Létdoboz
GÉM, OSTOR, LÉTDOBOZ
Egyszerű ez, nagyon is.
Elúszik a vagyon is.
Se pénz, se föld, se kamat.
Lehetetlen feladat.
Lehetetlen küldetés.
Remény-erdő ültetés.
Se fű, se fa, se bokor.
Tövisből van a csokor.
Egyszerű ez. Nem nehéz.
Az üres kútba belenéz…
Csak az árnyék, csak a mély.
Egy zuhanásban a veszély.
Se víz, se hang. Csak a csend.
Porba rajzolt csatarend.
A gém, az ostor, a vödör.
A sárgaföld oly tömör…
Hallgat a csönd. Nesztelen.
Tébolyult múlt. Esztelen.
Egyszerű ez. Létdoboz.
Nyitott szemmel álmodozz.
Csukott szájjal. hangtalan.
Üres beszéd. Tárgytalan …
2021.08.10. B.t.
KÉP A CSENDRŐL
(Bohém és kevésbé bohém
életképek)
*
kicsinyített óriás
nagyra nőtt a törpe
életnagyságú magány
vízízű a körte
röpképtelen a madár
fénytelen a lámpa
a kerekasztal négyszögű
a széken nincs már támla
fejtetőn áll a világ
de lógatja a lábát
vigyorog a gondtalan
éli a világát
verset mond a némaság
képet fest a csendről
alkonyszínű fény csepeg
a megkopott ecsetből
2021.08.10. B.t.
FŐNIX ÉBREDÉS
-egy kép üzenete-
*
Madár, vagy szirom.
Főnix ébredés.
Döntésképtelen,
de nem ítélkezés.
Ezerszínű fény
szabad szárnyakon.
Félve élem át,
hogy minek láthatom.
Szirom, vagy madár.
Szárnyas álmaim.
Egy helyben topognak
megfáradt lábaim.
Fényfoltú virág.
Röppenő jelen.
Vágy és akarat.
Szálljatok velem…
2021.08.10. B.t.
ÉLETKOKTÉL
A boldogságot pénzért veheted?
A barátságot jobbá teheted.
Az emberséged saját akarat.
A vershez keress méltó szavakat.
A türelemből kevés nem elég.
Szalmaszálat nyújtanak feléd?
A féligazság nem teljes való.
Néha a csönd a legjobb altató.
A hazugságból nem épülhet ház.
Az élet koktél, a mixer összeráz.
A céltalanság sikert nem jelent.
Egy kis atomban lásd a végtelent.
A magyarságod el nem adható.
A meg nem írt vers el nem mondható.
Ha nincs kérdés a válasz mi lehet…
Fogy az idő, de jön még kikelet.
2021.08.11. B.t.
HANGYALÉT
A vágy még nem jelenlét.
Az üresség végtelenjét
lakd be önmagad.
Az idő nem tagad,
a tér sosem felejt,
bár a kezéből kiejt,
és olykor összetör.
Lelkiismeret gyötör…
Ha tudsz, még talpra állsz,
és ha értelmet találsz,
a jövőt megláthatod.
Benne hangyaléted.
Az a boly a végzeted…
2021.08.11. B.t.
ÁLOMMADARAK
Álom madarak
messzire szálltak.
A Végtelenségben
merre jártak?
Fészket találtak,
vagy csak ürességet?
Megcsodálták
a Mindenséget?
Álom madarak.
Gyertek vissza.
Szép kék az ég,
és nagyon tiszta.
Rajta napkorong
és csillagok fénye.
Csőrötökben
a holnap reménye.
Álom madarak.
Hoztok békét?
Mondjátok el
a világvégét…
Ablakot nyitok,
és nem kalitkát.
Őrizzétek
az álmaim titkát.
2021.08.11. B.t.
FUT A VERSEM
Fut a patak. Hagy szaladjon.
Csak a partja megmaradjon.
Fut az idő szélvész lábon.
Nyomokat hagy a világon.
Fut az élet. nagyon gyorsan.
Hihetetlen álom-hosszan.
Fut a csikó. Szabad játék.
Szálló sörény, szél ajándék …
Fut a perced. Visz magával.
A nefelejcs illatával.
Fut az árnyék. Fut utánad.
Szabadulás minden vágyad.
Fut a jelen. Holnappá lesz.
Felvidámít, boldoggá tesz?
Fut a versláb. Hozzád szalad.
Csengő rímje dalra fakad.
Fut a versem. Magyar nyelven.
A világon a legszebben.
2021.08.12. B.t.
VERS A VOLT EGYSZERRŐL
Volt egyszer egy, ritkán kettő.
