törvényeket.

A legszebb törvény az élet.

Születés szentség. Az Isten adta,

és ő mondja meg a véget.

 

Nincs szó, sem ellenvetés.

Hiába való már minden.

Egy az élet. Egy az akarat.

Magadban találod Istent…

 

Kőben, fában, csillagokban,

a lehulló levélben.

Napfény az Isten, meg csillogás

a fűszálon didergő dérben.

 

Nem kérek törvényeket.

Az élet a legszebb törvény.

Bárhogy küzdesz, nem menekülsz.

Lehúz az elmúlás-örvény.

2020.12.09. B.t.

 

 

MOZDULATLAN

alattam

mozdulatlan a Föld

mégis ott

kering velem

láthatatlan mozdulatlan

csak érezhető vagy

Istenem

látszólag

semmi sem mozog

csak az atomok

meg a hasadás

talán az

egyetlen egész

a megmaradni

akarás…

2020.12.09. B.t.

 

 

MARADOK SZOLGA

Az élet lényegét,

a dolgok mételyét

lassan elhiszem.

Néhány dolgomat

és költő voltomat

magammal viszem.

 

Nem neheztelek,

nem is tesztelek.

Ez mások dolga.

Úr nem lehetek,

művelek lelkeket,

és maradok szolga.

 

Az álmok szárnyain,

a lelkem vágyain

repülök messze.

Kérlek teremtő,

én az esendő…

Jobb sorsom lesz-e?

 

Lassan változok.

Új színeket hozok,

mely sosem volt eddig.

Ha elkészül a kép,

csodálja majd a nép?

Félek, semeddig …

 

Az ősök neveit,

a hősök tetteit

őrzöm magamban.

Jó magyar vagyok.

Tisztelet ragyog

minden szavamban.

2020.12.10. B.t.

 

 

ÜNNEPEK KIRÁLYA

 

Karácsonyi fények.

A maszkok mögött lények.

Gyertyaláng világít,

de didereg a lélek.

Hol a régi ünnep?

Ajándék ölelések…

Közénk vert távolság,

zárt ajtók,kerítések.

Ne fogyj el szeretet.

Maradj mindig köztünk!

Ülj le asztalunkhoz.

Szép szóval köszöntünk

Megszületik Jézus

valahol Betlehemben.

Reménység ragyog fel

a fáradt emberekben.

Ajándékot kaptunk.

Az összegyűlt családot.

Könnyes szemmel nézzük

az arany gyertyalángot.

Közénk jön karácsony.

Az ünnepek királya.

Szeretet és béke,

az emberiség vágya…

Karácsonyi fények.

A maszk mögött a lelkünk.

A legnagyobb szeretet

ragyogjon fel bennünk.

Csomagold a lelked

megszentelt papírba,

az őszinte szeretet

legyen beleírva.

Maradjunk meg annak,

amik eddig voltunk…

Ragyogjon a lelkünk,

az emberi mivoltunk!

 

2020.12.11. B.t.

 

 

 

REMÉNYVIRÁG

 

Félni azt lehet,

de rettegni nem kell.

Vigyázni illik

az emberekkel…

Mert van ezerféle.

Huncut és álnok.

Önjelölt zseni,

és sátáni látnok.

Hallgatni lehet

a teremtő csendet,

és tanúsítani

az engedelmet.

Nem szolgaságot.

Nem hűbéri láncot.

A helyén kell kezelni

ezt a zagyva világot.

Álmodni lehet,

de kell cselekedni.

A jót nem szabad

sose elfeledni.

Magunkkal vinni

bármerre is járunk.

Egyszer kinyílik majd

a reménység-virágunk.

 

2020.12.11. Besenyőtelek

 

 

EGYSZER MAJD …

Egyszer célba érünk,

mint az út,

mint a nyom.

Az égbolt kupolája

egyszer úgyis összenyom.

 

Egyszer véget érünk,

mint a vers,

mint a dal.

Egyszer rom lesz a ház.

Egyszer ledől a fal.

 

Egyszer elhallgatunk,

mint a síp,

mint a dob.

Eldobott kövek leszünk

A szakadék

majd visszadob?

 

Egyszer messze megyünk.

Visz a láb,

visz a szív.

Egyszer a földed szava

bárhonnan,

de visszahív.

 

Egyszer elmerülünk,

mint a vas,

mint a kő.

Elsüllyedt hajók leszünk.

Csak iszaposodni

lesz erő.

 

Egyszer verset írunk.

Tiszta rím.

Tiszta szó.

Egyszer betakar majd

a felejtés,

mint a hó…

2020.12.12. B.t.

 

 

PARTTALANUL

fénytelen

sötét jelen

mint a viharos

éjjelen

nincs jelzőfény

de van remény

csírázó

jövő-kezdemény

 

hangtalan

ülök magam

gondolat van

de nincs szavam

az idő perceg

oly csendesen

bármi történik

lepereg

 

színtelen

életterem

átlátható

a helyzetem

a vásznakon

csak folt vagyok

kialszanak

a csillagok

 

parttalan

a tengerem

átúsznám

de nem merem

nincs csónak

nincs evező

nem ül benne

kincskereső

 

szüntelen

maradj velem

együtt könnyebb

a küzdelem

ha mellettem vagy

s fogod kezem

mi lehet rossz

csak kérdezem…

2020.12.14. B.t.

 

 

SOROK, SORKÖZÖK

Hidak.

Mondatok.

Várva várt

holnapok.

Szavak.

Távlatok.

Tárt karokkal

várjatok.

Napok.

Csillagok.

Oly régen

itt vagyok.

Versek

szóljatok.

Őszinték

a sóhajok.

Utak.

Lábnyomok.

Fáradt vándor

tántorog.

A célig

mennyi még?

Fáradtság.

Semmiség.

Évek.

Századok.

Nagyon

vigyázzatok.

Sorok.

Sorközök.

Sose légy

üldözött.

2020.12.14. B.t.

 

 

JÖVŐFÉLTÉS

Alattad mélység.

Halál-panoráma.

Aprócska léted

egy szikla vigyázza.

Fölötted ködök

és közömbös felhők.

Csak egyedül vagy.

Itt nincsenek erdők.

Egy madársikoly

valahol messze.

Az a jótékony rés

nehogy eleresszen…

A szelek játszanak.

Ágakat törnek.

A magányos álmok

kínnal gyötörnek.

A világ végén,

a szakadék szélén…

Csak kapaszkodok.

A jövőmet félném.

Ha nem vagy bátor,

hát ne utánozz!

Itt ilyen az élet.

Ne kiáltozz…

2020.12.15. B.t.