ÖSSZEÉR
AHOL ÖSSZEÉR...
Kötetlenül egy új kötetről.
Versekről, meg szeretetről.
Szerepekről, gondolatról,
versbe foglalt mondatokról.
Verssorokról, csengő rímről,
történetről, igaz hírről.
Véleményről, biztatásról,
ki nem mondott igazságról.
Kötetlenül. Szerző módra.
Ráérezve a valóra.
Reménykedve szép jövőben.
Nem tévedni az időben.
A végtelenben bujdokolni,
szürkeségbe új színt hozni.
Megszólalni magyar nyelven,
felragyogni szerelemben.
Csillagfényként földre érni,
a kérdésekkel szembenézni.
Nyomot hagyni szép lelkekben,
könnyet csalni a szemekbe.
Tisztelve sok régi költőt,
átívelve emberöltőt.
Első lenni hol még nem volt,
oly költő, ki nép hangján szólt.
Kötetlenül, a negyedikkel.
Istenről írni emberhittel.
Elmondani amit el kell,
versbe rejtett értelemmel.
Bevallani amit illik.
A semmi ágán virág nyílik.
Leülni a folyópartra.
Derűt hozni minden arcra.
Tudni hol van a vidékem,
szülőföldem, a mindenségem.
Magamhoz ölelni fákat,
dicsérni a magyar tájat.
Dinnyehéjon tutajozni….
Az életfát beporozni.
Kötetlenül, kötöttséggel?
Összeér a föld az éggel.
2022.04.24. B.t.
ADJON AZ ÉG
Adjon az ég szép éveket.
Versírást, költői képeket.
Szeretetet magad körül.
Tiszteljenek jó emberül!
Lássák benned az ember-csodát,
a boldogság éltető mosolyát.
Adjon az ég szép életet.
Hozzád szóló idézetet.
Türelmet, mindenhez erőt.
Terveket, álom kergetőt…
Egészséget. A legfontosabb.
Maradj mindig a legpontosabb.
Ütemben, rímben, mindenütt.
Tudod, a szép vers szíven üt.
Adjon az ég gondviselést.
Nyugodtságot, nem sietést.
Színező költői képzelet.
Fölötted tiszta kék eget.
Körötted biztos pontokat.
Életfádra viruló lombokat!
2022.04.25. B.t.
LÉLEKGONDOLATOK
A lélek szelíd, a lélek nem üt.
A lélek ott van mindenütt.
A lélek szabad, a lélek repül,
a lélek jól tud jó-emberül.
A lélek szépség, a lélek csoda.
A lélek tanító iskola.
A lélek örök, a lélek minden.
A lélek ott van, ahol Isten.
A lélek titok, a lélek belsőd.
Mozgatód és létre keltőd.
A lélek törvény. Nagy igazság.
Szép dallamod, kedv, vigasság.
A lélek otthon. A társaságod.
A lélekről szól a nagy világod.
2022.04.25. Besenyőtelek
FEL VAN ADVA A LECKE
Erdély, Bánát, Délvidék.
Ne felejtsd őseid hitét.
Lőcse, Sáros, Ugocsa,
meg a békekötők modora…
Máramaros, Küküllő.
A szórványmagyar eltűnő?
Fatemplomok, temetők.
Ködbe vesző szeretők.
Háromszék, meg Hargita.
Magyar lélek. Nincs vita.
Szerdahely, meg Komárom.
Krasznahorkán a várrom.
Kárpátalja, Verecke.
Fel van adva a lecke.
Megmaradunk? Elveszünk?
Vagy mindent magyarként teszünk.
Dél-Baranya, Muraköz
magyarságra ösztönöz.
Csallóköz és Vajdaság,
Fertőmente, Lajtaság,
Őrség. Maroknyi magyar.
Az osztrák alma is fanyar…
Dráva-mente, Szepesség…
Templomokon a keresztség.
Elvettétek amink volt.
A magyar ingen véres folt.
Minden ami ősi, szép.
Megbünhődte már e nép…
Áld meg Isten nemzetem.
Vereckei kezdetem.
Levédiát, Etelközt.
A történelem szertetört,
de eggyé forr minden darab.
A balsors egyszer elmarad…
Nincs köztársaság,
de király se…
Ne felejtse senki se!
2022.04.25. B.t.
GÓLYA-IKAROSZ
Madárhalál.
Szomorú az égbolt.
Bánatszürke,
előtte még kék volt.