Szegénységes szűk esztendő.
Volt egyszer egy, talán három.
Szerencsétlen tizenhárom.
Volt egyszer egy, lehet négy is.
Babonaság, ősi fétis.
Volt egyszer egy, vagy öt is volt tán?
Rakott szekér parasztportán.
Volt egyszer egy féltucatnyi…
Mások szerint nem volt annyi!
Volt egyszer egy író-költő.
A hetedik volt, egy emberöltő.
Volt egyszer egy nyolcad magad.
Verset csíráz minden szavad.
Volt egyszer egy kilenc soros.
A tartalom nem másodlagos.
Volt egyszer egy régi század.
Milyen múlt marad utánad?
Volt egyszer egy letűnt ezred.
Hazát sikerült szerezned?
Volt egyszer egy tisztaságom.
Maradj legény ott a gáton.
Volt egyszer egy igazságom.
Nagyon régen nem találom.
Volt egyszer egy nem volt semmi.
Abból hogy tudsz félretenni?
Volt egyszer egy magyar haza.
Dicsérje az Isten szava.
2021.08.12. B.t.
AMI LENNÉK
Felhő lennék, áztatnám kerted.
Szívdobogássá válnék tebenned.
Életben tartó, felserkentő.
Kicsi kezedben lennék a kendő.
Déli szél lennék, levél cibáló.
Parton száradó halfogó háló.
Halat adnék az éhező szájnak,
tágas legelőt a birkanyájnak.
Sziklaszirt lennék a hegygerincen.
Nézném a távolt, milyen szép minden.
Nézném a földem, a magyar tájat,
a vigyázzban álló őr-fenyőfákat.
Hallgatás lennék. Beszédes csendem
szép örök verseket szőne bennem.
Viselném, mint a legszebb ruhámat.
Csak igazság hagyhatná el a számat.
Kismadár lennék a tölgyfa lombban.
Emberi jóság lennék a gondban.
Ne legyen szegény, nincstelen ember.
Majd én adok áldást, ha isten nem mer…
2021.08.12. Besenyőtelek
NEM TUDOM
Nem tudom meddig.
Csak az Isten tudja.
Nem sejtem ennyiből
vajon mire futja.
Tengervízbe markolsz.
Mi marad belőle?
Nem oltja a szomjad.
Beteg leszel tőle.
Nem tudom hogyan,
de valahogy megoldom.
Arra kérlek uram,
legyen elég dolgom.
Sziklákat görgetnék,
gyöngyharmatot szednék.
Adj új próbát ,élet…
Mindent jobban tennék.
Nem tudom honnan,
még azt sem tudom merre…
A teremtőnek vajon
velem mi a terve…
Hajnalfényű csillag
felragyogjon mint én,
vagy világítótorony
a tenger sziklaszirtjén.
Nem tudom mikor,
de egyszer meg kell tennem.
Mint forrásból a víz,
felbuzogjon bennem….
A tehetségem ennyi.
Kipótlom akarattal.
Add Uram, hogy szépen
bánjak a szavakkal!
2021.08.13. B.t.
TOLLAT FOGTAM
elindultam, mint egy vándor
énekeltem, mint egy kántor
verset mondtam, mint egy színész
raktam falat, mint építész
pénzt olvastam, mint a bankár
úgy harsogtam, mint a fanfár
csendes voltam, mint a vermek
úgy féltem, mint akit vernek
szénát raktam, jó magasra
emlékszem még szép szavakra
visszajöttem, mint a fecskék
színes voltam, mint a festék
úgy ragyogtam, mint a fáklya
mindent ütő adukártya
verset írtam, ahogy kellett
szájban vittem a szerelmet
ember voltam, isten képre
érzékenyen minden szépre
nagyon vártak, megérkeztem
álmodoztam, felébredtem
versenyeztem, nyertem párszor
nyájterelő birkapásztor
kertészkedtem, kigazoltak
régi tettek igazoltak
tanítottak, tanítottam
néha rosszat gyanítottam
balkezembe tollat fogtam
szomjazóknak vizet hoztam
imát mondok, áldást várok
láthatatlan táncot járok
hallhatatlan szép zenére
a zenésznek nincs is bére
gyermek voltam, ott él bennem
csillag ragyog a szememben
2021.08.13. B.t.
MAJD ÚGY …
Majd úgy megyek el,
ahogy jöttem…
Mikor mindent
megköszöntem.
Amit kaptam
elfogadtam.
Lassan jártam.
Nem rohantam.
Úgy szerettem
én az embert,
nem fogtam rá
soha fegyvert.
Megöleltem,
ha úgy akarta.
Az ölelést is
isten adta.
