MEGA
Megalit.......
Egy hatalmas kő, szobor, emberi alkotás......
Uralja a környezetét.
Kifejezi a hatalmasságot, az erőt.
Lehet márvány, gránit, bazalt, homokkő,
de lehet akár egy vers is.
Fölénk magasodik.
FÁJDALOMKÖVEK
Csak a fájdalom szól.
Én nem beszélek.....
Hideg szobákon át
vándorol az ének.
Nekem nincs halálom,
csak fekete ingem....
remegek a mélytől
a legfelső szinten.
Egyszer kiejtettem
kezemből a tollam.
Beszélni akartam,
csak befelé szóltam....
Csak a fájdalom néz.
Én nem látok semmit.
Terelgetem nyájam,
a gondom. Seregnyit ....
Van aki befuthat.
Én csak futkorásztam.
Madártalan égen
kékmadárra vártam...
N.sz., 2011.december
ÚJ DECEMBER
falfirka bámul
az árnyékokra
távolról gőzölög
egy ingyenkonyha
száraz avarban
elveszett léptek
levélcsörgés
megdermedt képek
vakolatfoltok
betörött ablak
hideg szobákban
didergők laknak
álmukban néha
forró a kályha
emléket esznek
majd vacsorára
ködös tócsákban
múltszürke égbolt
egy igaz ünnep
fájó de rég volt
az újságpapírban
nincsen ajándék
a lelkekben még
ott van a szándék.....
ha friss hó esik
nyomok vezetnek
de csak azokhoz
akiket szeretnek....
N.sz., 2011.december
NEMEK SORA
nem tudom
a ködök hova tűnnek
nem látom
a napok honnan jönnek....
nem érzem
az éjszaka nyugalmát....
nem várom
a tiszta ész hatalmát...
nem szabad
a szép szemekbe nézni
nem merünk
a bölcsektől idézni
nem akar
a világ jobbá válni...
ne próbálj
a sziklára kiállni.......
nem tudom
a dalok hozzám szólnak (?)
nem látom
az ősök jobbak voltak (?).....
nem érzem
a tehetség tüzében
cél ragyog
a költő szép szemében (?)....
nem szabad
az ígéretnek hinni.....
nem merünk
már dícsérni csak szidni.....
nem akar
a világbéke jönni.....
ne próbálj
könnyekkel ösztönözni......
N.sz.,2011. december
GÖMBÖLYŰ
Albatrosz szárnyakon
érkező rejtjelek.....
köréd gömbölyödve
magamba rejtelek.
Kódjaid, kódjaim....
vakon is olvasom.
Szivárvány szerelmed
gyönyörű oltalom.
N.sz., 2011. december
PERIFÉRIÁK
.....mint földre hullott
színtelen hajszál....
nem figyelnek rád,
magad maradtál.....
mint száraz levél
barna halomban
cipők taposnak
sárga agyagba ...
mint őszi tócsa
hideg vizében
fénytelen kék folt
kert szegletében.....
mint kivágott fa
madár az álma
törött szárnyakkal
zuhanva szállna.....
mint szakadt papír
szemétbe dobva...
galacsin jelen
nincs már több dolga...
mint zuhanó kő
másodperc múlva...
elnyel a sötét
a mélybe hullva.....
N.sz.,2011. december
ÖRÖK ÉS SZIKLA
Örök maradsz.
Néha bölcs,
néha gyermek.
Sokszor magányos,
akit nem szeretnek.
A Hetedik vagy.
Apa és anya nélkül....
ki emberrel harcol
és Istennel békül.....
Kinek hideg a kályha,
de harminchat fokban ég el,
ki Duna-parton ül
és öcsödi porban lépdel....
Kit eltanácsoltak
az egyetemi padból,
ki kozmoszt épít
rímből és smaragdból....
Ki szenet lop
és libasültet enne,
ki a mamával
a padlásra menne....
Kinek nagyon fáj!
Kiben ott az ősi szikra....
aki örök marad,
mint egy gránit szikla.
N.sz., 2011. december
LAPOK, KÉPEK, ÁLMOK ....
Könyvem üres lapjai
verseimre várnak.
Múltam emlék képei
vissza-visszajárnak.
Félelmeim élnek,
bűnöket keresve.
Várom a holnapot
a rosszat sem feledve.
Régi képek élnek
vásznamra vetítve.
Vannak még barátok
napjaim segítve.
Céljaim ragyognak.
Álmok messze visznek.
Türkizkék égbolton
távolra repítnek.
Déltengerek várnak.
Szigetek a fényben.
Kincseket keresek
egy kalandregényben.
Vár rám a szerencse,
csodás, szép kalandok.
Pálmafás ligetek,
korallok és partok.....