Hazajöttél
magyar földön halni.
Jobb lett volna
távolban maradni.
Afrikából
visszahozott szárnyad.
Ez a fészek volt
a vonzó vágyad.
Madárhalál.
A földmágnes
levonzott.
Egy pillanat tett
utad végére pontot.
2022.04.26. B.t.
KÖSZÖNET MINDENÉRT
Édesanyám.
Szépséges rózsaszál.
A galamblelked
vajon most merre száll…
Édesanyám.
Adtál egy életet.
Köszönöm neked
a megélt éveket.
Édesanyám.
Tanító csillagom.
Te az ölelés voltál.
Bölcsőm és otthonom.
Édesanyám.
Szép lelked bennem él.
A gyermek hálás.
Köszönet mindenért…
Édesanyám.
Fájdalmas tegnapom.
Már elsodródtál.
Elárvult csónakom.
Édesanyánk.
Négy szép gyermeked.
Könnyű legyen a föld.
Áldjon az istened.
Édesanyám.
Most sírok. Vállalom.
A jelen velem üzen.
A versemmel átadom.
2022.04.27. Besenyőtelek
HA ÜZEN A VERS
Nekem ünnep a vers.
Élő és örök.
Szivárvány hídja
a lelkeink fölött.
Csak vízcsobogás,
meg síró hegedű.
Ha elvarázsol,
az arcomon derű.
Nekem hála a vers.
Szárnyaló, szabad.
Elzsongít a vers,
csak engedd el magad.
Mint egy virágcsokor
színes szirmai.
Egy érzelmes költő
vágyott álmai.
A tudatomban béke.
Az ütem szívdobbanás.
Kézen fog a vers.
Emberi biztatás.
Nekem édesvíz a vers.
Részem és éltetőm.
Üzenet a vers.
Számonkérhetőn.
Nekem ajándék a vers.
Adom és kapom.
Egy szelet friss kenyér
a konyhaasztalon.
Nekem levegőm a vers.
Örök lélegzetem.
Nyitott könyv a vers.
Benne az életem.
2022.04.27. B.t.
CSILLAGTÓL VALÓ…
ideküldtek az istenek,
hol templomtorony integet,
hol kék az ég, és zöld a fű
hol a magyar szó egyszerű,
hol megértik a csendemet,
és megérintik a lelkemet…
idehoztak a génjeim,
csillagtól való fényeim,
itt eredtek a gyökerek,
jó itt lenni köztetek…
itt kaptam meg a szárnyaim,
itt követnek az árnyaim,
itt kaptam tollat és ihletet,
itt értékelem az életet,
itt faragtam lélekszobrokat,
itt élek kapott sorsokat,
iderakták a fészkemet,
itt írom le a részletet,
itt áll az erdőm, a szigetem,
itt állok őrt a hitemen,
itt vagyok, ameddig lehet,
ameddig marad lehelet,
itt ér az áldás, az intelem…
itt vigyáz rám az istenem,
itt vagyok ember, ki írogat,
ki üstökösöket hívogat,
itt vagyok múltam követe,
itt van a világom közepe…
2022.04.28. Besenyőtelek
ÉGBENYÚLÓ
Fehéren és feketén.
Csendéletem keretén.
Erdély sziget-havasán,
negyvennyolcunk tavaszán.
Háztetőn és hegytetőn,
földig rágott legelőn,
kis folyón és patakon,
lehalászott tavakon…
Virágszirmok illatán,
lejtős dombok hajlatán.
Égbenyúló köveken,
megszerkesztett köteten.
Négyzetrácsos lapokon.
Kapu előtt padokon.
Tölgyfaágak levelén.
Vándorlásunk kezdetén.
Sírhantokon, kereszten,
a rossz dolgot eleresztem.
Szőlőfürtön, venyigén,
mit jelent a létigém?
Fehér ingen kokárdám,
a rossz kedvemet kizárnám.
Szelek szárnyán, szabadon
hova rejt el a vadon.
Feketén és fehéren,
a céljaimat elérem?
Világvégi horizont.
Ki fest szentekről ikont…
Ki mond áldást, hogyha kell.
A holnap miket hozhat el?
