Only
A HALLGATÁSRÓL
Agyon hallgatott szavak.
Magányos, néma esték.
Színünk nincs már. Elveszett,
mint a kifakuló festék.
Nem tudom mi ez. Büszkeség?
Vagy valami rémes álom?
Más lett a világ. Reménytelen?
A helyem sem találom.
Megbántottalak. Fáj nagyon
ez a bástya-némaságod.
Ne hagyjuk, hogy eltávolodjon
a világom és a világod.
Földig hajolok, hogyha kell,
de nem török soha ketté.
Ne váljon csendes távolunk
korlátlan gyűlöletté.
Minden sejtemben ott dobogsz.
Minden percemben ott vagy.
Legcsúnyább halál ha egy virág
a kánikulában megfagy.
Ha koldus vagyok is ÉN vagyok....
Szívem és lelkem egy van.
Szeretlek. Bármilyen távol is ....
és bármilyen alakban ......
2013. 08.27. a világvégén (-Vv-)
TÉTELEK
(-éretlenségi-)
Reménykedek.
Kivételek
a bevételek.
Előre nézek
mennyi van hátra.
Nem hagyatkozok
senki másra.
Kisérletek
és kisértetek.
Meghaltam értetek.
2013. 08.27. -Vv-
PO-ETIKA
erkölcstelenből
erkölcsössé
humanizmusból
feltöltötté
mindennapokban
eltökélten
elfelejteni
amitől féltem
zsigereimben
megbújó bánat
kijártam élet-
iskolámat
nem professzor
de nem is portás
hülyeség ellen
nincs védőoltás
2013.08.28. -Vv-
VILÁGVÉGI VAKÁCIÓ
valaki mondja meg
ki tud itt bármit
az első nagy tudor
kap egy akármit
a fejetlenség
Mount Everestje
örülök majd
elalszok este
2013. aug. -Vv -
ÜRES REKESZEKRŐL
( -mezei filozófia- )
A sokadik üres rekesz,
és az oda rejtett titkok.
Keresem a lét fogalmát,
de most éppen nincs ott.
Mit mondok, ha megkérdezik
az üresség fogalmát?
Nem észlelik, de megrág a kín,
mint a kukac az almát.
Aktuális üres rekesz.
Emlékek, elszórt évek .
Egy fehér papírba vésett vers,
melyet majd felidéznek.
Azt se tudják, hogy éltem-e...
Gondoltam szebb időre ....
Meginogtam, mint a vén tölgy,
mielőtt még kidőlne ....
A legfontosabb üres rekesz.
Nem láthat bele senki.
Benne ötletek, szikrák, örömeim,
melyek a létezést jelentik.
Végtelen tenger. Ember-sziget.
Magára hagyott partok.
Éljetek méltón amíg lehet.
Úgy ahogy akartok ....
2013. 08.29. -Vv-
HOL VAGY ?
ott vagy
a falakon túl
a szavakon innen
már nem szólsz hozzám
de rólad szól minden
meghaltam
poraim
a szélbe szórtad
kihűlt a világ
szívem melegét
ugye óvtad (?)
N.sz. 2013. szeptember
MINDEN KAVICS
minden kavicsnak
egy vulkán a titka
mely néha hamut szór
a napjainkra
minden kavicsban
ott él egy szikla
árnyékot vet a múlt
vágyainkra
minden kavicsról
balladát írtak
homokká őrölt a lét
míg szóra bírtak
N.sz., 2013. szeptember
ÖRÖK PART
van egy part
távoli
örök
kék sátrad ajtaja
mindig nyitva
rám mosolyogva
vigyázol
álmainkra
N.sz., 2013. szeptember
VÁLASZOK
I.
egyetlen szó elég
e l t e m e t t e l e k
utána néma csönddé
válnak a jelek
a megvádolt egóm
a szubjektumom
ez az én világom
csak így tudom
élni vagy itt hagyni
hogyha kell
de addig még
annyi minden érdekel
................
II.
csodálom a téli hóesést
a májusban zöldellő vetést
a völgy mélyében futó patakot
a csizmára száradó latyakot
a mohák fölött barnuló avart
a szelet amely felhőket kavart
a csillagképet bársony egemen
a világ tükrét fáradt szememen
2013.09.03. -Vv-
MÉG EGY VÁLASZ
lehet nem volt kérdés
de még is azt mondom
alszom egyet éjjel
de nem szűnik a gondom
mi vagyunk a mókus
a taposó malomban
nincs egy deka gerinc
a dölyfös hatalomban
huszonhárom éve
fújnak az új szelek
igéretek vannak
de csodák nincsenek
2013.09.04. -Vv-
ZUHANVA
hova lett a híd
hol marad a part
hova lett a kéz
mely magasba tart
hova lett a hit
a mosolygó arc
hova lett a vágy
lelkedben a harc
hova lett a múlt
elveszett idő
mélyünkbe zuhanva
meghalt a jövő
Nsz. 2013. szept.
