Hova
HOVA LESZNEK?
Hova lesznek
a régi fények?
Csak kialusznak…
Ki segít félelmeinkben
a bánatunknak…
Év végi summa.
Valami furcsa leltár.
Nem rest az önismeret,
ha valamit feltár.
Hova lesznek
a régi tervek.
Csak elfáradnak …
Megtehet bármit az ember
ha megmaradnak.
Év végi summa.
De csak önmagadnak.
Különös fénye készül
a szép szavaknak.
Hova lesznek
a régi álmok.
Szürkék, fehérek …
Amelyek színesek voltak
már mit sem érnek.
Év végi summa.
Összegzés önmagamban.
Bármit leírhatok…
Hisznek a szavamban?
2020.12.27. B.t.
CSAK A SZERETET
(Szeretettel Testvéreimnek,
ás minden más jó embernek!)
*
Ha a tündér lennék
sose lenne baj.
Mindig jobban élnénk,
mint ahogy tavaly.
Nem lenne szegény,
és nem lenne beteg.
Csakis boldogságban
kellene élnetek.
Sose lenne könnyed.
Mindig csak mosoly…
Hangosan nevetnél,
nem lennél búskomor.
.Ha én lennék a tündér,
nem lenne háború.
Nem lenne félelem
és nem élne szomorú …
Az étel finom lenne.
A szeretet alap.
És csak csodát varázsolna
az a fekete kalap.
Az ünnep neked szólna,
és nem lenne gonosz.
És nem lenne olyan tett,
amin háborogsz.
Ha tündér lehetnék
(de sajnos nem vagyok),
csak rád vigyáznának
az őrző angyalok.
Nem kellene több pénz,
sem arany, sem ezüst…
A finom ételektől
gőzölne az üst.
Nem kívánnék semmit,
ami rossz lehet.
Nem lenne irigység,
csak a szeretet!
2020.12.28. B.t.
KÖRBE-KÖRBE
Föld, föld, szülőföld.
Minden csupa zöld.
Zöld a remény, zöld az erő.
Véget ér az óesztendő.
Víz, víz, tiszta víz.
A jóban mindig bízz.
Szellő lebben, eső cseppen…
Csillag ragyog a szemedben.
Tűz, tűz. Izzó tűz.
Folyó partján fűz.
Tisza vizén ring a csónak.
Mondd a verset biztatónak
Szél, szél, kóbor szél.
Az útjáról beszél.
Honnan is jött, hova vágtat.
Felhőt terel, kertet áztat…
Vér, vér, hősi vér.
Hatalmas a tér.
Benne élünk, benne járunk.
Teljesüljön minden álmunk.
Lánc, lánc, rozsdás lánc.
Felgyorsul a tánc.
Pörgünk, forgunk, körbe-körbe.
Bele ne halj a gyönyörbe…
Nép, nép, magyar nép…
Istenadta nép.
Kicsi haza. Árpád szerzett.
Benne él a Magyar Nemzet.
Szív, szív, bátor szív.
Jöjj, a haza hív!
Élhetsz bárhol, legyél bátor…
Magyarságod sose gátol …
Föld, föld, hazaföld.
Őstől örökölt
Történelmünk legyen tiszta.
Büszkeségünk gyere vissza!
2020.12.29. Besenyőtelek
MOST MUTASD MEG
Ha van Isten,
nagy isten,
kell hogy nekem
segítsen…
Ha van gondom,
pedig van,
hogyan tartsam
magamban….
De még élek
remélek.
Lélekhárfán
zenélek…
Életszózat.
Nem bohózat.
Csillag fűti
a kohómat.
Emberlélek.
Fájdalom.
Tántorgok
a lábamon.
Te jó Isten,
hogyha vagy…
Most mutasd meg
ÖNMAGAD!
2020.12.29. B.t.
2021-RE
Ennél az évnél
csak jobbat adhat az ég.
Mind ezt reméljük.
Megsegít minket
a Mindenség Nagy Ura?
Remegve kérjük…
Hozzon az új év
békét és boldogságot.
Még csoda sem kell.
Ember, te gyarló!
Hitetlen mivoltodban
légy türelemmel.