N.sz.,2011. december
KALEIDOSZKÓP
rend és tisztaság
értelmes viták
célok és tervek
féltett szerelmek
versek és vágyak
megvetett ágyak
házak és hazák
választott atyák
törzsek és népek
lebukott kémek
vér és verejték
vöröslő festék
erődök várak
szőrtelen lábak
csillagok fények
nívós igények
háború béke
korszakok vége
közöny és könnyek
elégett könyvek
madarak árnyak
kettétört szárnyak
istenek imák
felvállalt hibák
bölcsek és vének
szörnyek és szépek
sziget és tenger
eltévedt ember
utolsó hangok
néma harangok........
N.sz., 2011. december
MIKOR ÉS MEDDIG....
Mikor lesz ünnep?
Mikor lesz béke?
Mikor lesz minden
rossznak vége?
Mikor lesz mosoly?
Mikor lesz jóság?
Mikor tűnik el
a mohóság?
Mikor lesz álom?
Mikor lesz szépség?
Mikor foszlik szét
a nehézség?
Mikor lesz jövőnk?
Mikor lesz fényünk?
Mikor lehet majd
jobban élnünk?
Mikor ragyog fel
a szerencse csillag?
Mikor lesz társ, ki
mellettem ballag?
Mikor lesz erőnk?
Mikor lesz hitünk?
Meddig dobog még
szerelmes szívünk?
N.sz., 2011. december
APRÓSÁGOK
sebek
testen és lelken
a világ
egy eső cseppben
porszem
repül a szélben
kályha
didergő télben
lovak
szél és szabadság
patán
tomboló vadság
szemed
türkizkék tenger
csónak
sziget és ember
N.sz., 2011. december EM
AKCIÓTERV
(egy nemlétező feladatsor)
Belemerülni,
elfogadni....
az utolsó esélyt
illik megadni...
csúcsokra törni,
messzenézni,
a diadalokat
felidézni.....
munkába menni,
énekelni,
régi álmokkal
szembenézni.....
cseresznyét szedni,
elszaladni,
vérzivatarban
megmaradni.....
igazat írni,
felolvasni,
fekete éjben is
reményt adni.....
elgondolkodni,
bölcsnek maradni,
magyarok vagyunk....
sírva vigadni.
N.sz., 2011. december
AJÁNDÉK
Adok a világnak még egy esélyt.
Én már nem kérek tőle semmit.
Cipelem tovább a zsákjaimat,
s nem vágom közben a centit.
Nem érdekel, hogy mennyi van hátra,
s nem nézem ki az ki gáncsol....
Kiesek én is a köztudatból,
a tervezett világból.
Csak hazug mesék és hamis dalok.
E filmben már nincsenek hősök.
Lótok futok. Ez a nagy maraton.
Majd mindenkit megelőzök?
Úgy, mint az aprót, zsebre tesznek.
Az értékem (el)olvasatlan.
Egész vagyok, de megtörve élek.
Lélek. Ember alakban.....
N.sz., 2011. december
ÚJ ÉV ELŐTT
Vadonat új év és régigondok.
Üres zsebek és tömött boltok.
Fények az utcán. Fal mellett árnyak...
elrontott tervek és elveszett tárgyak.
Hamis az ünnep, csöpögő ének.
Szeretetházban, vagy utcán a vének.
Nem ezt ígérték..... de megmagyarázzák...
a hatalmat görcsösen vigyázzák....
Törvények nőnek. Csak ez a fontos.
Törvénykezőkre ne szavazz most!!
Ország és nemzet. Nehéz a helyzet....
Van olyan, aki rendet teremthet??
Vadonat új év és régi álmok.
Bármerre nézek csalódást látok....
Szenvedünk. Tűrünk.... jobbat várunk....
Hová jutunk, ha nem vigyázunk???
Azt hittem bölcsek. Nagyot tévedtem....
Én, a hiszékeny... ötven lettem....
2011. december.....
FÖLDÖN, ÉGEN
fehér, mint a hó
titkos, mint a tó
jeges vizébe rejtett
elsüllyedt hajó
úgy kell, mint a jó
becézgető szó
álomszerűen átélt
embernek való
vágtat, mint a ló
fényben csillogó
egem zenitjén fénylő
fel-fel villanó
csillag és máglya
végtelen fáklya
keresik, kutatják, de
sosem lesz párja
távolok rejtik
reggeltől estig
távcsövek pásztázzák, de
ködök felejtik
N.sz., 2011.december
SZABADSÁG
szabadság, hol vagy?
mutasd magad....
madárszárny,
tavaszi szellő....
eldobott kavics
rejt magába....
kalitka nincs,
s nem vagyunk
senkivel összezárva....
egy akarat,
mely bármikor
kilép egy ajtón,
egy mondat,
mely mindig
halló fülekre lel.....
szabadság.....
vándorlás - öröm.....
egyszer haza érkezel
N.sz., 2011. december