Úgy tanultam
én a verset,
mint a fiú
az engedelmet.
Meg is írtam
ahogy tudtam.
Soraimban
nem hazudtam.
Majd úgy megyek el,
ahogy illik.
Emlékeimben
virág nyílik.
Vörös pipacs
magyar tájon.
Magyar földem
isten áldjon.
2021.08.14. B.t.
ANYÁM ELSŐ NYOLCVAN ÉVE
Anyám volt.
Eltelt az első nyolcvan.
Még keresem.
Nem tudom hol van.
Hova lett
az a gyönyörű ember?
Kérdezem
könnyes szememmel.
Anyám volt.
Szeretett engem.
Főzött rám.
Volt mit ennem.
Tanított
szépre és jóra.
Csodákra
és igaz szóra.
Mosott rám.
Tisztában jártam.
Ha távolt volt,
mennyire vártam…
Anyám volt.
Emberből legszebb.
Ő értem
mindent megtett….
Anyám volt.
Élt hatvan évet.
Elvették.
Mondd meg mi végett…
Nyolcvan év.
Még élhetne köztünk,
de húsz év
árvaság mögöttünk.
Anyám volt.
Köszönök mindent.
A csodát,
az embert,
az istent.
A törődést,
hogy felneveltél.
Az életet,
hogy gyermekké tettél.
A könnyet,
a mosolyt,
a féltést,
a feltétel nélkül
megértést.
Anyám volt.
Iván Klára.
Áldott emléked
drága.
Gyönyörű emléked
szépség.
Örök vagy.
Nincs bennem kétség.
2021.08.16. Besenyőtelek
Petrik István: KENYÉR ÉS ÜNNEP
Régi ünnep. Új kenyér.
Barna a héj, a bél fehér.
Rajta kereszt, majd megszegik.
Előtte felszentelik.
Régi ünnep. Az életé.
Liszt, víz, kovász kell belé…
Dagasztó kéz, meg értelem.
Izzadt homlok, érzelem.
Régi ünnep. Búzaliszt.
Arató kéz. Gazdatiszt.
Kasza villan, marokszedés.
Megtisztelő küldetés.
Régi ünnep. Hagyomány.
Kenyér a család asztalán.
Ne vesszen el sohasem.
Kenyeret adj Istenem!
Régi ünnep. Magyar sors.
Megizzasztó paraszt sors.
Kemencetűz. Friss kenyér.
Fogja a kérges tenyér.
Régi ünnep. István nap.
Szent királyunk verset kap.
Régi nemzet támasza.
Szép ország az Óhaza.
Régi ünnep. Így helyes.
A történelem megkeres.
Piros a vér. A mező zöld.
Áldjon Isten magyar-föld!
Isten áldjon magyar nép!
A lelked tiszta, a nyelved szép.
Fogjunk össze, ahogy kell.
A jövőnk többet érdemel!
2021.08.16. Besenyőtelek
TEKINTS A CSILLAGOKRA
Maradj igaz, legyél vigasz.
Sose átkozz, ne siránkozz.
Bátran haladj. Ember maradj.
Nyárban, télben, békességben.
Tedd a dolgod, s ha elmondod
igaz legyen. Érzékenyen
figyelj másra. A nagy világra,
a kis bajokra. Tekints fel
a csillagokra.
Többet szeress. Mindig nevess.
Ápolj kertet, írd a versed.
Láss csodákat, ültess fákat.
Ne fogj fegyvert. Nevelj embert.
Ünnep legyél a szürkeségben.
Biztos cél a messzeségben.
Maradj talpon, legény a parton.
Remény a dalban, ember a bajban.
Maradj erős, versed velős…
Tettben és szóban.
Élj a jóban.
2021.08.17. B.t.
AZ ŐRZÖTT TITKOK
Titkokat őrzök magamban.
Lélekben, szívben, agyban…
sejtekben, régi tettben.
Még egész vagyok a testben.
A létra valahol ott van.
Kérdésekben és válaszokban.
A bezárt ajtajú szobában.
A sarokban, a félhomályban.
Rendet teszek emlékeimben,
a bizonytalan ittléteimben…
A távolságban, a végtelen szélén,
egyensúlyozva a fűszál élén.
Az voltam mindig, álomgyűjtő,
Sebhely a holdon, vulkáni kürtő.
Néztem a Földet nyomon követve.
Egy földlakó, az űrbe kivetve.
Egy a sokból, a nyolc milliárdból.
Apró porszem a nagy világból.
Titkokat őrzök, de úgy is mindegy.
Kopott ceruzámban nincs grafithegy.