Félelem nélkül
megélni mát, holnapot.
Nagy bizalommal.
Legyen az új év
reménység teljes idő,
csak fele gonddal!
Legyen az új év
szabadabb és nyugodtabb.
Kell magyaráznom?
Nincs fogadalmam.
Csak egészséget hozzon.
Hiszem, ha látom …..
2020.12.31. Besenyőtelek
CSILLAG ÉS JÓ SORS
*
Csillag vezet utadon.
Minden napod jutalom.
Étked legyen bőven lencse.
Leljen rád a jó szerencse.
Áldjon az Úr reménységgel.
Légy jóban a Mindenséggel.
Az űr, a tér, a végtelen…
benne Te és a szép jelen.
Ajándékként megszülettél,
szép reményű ember lettél.
Célok, tervek, holnapok…
Vallomások, mondatok.
Gondolatok, tervek, álmok.
Legyenek jóságos barátok.
Legyen munka gazdagon.
Finom étel az asztalon.
Az alkotókedv el ne hagyjon,
az egészséged megmaradjon.
Lelked nyugodt tengerén
ringatózó csillagfény…
Felhőtlen az ég feletted,
ha a boldogságod megkerested.
A jó sors vezet utadon!
A jövőd legyen jutalom!
2020.12.31. Besenyőtelek
HA ADNI TUDOK
Eltelt néhány emberöltő,
a falumban nem volt költő.
Vagy ha volt is, jól titkolta,
hogy az írni tudást birtokolta.
Verset írni nagy boldogság.
Lepkekönnyű szép komolyság.
Csodás játék a szavakkal.
Felhőt járni madarakkal.
Isten-adta szép ajándék,
van bennem egy író-szándék.
Nem szerencse, hogy írni merek,
s hogy elolvassák az emberek.
Sokan vannak kik szeretnek,
a verseimmel észrevesznek.
Kapok tőlük bátorítást:
István folytasd csak az írást!
A verseimmel ha adni tudok,
egy szép cél felé elindulok.
Ha egyre többen elolvasnak,
ajándék lesz önmagamnak.
Hátrahagyott életmintám
fehér papíron a tintám…
Lélek nyomat, mint nyom a sárban,
viszi hírem a nagy világban.
2021.01.01. Besenyőtelek
SEMEDDIG - ÖRÖKRE
titokban, szitokban
tisztaságban, mocsokban
szeretve, leverve
hátrafelé evezve
kitárva, bezárva
mint fehér csont lerágva
döcögve, pörögve
semeddig, vagy örökre
kutatva, matatva
célod felé haladva
szemedben, kezemben
tükörfényes teremben
homokban, nyomokban
nem is tudva, hogy ott van
bevetve, nevetve,
agyafúrtan cselezve
bazárba, határba
visszatérsz a hazádba
körözve, sörözve
lábad beletörölve
mutatva, tudatva
magyar nótát húzatva
szememben, kezedben
meginogva hitedben
álltomban, álmomban
újra kicsi srác voltam
kibontva, kimondva
vágtam, mint a borotva
mászkálva, járkálva
semmi ágra rászállva
kitöbbre, kitörve
elbújva a ködökbe
csillogva, ragyogva
értetlenül gagyogva
teremtés, felejtés
minden sorban jelentés
2021.01.02. Besenyőtelek
TUDJ RÓLA!
Tudj róla,
magyar vagy.
Másnak
és magadnak.
A lelkednek,
a szívednek.
A megvallott
hitednek.
Valld be
a világnak,
a megtiport
virágnak,
a fáknak,
a hegyeknek,
a könnyező
szemeknek.
Tudj róla
magyarként…
Anyanyelv,
szavanként.
Melleden
kokárda,
áldás
a hazádra.
Kárpátok,
székelyek…
Sosem volt
kételyek.
Magyarság.
Örökség.
Szülőföld
kötöttség.
Lelked ép,
szíved nagy.
Tudj róla,
magyar vagy!
2021.01.02. B.t.
KEHELYBEN
(egy kép üzenete)
*
Hallgat a csend.
Eleresztés.
Lassú bánat.
Sziromvesztés.