2022.04.28. Besenyőtelek
ÉS AKKOR…
… és akkor
emberré vedlettem
a szürkeségből,
kőként zuhantam
csillagos égből,
sziklákat faragtam
vízcseppekkel,
ajtókon kopogtam
ötletekkel,
hangom visszhangzott
mennydörgésként,
csendem árnyam lett
követésként,
erdőket láttam
lábon halni,
sziklaként szeretnék
fennmaradni…
… és akkor
csodákat kerestem
földön, égen,
embert találtam
hegyvidéken,
elbújtam lelkekbe,
szép versekbe,
eligazodtam
a képzeletben,
labirintusban
útra leltem,
néha a létről
elmerengtem…
2022.04.28. B.t.
HOL LÉTEZIK MÉG ...
A távolban egy tanyarom,
a sárban futó patanyom.,
Aszalt gyümölcs lóg a fán,
cinkék kertünk asztalán.
A kék hegyeken köd az úr.
Felhők jönnek válaszul.
Szárnyaló a képzelet.
Lefesti a képeket.
Az erdő szélén sombokor.
Elbújhatsz benne bármikor.
Falevelet visz a szél,
nem is tudja mi a cél.
Árok partján leülök.
Egy gondolatba merülök.
A lábamnál hangyaraj.
Cipekednek, mint tavaly.
A távolban egy tanyarom.
A friss levegőt harapom.
Áprilisi fellegek.
Gyermekálmot kergetek.
Túllátok a kék hegyen.
Megérint a végtelen.
A világ széle visszaint.
Tetten értem már megint.
Talán engem néznek onnan.
A soraimmal válaszoltam.
Hol létezik még értelem?
A Mindenségtől kérdezem.
Kis ember sors. Nagy világ.
A kezemben egy szál virág.
Elárvultan hallgatok.
Már ébrednek a csillagok…
2022.04.28. B.t.
ŐSZINTE A VÁLASZ?
Elgondolkoztál már
ember mitől lettél?
Felvállalható-e
minden amit tettél?
Eltervezted-e már
mit hozhat a holnap?
Elbírod a terhet,
mit válladra pakolnak?
Húzod-e az igát,
beállsz-e a sorba?
A jószívűség lesz-e
tetteid motorja?
Viszed a kereszted
minden panasz nélkül?
Ki fog gyógyítani,
ha a lelked sérül?
Megkeresed a tűt
a szénakazalban?
Látod a kész szobrot
gránitban, bazaltban?
Lefested a csendet?
Megfogod a hangot?
Elfogadod majd
a néptől kapott rangod?
A kevert színeidből
mit pingálsz majd szépre?
Festesz-e még Istent
lelkedben a képre?
Elmondod az áldást,
ha azt várják tőled?
Árad-e édesvíz
forrásként belőled?
Leszel-e majd étel,
ha éhezők jönnek?
Kitárod a karod,
ha sohasem köszönnek?
Elgondolkoztál már?
Őszinte a válasz?
Erős lesz-e a fal,
ha te leszel a támasz?
Terem-e még mosoly?
Hullnak-e még könnyek?
Szépet olvasnak-e,
ha kinyitják a könyved?
2022.04.29. B.t.
VERS AZ ASZTALON
A létezés szélén,
az élet küszöbén.
A mindenség ágán,
az életfa tövén.
Pókháló selymén,
fűzfa levelén,
a Hadak útján,
Illés szekerén.
A rég bezárt ajtón,
a nyitott ablakon,
az üres tányéron,
terített asztalon.
A kihűlt kályhán,
a könnyes szemeken…
Társra vár a magány,
piheg a türelem.
Az óceán mélyén,
a havas hegytetőn.
Fenyőfák csúcsán,
szántón és legelőn.
Múltamban, hitemben,
minden sejtemen
titokzatos a lét.
Örökös sejtelem.
Tudatom legmélyén
titok és lakat.
Egymáshoz kötődnek
a megtalált szavak.
Szeretett csendemből
hangokká változok.
Ránk mosolyog a jó.
A rossz eltávozott.
Szívemen a számon,
már papíron a szó.
Megszületett a vers.
Már elmondható.
Üzenet van benne.
Rád talál talán.
Étek lesz a versem
a lelkek asztalán.