Nyomaim csak lélekben maradnak,
a másodperceim elszaladnak,
és túlél a Kozmosz, úgy, mint régen.
Nap és csillag ragyog az égen.
De az árnyékok befednek mindent.
A hitet, a hívőt, a pogányt, az Istent.
2021.08.17. Besenyőtelek
AZ ÉN SZIMFÓNIÁM
Zenéket hallgattam
a csendben.
Valami újdonság
az ősi rendben.
Az egybehangzó
tökéletesség…
A kezdő hangot
sokan keresték.
A szünetet közben,
hogy újra töltsön.
Ez a szimfónia
ne legyen kölcsön.
Vigyázva
a harmóniára,
szépséges lepel
a szunnyadó világra.
Zenék a testből.
Lélekharangból.
Félig kigondolt
új szavakból.
Látom a verset,
ahogyan épül.
Az apró kunyhó
kastéllyá szépül.
2021.08.17. B.t.
VISSZHANGOSODÁS
úgy csinálsz
és azt-amit
meghagy a sors
valamit
ad testet
és ad szívet
csodákban való
hitet
úgy folyik el
az idő
ahogy a végtelen
csendje nő
elkopik
minek színe volt
a lét ingjén
már sok a folt
rommá dőlnek
a paloták
bizakodnak
de nincs tovább
azt csinálsz
és úgy-ahogy
lépkedsz tovább
valahogy
imára kulcsolod
kezed
visszhang
a lélegzeted
2021.08.18. B.t.
A VILÁG EGYSZER
-variációk világvégére-
*
a világ egyszer véget ér
egy atomba belefér
ott a magja meghasad
hűlt emléke sem marad
a világnak vége lesz
a teremtő félre tesz
sarokba rejt, elfelejt
így végzi minden selejt
a világ egyszer szétesik
az oltárokat szétverik
a múlt romhalmaz marad
az időszalag elszakad
a világ egyszer eltemet
gaz veri fel kertedet
nem lesz gyümölcs, sem virág
megsirat a nagy világ
a világ újjá születik (?)
marad óbor szüretig (?)
sem szőlő, sem venyige
se zsoltár, se vers, se ige
a világ egyszer tönkre megy
elrepül a vörösbegy
fészke üres, néptelen
a lemenő nap vértelen
a világ egyszer mélybe hull
szürke köddé alakul
a színét vesztett tájakon
felüvölt a fájdalom
2021.08.18. B.t.
HA BEFED A POR…
A fiad vagyok alföld.
E sík jelen
születésem
és a végzetem.
A távolban
kéklenek hegyek.
Oda csak
pár napra megyek.
Nekem az Alföld
az asztalom.
A dombok is szépek,
de ott hagyom.
A horizont,
a szürke láthatár,
mint anya gyermekét,
visszavár…
Mert itt születtem,
mert itt halok,
mert örömmel
itt járok gyalog.
S ha befed a por,
az nem szürkeség.
A rónaságom
egy büszkeség.
A fiad vagyok,
a gyermeked,
hol a délibábokat
kergeted.
Árvalányhaj,
ördögszekér.
A puszta ködébe
belefér.
2021.08.18. B.t.
ÁLMOKAT FESTEK
nem vágyok többre
de kevesebbre sem
néha megállít
az értelem
néha elgyengít
az alkalom
néha a magam csendjét
hallgatom
nem tudok többet
ennyire telik
a többit máshol
kereshetik
álmokat festek
verset rajzolok
békében élek
mégis harcolok
a keresztem viszem
a sorsomat hozom
egy szívdobbanás
minden válaszom
többre nem vágyok
ám kevesebbre sem
sokszor kisegít
az értelem
2021.08.19. B.t.
CSODÁKTÓL A KOZMOSZIG
A csoda én vagyok,
és te vagy a csoda.
Földbe vájt verem,
égi pagoda.
Levélsusogás
és tengermoraj.
Vízbe szakadó
jéghegynyi robaj.
A dallam csendje.
A csönd hajlata.
A tervezett jövő
megélt vázlata.
Pókhálószőttes.
Árnyéklepel.
A fülemülével
a rigó felesel.
A csoda mi vagyunk….
és minden, ami él.
Hajszál vékonyan,
mint fűszálon az ér.
Zöld harmónia.
Tobzódó sivatag.
Bölccsé vált az erdő.
A mélye hallgatag.
Dolgozni induló
hangyaoszlopok.
Homokkő vörös
sziklakordonok.
A tökéletességben
harc és küzdelem.
Tiszavirág idő.
Pár órás türelem.
Elfordult az égbolt.
Csillagkaraván.
Kozmikus morzsák
isten asztalán.