Burkom alá
be-belátnak.
A volt emlékek
visszajárnak.
Hulló szirmok.
Avar-rózsa.
Megingató
lélekpróba.
Üvegpohár
a kalitkám.
Levegőtlen.
Mi vár itt rám?
Hallgat a csönd.
Engem hallgat.
Szomorúság.
Betakargat.
Emlékeim
megérkeztek.
Minden szirmot
eleresztek.
Régi szépség.
Mint egy álom.
Jégkehelybe
zárt világom …
2021.01.03. B.t.
LÁTHATATLAN
Az elmúlt idő
hova lett?
Sosem lesz rá
felelet.
A percek
kis homokszemek.
A sivatagban fekszenek.
Az évek
szálló madarak.
A hónapokkal
játszanak.
Váltakozó évszakok…
Hétfők, keddek,
névnapok…
Évtizedek, éjszakák,
nappalok és holdvilág.
Szerdák és csütörtökök,
mint vándorló ügynökök.
Péntek, szombat,
vasárnap.
Néha fájhat
a másnap.
Aztán elmúlnak
az ünnepek.
A holnapokért küzdhetek.
Az eltűnt idő
hova ment?
Itt van fent,
vagy odalent?
A felhők fölött,
a föld alatt?
A láthatatlan pillanat.
A másodpercek
honnan jönnek?
Nem kopognak.
Nem köszönnek.
Tiszavirág az életük.
Ne gondolkozz.
Lépj velük ….
2021.01.03. B.t.
KÉRELEM
Félek.
Féltelek.
Félelem.
Féltés.
Emésztő
kérelem…
Fájok.
Lelkemben
ott a baj.
Magamban
rettegek,
mint tavaly.
Élek.
Értelem.
Felfogom.
Mégis
látszik
a bánatom.
Holnap.
Adj erőt,
éveket…
Egy ember,
ki reményt
kéreget…
Az Isten
reményt ad?
Kegyesség.
Nagy kincs
a testnek
az egészség.
Nagy kincs.
A léleknek.
Magamnak
Legyen még
hite
a szavamnak.
2021.01.04. B.t.
EGYETLEN CSILLAG
Egyetlen csepp vagy
a vízesésből
a zuhanás előtt.
Egyetlen ember
a nagy tömegben
a Teremtő előtt.
Egyetlen levél
az erdő mélyén.
Lassan színesedsz.
Egyetlen lélek.
A szép vágyaiddal
szegény nem lehetsz.
Egyetlen lépés
az életúton,
a zarándoklaton.
Egyetlen csillag
a sötétségben,
ha a szemed láthatom.
Egyetlen virág.
Sosem volt színed
a szirmodon ragyog.
Egyetlen világ
a Mindenségben.
Szerencsés vagyok?
Egyetlen szóval
az áldásod kérem.
Hű szolgád leszek.
Egyetlen sóhaj…
Akiket féltek
tartsd meg Istenem!
2021.01.04. B.t.
A TANÁR IS EMBER …
Közel ötvenkilenc.
Maholnap hatvan.
Leltárt készítek,
belül, magamban.
Most mérlegre teszem
az időt, a múltat.
A hibát, a tettet,
a kimondott szavunkat.
Mert születnem kellett.
A törvény nem kérdés.
Már lehet, hogy voltam…
Ez a nagy visszatérés?
Hogy pont ide és akkor…
A véletlenszerűség?
Agy felsíró újszülött
volt az élet, a hűség.
Valami ős parancs volt
minden gondolatomban…
Én csak élni akartam,
de nem tudtam hogy van….
Maradtam, éltem felneveltek.
Egyetlen fiú. Nagyon szerettek.
Adtak ételt, kaptam tanácsot…
Én a tollat fogtam kézbe
és nem kalapácsot…
Elnézték nekem,
hogy lapozom a könyvet.
Jó apám azt mondta:
fiam, így lesz könnyebb.
Kaptam és adtam,
mert adnom kellett.
A katedrán álltam,
a zöld tábla mellett.
Úgy érzem szerettek!
Én imádtam Őket.
És megéltem velük
a csodaszép időket.