DÉLELŐTT
csak légyzümmögés
és pókhálócsapda
a létlabirintus
összegyűrt lapja
elhagyott vázlat
és radírnyomok
a túlélés ösztön
vad és konok
csak az órahangja
megszokott ütem
füstölgő parázzsal
a múltunk üzen
a csordagondok
csak menetelnek
veled lesz vége
a jelennek ....
2013. 09.10. -Vv-
HOGY MITŐL ......
Féltelek.
Magadtól, magamtól ...
A kimondott,
s a néma
szavaktól.
Féltelek.
Széltől és vihartól.
A téli
hidegtől,
tavasztól ....
Féltelek.
Csendtől és magánytól.
Rettegek
a fájó
hiánytól.
Féltelek.
A zajos tömegtől.
Botrányos,
névtelen
szövegtől ....
Féltelek.
Magamtól, magadtól.
Egy gyakran
versíró
alaktól.
Féltelek.
Lelkembe rejtelek.
Mosolyok,
üzenő
rejtjelek ...
Féltelek.
Törékeny szép tükör.
A félelem
oly sokszor
összetör ....
Féltelek.
Nyártól és esőtől.
Mélységben
bujkáló
erőktől.
Féltelek.
Magamtól. Magunktól.
A néha
hiányzó
szavunktól.
2013. szeptember 11.
SZEPTEMBER
Napraforgók.
Életunt sereg.
A homokóra
lassan lepereg.
Didergő ködök
beborítanak.
A völgyek mélyén
árnyak alszanak.
Tegnap eső esett.
Mindent bekent a sár.
Szeptember van.
Őszül a határ .....
2013. 09.16. -Vv-
HOL VAGY?
Hol vagy ilyenkor?
Ó, mennyire fáj a csended...
ha én itt vagyok,
miért kell távol lenned?
Mázsás súlyaink alatt
fájdalmat nyög a lelkünk.
Miért csak álmokban lehet
a másikat keresnünk ?
2013. szept. -Vv-
KÉT PONT
Régi falak között,
szürke felhők fölött
keresem magam.
Tegnap valaki látott,
utánam kiáltott,
de nem volt szavam ...
Ki tudja hova bújtam,
buborékokat fújtam....
Időlégballonok.
Elsodornak a szelek.
Csonttá dermesztő telek.
Csak csend és romok.
Régi lelkek szerint
súgják a verset megint.
Csendben telik a lap.
Talán a mondatokban,
szemérmes válaszokban
ott bámul egy alak.
Tegnap valakit vártam.
Karomat kitártam.
Öleltem levegőt ....
Ott mennek kéz a kézben
Két pont a nagy egészben.
Boldogság keresők.
Vonaton, 2013. szept.
ÉJSZAKA
Az éjszaka nagykabátján
aranyló gomb a hold.
Fázós fűszálak csöndjét
hangok nélkük dalold.
Alvó madarak álma
víztócsa csobbanás ...
Az ezüst gyűrűk táncát
nem látja senki más.
Születni készül a hajnal.
Várják már valahol....
Ébred a fény, s az árny
a nyomában ott lohol.
2013. szept. -Vv-
VÁRAKOZÓ
Így múlik el a fél életem.
Várakozok, és van féljegyem.
Van pár percem, vagy egy órám...
Máskor meg a harang szól rám.
Az eget nézem, meg a szelet.
Hogy vészelem át a telet ?
Utazgatok ide-oda
A lakásom csak szálloda...
Sötét indít, sötét fogad.
Néha futva mosok fogat.
Ködök jönnek. Évek mennek...
Van varázsa a jelennek ???
Útközben , 2013. szeptember
JOGOK, TERVEK, ÁLMOK ....
Jogaim vannak.
Tanácsot adnak.
Kenyeret keresek
magamnak.
Hibáim vannak.
Magamra hagynak,
értelmét keresem
szavaknak.
Terveim vannak.
Verseim hatnak?
Árnyaim nyomomban
szaladnak.
Álmaim vannak.
Fejemre csapnak.
Dolgaim a rendjén
haladnak?
Titkaim vannak,
Lelkemben laknak.
Céljaim a földön
maradnak.
Szárnyaim vannak.
Vermekbe raknak.
Érezzem magam
szabadnak?
Verseim vannak.
Részekre szabnak.
Darabja lehetek
magamnak.
Őseim vannak.
Éltek, majd haltak.
Most bennem mozdulnak.
Megmaradtak.
2013. szept. - Vv -
PONTOSÍTÁS
Ez zuhanás.
Nem mélyrepülés.
A humor
nem mindig
Hülyülés!
2013. szept. -Vv -
ELTEMETETT SZAVAK 1.
Sírkövedre
nem véstek semmit.
Már rég nincs mágia.
Nem tudom
mennyit éltél
d e m o k r á c i a.
2013. szept. - Vv -
ELTEMETETT SZAVAK 2.
Az újságot
rég kiolvasták.
Összegyűrték.
Szemétbe dobták.
Olyan régi ...
kopott fajta.
Népszabadság
...............
Taposnak rajta.