202108.19. B.t.
AZ ÉN NÉGY ÉVSZAKOM
1.
TAVASZ
Tavasz lesz megint.
Újabb pirkadat.
Vadszőlő inda
mássza a falat.
A rügyező fákon
ül a kikelet.
Csalogány hangja
nyitja szívedet.
2.
NYÁR
Nyár lesz megint.
Lángol a határ.
Pipacsos mezőkön
vihar a futár.
Kaszákon villan,
elvakít a fény.
Búzakalászban
érik a remény.
3.
ŐSZ
Ősz lesz megint.
Sárgul a levél.
Préselik a szőlőt,
a munkás nem henyél.
Szürkébe bújtat
az őszi köd megint.
Kamrában a gyümölcs.
Minden terv szerint.
4.
TÉL
Tél lesz megint.
Pusztulás, halál…
A derengő hajnal
jégcsapot talál.
A lehűtött ködök
álmot rejtenek.
A didergő árnyak
a hóra fekszenek.
2021.08.19. B.t.
A NAGY ÁLMODÓKHOZ
Kopernikusz
Giordano Bruno
Galileo Galilei
és mások tiszteletére…
*
Kitágult szemekkel
nézted a végtelent.
Csak reménykedtél,
hogy tudod mit jelent.
Nappalra éjszaka,
éjsötétre nap…
Hogy lapos a korong
törvény és létalap.
Nagyra tárt szíveddel
kerested a célt.
Megváltozhatatlan
mit az ember remélt?
Amit isten teremtett,
azt ki vétózza meg?
Olyan a fájdalmad,
mint keresztben a szeg…
Lázongó tudattal
hallgattad az űrt,
mikor rád erőltették
a sátánkodó bűnt.
Fogoly lehet a test.
A lélek mindig szabad.
Mégis mozog a Föld,
és táncol a pillanat!
Kitágult szemedben
Nap, Hold, és csillagok.
Ez a Te világod.
Azt mondtad: itt lakok.
Enyém a végtelen,
a világkép változat.
Máglyaláng fényénél
láttad az álmokat…
2021.08.19. B.t.
SZOBORMAGÁNY
(Gondolatok Auguste Rodin
híres alkotása nyomán)
*
Ránézésre elmondható,
nem gondtalan
a Gondolkodó.
Az öklön a fej.
A fejben a gond.
A kérdés adott,
de választ ki mond?
Hová merül,
vagy emelkedik?
A múltból kivel
perlekedik…
Bronz a magány.
A vállon teher…
A képzeletből
álmot kever…
és bele merül
kegyetlenül.
Én segítenék
önzetlenül.
Most vele a csend,
a bús takaró.
Örök talány
a Gondolkodó.
2021.08.23. B.t.
A LISTA
Hétköznapok szorongatnak.
Összenyomnak, nyomorgatnak …
Fali lámpa. Belenézek.
Visszanéznek veszteségek.
Ami elment, ami elmúlt.
Izzó parázs. Újra felgyújt.
Lánggal éget. Pokollánggal.
Én békét kötnék a világgal.
Letenném az összes fegyvert.
Magamhoz ölelném az Embert.
Ez a világ összeomlott.
Hosszú lista, ami romlott…
A gond, a bánat, a betegség.
Féltérdre esett keresztség.
Pótszerekkel ölnek lelket.
Nem ismerik a kegyelmet.
Tízmilliók kelnek útra.
Páran jutnak fel a csúcsra…
Rengetegen lezuhannak…
Mit köszönhetünk Vuhannak???!
Világjárvány, világégés.
Nincs megnyugvás, sem megértés.
Halálhírrel terelgetnek.
Téveszmékből nem engednek.
Őrült világ. Félelemből.
Nem hiányzik az életemből.
Mintha kicserélték volna.
Isten hallgat. A sátán szólna…
2021.08.23. B.t.
VIRUL A KŐTÖRŐ
átlátszó lehetsz
mint az ablakod
fáradt fejedet
vállamra hajthatod
tiszta szó maradsz
szólsz mindenkihez
áttetsző kötél
nem köt senkihez
dermesztő hideg
inkább fészek meleg
kakukkfióka
ki téged nem szeret
angyalszárnyain
jót hoz a jövő
sziklára tapadva
virul a kőtörő
emléket vehetsz
de nem lesz a tied
csak a lélegzet marad
meg az ős istenhited
hiába tagadod
el nem dobhatod
vagy örökre hallgatsz
vagy csendben elmondhatod …
2021.08.23. B.t.
KIFARAGOM KOPJAFÁMAT
Hozzá tapadok a csendhez,
a kövekhez, a szerelemhez,
az álmokhoz, a vágyaimhoz,
a rommá szépült váraimhoz.