Az istenek lámpását
fogtam kezembe…
Ameddig élek,
én már nem teszem le…
Lehet új módszer.
Jöhet új trendi.
A legszebb volt mindig
Tanárnak lenni!
2021.01.04. B.t.
KI TANÍT MEG...
Keresem és kutatom
ki követ az utamon.
Ki az árnyék, ki a fény,
kiből sugárzik remény.
Ki segít, ha elesek,
ha kapaszkodót keresek.
Ki nyújt kezet, ki mutat
célhoz vezető utat …
Kutatom és keresem
(dobog a szív hevesen)
ki a nyertes, ki veszít,
nyári fagyban felhevít…
Ki marasztal kedvesen,
ki tanít meg rendesen.
Ki szól hozzám, hogyha kell.
S a szürke porból felemel.
Keresem és keresem
ki írja a szerepem.
Ki mondja a végszavam.
Mitől sírom el magam.
Ki fest képet, ki falat…
ha el kell menni, ki marad…
Ha verset írok ki keres.
Lehetek még sikeres (?)
Kutatom és kutatom
lesz-e reményfutamom…
Hol lesz a cél, hol a rajt.
Mitől lyukacsos a sajt…
Az álomképek honnan jönnek…
A sziklagondok összetörnek.
Porrá leszek. Szél visz el.
Csak kölcsön a lét, nem hitel …
2021.01.05. Besenyőtelek
ÉLETRÁNCOK
Tudás, tapasztalat
az élet iszapja.
Sohasem henceghet
az aki kapja.
Bölcsességed kalász.
Csak lehajtott fejjel.
Szerényen nézz szembe
az okos emberekkel.
Föld alatt a gyökér.
Belőle élet árad.
Kereszt alatt templom.
Az Isten a te várad.
Kifeslik a bimbó.
Virág lesz belőle.
Szárba szökkent jövő.
Ne szaladj előle…
Fészkén ül a madár.
Társát oda várja.
Kilőttek egy nyilat.
Már sohase látja…
Kiárad a folyó.
Iszapját lerakja.
Feltámad a szél is.
Szikláját faragja.
Emberarcú szobrok.
Vésett életráncok.
Én az embergyermek
megmaradást játszok …
2021.01.06. B.t.
HALLGATTAM A SZÍVEMRE
Fára másztam, leestem
Madárfészket kerestem.
Kukoricát fattyaztam.
Nemzeti Dalt szavaltam.
Énekeltem kórusban.
Sosem voltam fókuszban.
Sarjúszénát gyűjtöttem.
Kemencét is fűtöttem.
Papsajtmályvát kerestem.
Megpucoltam, megettem.
Kazlat raktam. Magasra.
Figyeltem a szavakra.
Szivacs voltam mindenre.
Nem vezettek istenre.
Bérmálkoztam. Meggyóntam.
Hibáztam, de jó voltam.
Nem ártottam senkinek.
A nevemet ki jegyzi meg?
Voltam egri kisdiák.
Voltak megváltó viták.
Katonának elvittek.
Raktárosnak megtettek.
Líceumban tanultam.
Csillag mellett fakultam.
Diplomámat megadták.
Az élet-leckét feladták.
Tanár lettem, hitemre.
Hallgattam a szívemre.
Nem volt könyvben, döntöttem.
Százak álltak mögöttem.
Évtizedek elteltek.
Tanár úrként szerettek.
Féllábon sem vánszorgok.
Egyedül sem tántorgok.
Hitem erős. Szívem nagy.
Földi élet, a hitem vagy ….
2021.01.06. B.t.
A VILÁG, MELY TÚLÉLTE
AZ ŐSEMBERT
Ez a világ így kerek.
Ezerféle emberek.
Ez a világ így egész.
Fele cukor, fele méz …
Ez a világ egy csoda.
Székesegyház, pagoda…
Ez a világ csupa szín.
Aranysárga, karmazsin.
Ez a világ csupa hang.
Csilingelő kis harang.
Ez a világ néma csend.
Néha káosz, néha rend.
Ez a világ végtelen.
Érzelem és értelem.
Ez a világ pici pont.
Kicsi ember, nagy a gond.
Ez a világ víz és föld.