2013. szept. -Vv-
KAVICSVERS
az voltam
kezedben kavics
eldobtál magadtól
lehet még
nem is tudod
mennyire távol
gránitszürkén
nézlek a porból
emlék vagyok
egy elmúlt világból
2013. szept. -Vv-
NEM REJTŐZIK
nem rejtőzik el
mégsem látod
talán ő a belső
saját világod
megmutatkozik
ő a csended
a születésed
a szerelmed
csillagok fénye
fűszál a réten
rád szórja fényét
a nap az égen
benne lakik
a simogtásban
tehozzád szól
a suttogásban
ő az Isten
a zuhanó cseppben
születő könnycsepp
a szép szemedben
N.sz. 2013. szept.
MERT NINCS ....
nincs folytonosság
csak szakadt láncszemek
sokan vegetálnak
csak a létért küzdenek
összetört gyermekálmok
és utolsó szalmaszál
pislog a lámpád fénye
az éjjel harcban áll
lerombolt jövőkép
elátkozott holnapok
hiába jön az este
nyugalmat nem kapok
N.sz. 2013. szept.
PIPACS-VERS
meghalni mint egy
útszéli pipacs
gyönyörű vagy
de nem vesznek észre
száradó szirmok
álma a nyár
gondolni se merünk
a télre
elmúló vörös
és búzaföldek
ma még itt állsz
de a kaszák jönnek
nem lesz más
csak villannak egyet
és elfektetik
a búzarendet
vöröslünk még
de a sorsunk rendje
a levágott
búzatáblák csendje
2013. szept. -Vv-
NE ADJ MÁST
ne adj mást
csak egy kis nyugalmat
csendet melyben
az ember alhat
álmot
a szebb holnapokhoz
szavakat
a mondatokhoz
puha kezet
a simogatáshoz
erőt
az újra induláshoz
nem kérek mást
most csak ennyit
meg a szerencséből
egy seregnyit
2013. október
MEDITÁCIÓ
Meditál az idő.
A hulló levelek
befedik lassan
az álmos tereket.
Valahol a távol
eltaszít magától.
Előbukkansz majd
egy ködös világból.
Lehunyt szemű percek
a lépteid lesik.
A meditáló arcon
a mosolyt keresik.
A kölcsön kapott csönd
a kerti padra ült.
A félszeg szerelem
hozzád menekült ....
2013. október -Vv-
TIZENHÁROM
Tizenhárom büszke platán
az aradi vár csúf udvarán.
Fejsze csattog, száll a forgács.
Dühöng a félőrült korbács.
Tizenhárom magyar platán
az aradi vár holt udvarán.
Hull a kéreg, reccsen az ág.
Földig tarolt Magyarország.
Tizenhárom délceg platán
az aradi vár zárt udvarán.
Kötél feszül, puska dördül.
Hantjaikon friss fű zöldül.
Tizenhárom kidőlt platán
az aradi vár szűk udvarán.
Tizenhárman állva haltak,
de faóriások maradtak ....
Tizenhárom kihullt könnycsepp.
Halálukkal nem lett könnyebb....
Tizenhárom platán-kereszt.
Őrült hóhér te tetted ezt!
Tizenhárom hősi jellem.
Tizenhárom platán-szellem.
Örök erdő a világon
az aradi tizenhárom!
N.sz. 2013. okt.06.
M, MINT MERLE .....
Két nap az élet,
mint a megírt regény.
A többi öt zsúfolt,
mégis ingerszegény ...
s mint a másik könyvben
az üveg falak mögött,
egyedül maradunk
az emberek között.
Nem vagyunk védett férfiak,
s nem állati az elménk,
s ha ránk találna egy sziget,
újra őslakók lennénk.
2013. okt. -Vv-
KATEDRÁLISOM AZ ÉG
katedrálisom az ég
én a törpe
meghajlok előtted
mind örökre
az idők végéig
könnyes szemekkel
beszélgetek
az Istenemmel
s ha lenéz majd rám
a napsugárral
eggyé olvadok
e szép világgal
lehetek vízcsepp
lehetek pára
éhes madárként
szállok egy fára
dalomat hallja
kinek a szíve tiszta
szárnyalásunk
az élet titka
2013. okt. -Vv-
SZOBOR ÉS SZÉL
( Szoborkodás 2.)
Készül a szobrod.
Tudatom
márványába véslek.
Fakuló emlék.
Az idő
gyors munkára késztet.
Alakul már,
de lesznek még
finomitások.
Lehet
nem ugyanúgy
látom
ahogyan mások.
Dimenziók, síkok
időben, térben.
Mézillatod
játszik velem
a szélben ....
2013. október, útközben
ŐSZI GONDOLATOK
meg kell hogy szüless
gondolat
kell hogy élj bennünk
remény
a jövő vezérlő csillagunk
életünk
beszürkült egén
de addig megélni
itt a ma
s a tegnap
mint hullott levél
holt színek között
emlékeink
s a csend
csak nekünk zenél
2013. okt. - Vv -