Belenézek a messzeségbe,
a távolságba, a magas égbe,
a tegnapokba, a csillagokba,
a sosem hallott mondatokba.
Összebeszéltem a csönddel,
a fűszálakkal, az anyafölddel,
az anyanyelvvel, az altatóval,
a képzelettel, a valóval.
Neki megyek a Mindenségnek,
a névtelennek, a hírességnek,
a váratlannak, a nagy falnak,
a vereségnek, a diadalnak.
Megéneklem a lelkem dalát.
Ott lesz benne minden barát.
Ott lesz népem, a haza, nemzet…
Amit Árpád népe szerzett.
Kifaragom kopjafámat.
Átölelem, ha szélvész támad.
Beleásom a magyar földbe.
Gyökeret ver mindörökre.
Megverselem, mit súg az élet.
Nem kérek hozzá segítséget.
Tiszta papír. Fog a tollam.
Költőlelkű ember voltam …
Megköszönöm amit kaptam.
Felnőttként gyermek maradtam.
Örök gyermek. Szép az emlék.
Nekem a múlt sosem kellék.
Vigyázok a szépre-jóra.
Segítőkre, pártfogóra.
Áldást kérek a holnapokra.
A versbe foglalt mondatokra…
Összeszedem a bátorságom.
Emberség a hátországom.
Felépítem szépségekből,
szeretetből, szép lélekből…
2021.08.23. B.t.
A SZABADSÁGRÓL
A szabadságomat
nem napokkal mérik.
A nyitottságomat
számon sose kérik.
Nem lánc és nem kötél.
Nem aranykalitka.
A szabadságomnak
a megélés a titka.
Végtelen láthatár.
Suhanó madárszárnyak.
Egyetlen ura vagy
a célnak és a vágynak.
Földig rombolt börtön.
Lefűrészelt rácsok.
Szabad gondolatok
adják a világot.
Nem papír és parancs.
Nem határ és kerítés.
A lapos korongból
földgömb kerekítés.
Tiszta lélegzettel
indulj el bármerre.
Egy láthatatlan falért
milyen nagy kár lenne…
Csak a nyitott ajtó,
a szélesre tárt ablak…
Béklyó nélkül a lábak
szabadon szaladnak …
2021.08.24. B.t.
ŐSI AJÁNDÉK
Nyelvek közül
a legszebbet adtad.
Csodaszép
istenszoborrá
faragtad.
A legszebben mesél,
csodásan rajzol.
Emberré békít,
ha nagyon haragszol.
Rímesen zenél.
Betakargat.
A csend birodalmában
veled maradhat.
Becéz és ápol.
Szavával gyógyít.
Szép mélységével
idegent hódít.
Magyar a nyelved.
Ősi ajándék.
Szépen használni
emberi szándék.
Szívedben dobban.
Véreddel árad.
A magyarságod
az egyetlen várad.
Egyszerű templom.
Az Isten ott benne…
Magyar nyelv nélkül
világ se lenne …
2021.08.24. B.t.
VÉGTELEN A TÉR
mint ágakon a hó
mint versekben a szó
mint a sziklán a moha
mint a múltban a soha
mint a lámpában a fény
a dalban a remény
mint a kéz a kezeden
csillag a szemeden
a bőrödön a gyöngy
harmatból a gömb
mint arcon a mosoly
tartós és komoly
mint a Nap az egemen
ragyogva szeretem
mint mesében a hős
a sok ismerős
mint a csontban a velő
mint a kézben az erő
mint festményen a szép
ecsetvonás a kép
mint a kezekben a kard
a győzelmet akard
mint a szél, szabadon
az élet … akarom
az élet … szerelem
értelmét keresem
mint végtelen a tér
a lelkem belefér
mint a vándorlás, örök
életösztönök
2021.08.24. B.t.
ÉLETIDÉZET
Hangtalan maradj,
és dal leszel.
Egyszerűen
levegőt veszel.
Játszadozol,
mint szél a levéllel.
Jóllaktál
éltető fénnyel,
csillagkörettel,
tűzmadarakkal…
Békét kötöttél
az akarattal.
Maradj hangtalan.
Majd megérik a csend.
Birodalmaddá
alakul a rend.
Emberi világ
nyílik az ágakon.
Csokorba szedem.
Neked adom.
Asztalod dísze.
Ezerszín szirom.
Életidézet.
Az egedre írom…
2021.08.24. B.t.
NYÍLNAK MÉG A VADVIRÁGOK …
(Egy könyvbemutató,
és ami mögötte van.
Utózöngék és gondolatok)
*
Vadvirág. Tiszamenti …
A gyermekkoromat jelenti.