Kék bolygó és reményzöld.
Ez a világ tűz és jég.
Békességben éljünk még…
Ez a világ múlt, s jövő.
Ha nem vigyázunk fű se nő …
Ez a világ édenkert.
Túlélte az ősembert.
Ez a világ sárgolyó.
Noé-bárka, nagy hajó.
Ez a világ sivatag.
Száz év múlva ki marad?
Ez a világ természet.
Csodálom az egészet!
Ez a világ enyészet.
Féltem, ugye megérted...
2021.0.07. B.t.
ÉRINTÉSEK
mint holdfény a vízhez
úgy értél hozzám
te gyönyörű csillag
szerencsét hozz rám
mint madár a fészkén
otthon-melegben
hagy pihenjek meg
két szép kezedben
mint távoli csillag
a fellegekben
földi embernek
elérhetetlen
mint vízesés cseppje
zuhansz a mélybe
elfáradt csónakként
beérsz a révbe
mint szívdobogásom
életjelemként
szétárad bennem
a végtelenség
kapcsolódsz hozzám
mit erek a szívhez
úgy érek hozzád
mint holdfény a vízhez…
2021.01.08. B.t.
MÉRTÉK ÉS ÉRTÉK
Lelkedben béke.
Ne legyen vége.
Az éjekben álmok,
de nem vagy látnok.
Jövődben tervek.
Célok a testnek.
Szemedben jóság.
Megélt valóság.
Kezedbe tollat,
a jónál is jobbat
adott az Isten.
Ajándék kincsem.
Rímek és dallam.
Hallom magamban.
Éteri ének.
Égi szirének
angyali szárnyon.
Messzire szálljon.
Csenddé szelídül,
így viszed hírül…
Hallgatnak mások.
Az adott tanácsok
előbbre visznek.
A versedben hisznek
Azt mondják érték.
Ó, mennyi mérték
van már előttem…
Írok. Felnőttem.
2021.01.09. B.t.
RÉGI KIKÖTŐ
Nincs horgonyom.
Sodródok megint.
Visz a víz vészesen
a véletlen szerint.
Valahol egy zátony
a messzi tengeren…
Megpihennék rajta,
de még nem lelem.
Lobogóm szétszakadt.
Az árbóc törve lóg.
Vágyom a nyugalmat,
és minden földi jót.
Hullámok játszanak
a magas partokon.
Jönnének utánam,
de nem maradt nyomom.
Sirályok hangjait
hozza el a szél.
A korallszirt keménység
a mélységgel beszél.
Horgonyom elveszett.
A vad áramlatok
játékszere lettem…
Már ne várjatok.
A régi szép kikötő
már nem fogad hajót.
Elrepülni látom
az albatrosz-valót…
2021.01.10. B.t.
MENTŐCSÓNAK
(A régi kikötő folytatása,
mellékverse)
*
kicsi csónak, nagy a tenger
barátkozik a végtelennel
örök hullám, azúr kékség
hajótörött a reménység
sirály sikoly a magasban
emberbánat a szavakban
sós a könnye, mint a tenger
a horizontra néz az ember
lakatlanság, néma partok
viharfelhők, mit akartok?
Hullámverés, szakadatlan
társra várás, ott magadban
nagy a tenger, mindig éhes
félelmetes és veszélyes
tengermélység, szürke-kékség
homokos part, csupa szépség
tenger moraj, ősi dallam
vágyom rá, még egyszer halljam….
2021.01.10. Besenyőtelek
ÉHES IDŐ
odvas törzsek
száraz ágak
hol van vége
a világnak…
szellemerdő
lidérc álmok
zene nélkül
táncot járok
régi őszök
ősi színek
csillag ragyog
égi dísznek
régi telek
hó fed mindent
hol találom
a jó Istent…
folyóparton
rőt avarban
imába foglalt
szavakban
ablakokban
utak mentén
temetőkert
kőkeresztjén
lapos hantok
kidőlt fejfák
éhes idő
mindent megrág
hol a múltunk
eltemették …
megölel
a végtelenség
jó szerencse
balsors mellett
ez a Föld
hol élnünk kellett
2021.01.11. B.t.