Holtág mentén, fenn a gáton.
Nádasban és ingoványon.
Gyermekkorom. Régi szépség.
Jó barátok, sok segítség.
Öreganyám, dédnagyapám
ott ül a tanyánk udvarán.
Sok-sok mese, mende-monda.
Tehéncsorda, disznó konda.
Halászcsónak a holtág vizén.
Istenáldás az Ősök hitén.
Tiszamenti vadvirágok.
Benne mennyi szépet látok.
Csokorba szedve a műltunk.
Boldogság volt. Sokan voltunk…
Mennyi játék, vidám kacaj.
Csillogó szem, gyermek-zsivaj.
Szép emlékek lelkem mélyén.
Pléh Krisztus a falu végén.
Kocsmabelső, pálinkáznak.
Kedvét lesik egy volt világnak.
Száll a nóta, száll az ének,
fénye van a múlt ködének.
Templomtorony. Harangoznak.
A határban még kinn dolgoznak…
Öreg arcok, ráncos kezek…
Tiszamenti jó emberek.
2021.08.25. Valahol a Tisza mentén
Ajánlom e verset tisztelettel Berényi Lászlónak,
a könyv szerzőjének!
SZIKLASZIRTEN
Távolba nézni
mi lesz vajon.
Keresztül nézni
egy felhő ablakon.
Sziklaszirtemen
a magány van velem.
Csak nekem beszél
a titkos végtelen.
Ez nem üresség.
Tartós távlatok.
Az egyensúlyomra
jobban vigyázhatok.
Távolból látom
a mát, a holnapot.
Verssé formálok
egy letűnt korszakot.
A hangokból szavak,
a szavakból vers terem.
Lesznek még verseim.
Megígérhetem….
2021.08.27. Egy képzeletbeli sziklaszirt
ŐRÖK A MÚLTAM VILÁGÁN
Jöttem, menten, mentem jöttem…
A fűszálaknak is köszöntem.
Nem szóltak, de bólintottak.
Hangok nélkül válaszoltak.
Minden fűszál ismerősöm.
Gyermekkori mesehősöm.
Papsajt-mályva, akácvirág,
bodzaillat, álomvilág …
Mentem, jöttem, jöttem, mentem.
Az udvarokba belestem.
Benéztem a kiskertekbe.
Ráismertem emberekre.
Ismerősöm minden emlék.
Nemcsak olyan furcsa kellék…
Margit néném, János bátyám…
Örök a múltam világán.
Rétes készül. Túrós rétes.
Nagyon finom, és igényes.
Értő kezek nyújtogatják.
Kisütik és kézbe adják.
A másik fajta mákos lehet,
de a meggyesből is vehet
minden vendég, hogyha éhes…
Nekik készül minden rétes.
Szülőfalum híres erről.
Meg a dolgos emberekről.
Becsületről, hagyományról,
menyasszonyról, hozományról,
aratásról, ünnepekről,
sikerekről, küzdelmekről…
Kicsi falum, szorgos néped…
Szent legyen az ünnepséged!
*
2021.08.28. A besenyőteleki
rétesnap tiszteletére
TÖREDÉK
Töredék vagyok.
Életdarab.
Emberszobor,
mit az idő farag.
Öregszem.
Törekszem
teljesedni.
A hiányzó részeket
megkeresni.
Hogy nincs remény?
Sosem hiszem el.
Ha a teremtő
majd kiszemel,
és értő művészként
tovább farag.
Elpárolog majd
minden harag.
Ha a cél és az akarat
teljessé tesz.
Az alkotóval
egyetértesz.
Ha majd teljes leszel,
mint a térben a gömb.
Húsból és vérből
a szép gránittömb.
Ott a mélyében
a lélekszobor.
A teremtés öröm.
A szilánk komor.
2021.08.30. B.t.
FECSKEFÉSZKET NE KERESS
(… de nekem hiányzik …)
*
Az a falu már elveszett.
Beteg lett. Meghalt.
Talán vannak még részletek,
ami valahogyan megtart.
Kiskapu mellett a padok.
Nádtető hébe-hóba.
Rég jártam arra, de talán
van egy kis víz a tóba.
Nincs tehénbőgés.
Elfogytak a régen rakott kazlak.
Tájházként őrzi a múltját
egy öreg parasztlak.
Fecske fészket ne keress.
Már a sok veréb sem ugrál.
Nem iszik vizet sem a ló
a vályúnál a kútnál.
Nem jár a csorda, Elfogyott.
Dologtalan a pásztor.
Bitumenes út vezet.
Emeletes a házsor.
A veteményes oly kevés.
A gyümölcsöst kivágták.
Kihaltak a jó öregek,
az örököst régen látták.
Hol a rokonság, az ünnep?
A gyermekkorral megszűnt…
Volt egy falusi világ.
Szinte teljességgel eltűnt.
Az a falu már elveszett.
Hiába is keresném.
Ám visszahoznám bárhogyan,
ha egyszer megtehetném!
2021.08.30. B.t.
SÓNÁL JOBBAN
gyors vagy, mint a kasza éle
és lomha, mint az éjszaka
átlátszó vagy, mint az éter,
a mindenség ablaka
üzenet vagy, mint a csillag
vers vagy, mint a szívverés
határtalan, mint az álom
végtelen a létezés
szép vagy, mint a rigó füttye
mely hajnalban fülemhez ér
őszinte vagy, mint egy gyermek
hogyha éhes, enni kér
szeretet vagy, mint az élet
a bogáncs múlt hozzád tapad
a cél vagy a teremtésben
drágakő vagy önmagad
hang vagy, mint a szél a lombban
veled rezeg a levél
íz vagy az életemben
a sónál jobban kellenél…
2021.08.31. B.t.
A VADKAPOR
a hatvan év az hatvan év
hozzám tapad, kísér a név
a jó apám, a jó anyám
a régi házunk udvarán
a bodzafa, az illata…
gyermekkorom balzsama
a hatvan év az hatvan év
véget ért már a tanév
a krétapor, a vadkapor
emlékkép és libasor…
az életünk, becsületünk
a felvállalt önérzetünk
a hatvan év az hatvan év
a túlparton maradt a rév
ki visz át, ha menni kell
a révész mennyit érdemel …
a holnapom, a csónakom
a félbehagyott szótagom
a fú között a szóközök…
emlékeden őrködök
2021.08.31. B.t.
CSÓNAKEMBER
Az idő nem kavics,
hogy eldobd.
A tér nem halom,
hogy elhord.
Vízzé nem válhat
a véred.
Az élet nem film,
de visszanézed.
A sors nem fa,
hogy felmássz rajta.
Az ember nem gép,
nem gőz hajtja.
A vers nem pénz,
de elolvassák.
A jog nem csomag,
de visszaadják.
A törvény nem cérna,
hogy eltépd.
A szó nem kalapács,
hogy elkérd.
A múlt nem hátizsák,
hogy hordjad,
és nem egy táska,
hogy fülön fogjad…
Az igaz szó nem arany,
de érték.
A becsület meg
embermérték.
Az erdő hallgat.
Zöld lombtenger.
Sodródik
a csónakember.
2021.09.01. B.t.
KENYÉR ÉS SZALONNA
Mi végre? Megérte?
Elindult. Elérte?
Született. Éldegélt.
Sok mindent elmesélt.
Oly sokat teremtett.
Érzést és szerelmet.
Olvasott. Írt sokat.
Megértett másokat.
Tanult és tanított.
Kötött és szakított.
Verset írt homokba.
Új fajta sorokba.
Három sor. Kisregény.
Fajsúlyos vélemény.
Olvasták. Olvassák.
Ha nem kell, ott hagyják.
Alkotott. Szerette.
Kenyerét megette.
Volt hozzá szalonna.
Könyvében lapozna.
Írna még, ha lehet.
Verset és levelet.
Balladát, költeményt.
Népének közleményt.
Magyarság tudattal,
kelettel, nyugattal.
Múlttal és jelennel.
Kíváncsi szemekkel.
Jó szívvel, balkézzel.
Józanul, ép ésszel.
Mi végre? Megérte?
Úgy ahogy ígérte…
2021.09.01. B.t.
KI TUDJA?
Borul az ég Tepély fölött.
Tarló pihen a kertek mögött.
A Csincsa felől szelek járnak.
Hírét hozzák a nagy világnak.
A távolban szép kék a Mátra.
Rátekint a Hanyihátra.
A Bükk is figyel magasából.
Kidomborodik a rónaságból.
Hegyek alja. Kicsi falvak.
Itt érzem magam magyarnak.
Szántóföldek, mély barázdák.
A sarjúfüvet rég levágták.
Már nincs gulya a Szellőháton,
az üszőket még mindig látom.
Ki tudja, hogy hol a Paskom?
Egy térképet kell összeraknom.
Lójáróról, Budahátról,
álomba tűnt szép világról.
Földutakról, fasorokról,
szekerekről, traktorokról…
Sorsokról és emberekről.
Múltba hulló kezdetekről.
Tanyák sora népem sorsa…
A falu gyepén ég a torzsa.
2021.09.01. B.t.