2022.04.29. B.t.
FÖLDET MOZGATÓ
Szürke égen szürke csillagok
fehér papíron kongó mondatok
színes álmok, kifakult emberek
ködbe vesző ősi kezdetek
élet-tenger, lakatlan sziget…
a távolból túlélő integet
partra vetett sors-hajótörött
megmentőt vár sirályok között
végtelenben fáradt csillagok
a hold fényénél álmot ringatok
földet mozgat az égi akarat
mintha kintről látnám magamat
a távolságot, mit közénk mért az űr
az ember fel se fog, de méltósággal tűr
apró pontom magába simítja a tér
a mindenségbe ez is belefér
csillagképek, fénylő csillagok
messzire nézek, fejet ingatok
hova tűntek az égi istenek
a teremtésből mit sem ismerek
2022.04.29. Besenyőtelek
SOKKAL TÖBB ANNÁL
Vannak az emberek
és léteznek csodák…
úgy hívják őket:
édesanyák.
Vannak érzések,
és van a szeretet.
Az anyaság
nem a szereped.
Sokkal több annál.
Aggódás.
Félelem.
Ősi gén-kapocs
egy egész életen.
Annál sokkal több.
Lázhúzó éjszakák.
Aggódás, féltés.,
meg kivasalt ruhák.
Mesék, kacajok,
könnyező szemek.
Az édesanyák
a legjobb emberek.
Több annál sokkal.
Tán el sem mondható.
Édesanyám
a hiányzó való…
Az édesanyák
őrző angyalok,
megélt tegnapok,
vágyott holnapok.
Az édesanyám
emlék és kereszt.
Az édesanya emlék.
Sohasem ereszt.
Vannak emberek.
Léteznek életiskolák.
A legjobb tanítók
az édesanyák.
2022.04.30. B.t.
NÉP, VILÁG, ZENE
Éteri hangon
földi a csoda.
Áhítat.
Isten Otthona.
Magyarság.
Csángó dallamok.
Könnyem folyik.
Csak hallgatok.
Szerelem,
átkozott, szerelem.
Menaság.
Múltam, jelenem.
Égi Anyánk.
Összetartozunk.
Ezt hallani kell,
mert magyarok vagyunk!
2022.04.30. Besenyőtelek
MÁSHOGY NEM LEHET
Nem akarok lerágott csontokat.
Semmilyen csontot nem akarok.
Élni kellene itt véreim…
Árpád-magyarok.
Célok kellenek itt,
meg jövő, mely élhető.
Szóljunk édesanyanyelven,
mely csak magyarul érthető.
Nem szeretnék sem siralmat,
sem könnyeket.
Gondolatokat szeretnék,
meg szívvel írt könyveket.
A gyökér kell a múltból,
és kell az emlékezet.
Sose felejtsük el,
a hősöket, az éveket.
Nekünk talpon kell maradni!
Máshogyan nem lehet.
Építsen fenséges templomot
a magyar emlékezet.
Ami fájt, az fájjon!
A hősöknek tisztelet.
Büszke magyarként hordom
a gyolcsfehér ingemet.
Nekem folyik a könnyem,
ha a Himnuszt hallgatom.
Nekem sebesen ver a szívem,
ha a Szózatot mondhatom.
Bűnöst sem keresek.
Lesz jövőnk, nemzetünk!
Lehet mások nem akarják,
de mi magyarok leszünk!
2022.05.01. Besenyőtelek
MÁJUS
Végre május virít.
Felragyog a világ.
Elvarázsolnak
az orgona-lilák.
Selymes pázsitszőnyeg.
Repce-sárga foltok.
A zöldellő lombokban
egy kis madár rikoltott.
A természet-szépségben
megfürdik a lelkem.
Nem kell messze mennem
szépséget keresnem.
Színek és illatok.
Újjá éledt minden.
Ajándékot adott
a természet-isten.
Fákat friss levéllel,
mezőt virágokkal,
megművelt földeket
palántasorokkal.
A kék égre nézek.
Május virít végre.
Szimfóniát játszik
a lelkemben a béke.
2022.05.02. B.t.
SZÍNES SZERPENTIN
A jövőm útjára lépek.
Még nem tudom hova vezet.
Keresem az időben
a végtelen teret.
Vagy csak egy kis darabját,
mely engem képvisel.
Tudom, az élet nagy kincs.
Nem kamat, és nem hitel.
A múltam a hátizsákom.
Magammal cipelem.
Van benne jó tanács,
és felvállalt intelem.
Bölcsektől kapott szavak
beszélnek ajkamon.
Kitárulkozás a vers.
Tükör és alkalom.
Ad-e még tervet az isten…
Célokat mutat-e még?
Összeszorított fogakkal
mondom: ez még nem elég.
Hatvan évembe zártam
a sok tapasztalatot.
Lélekhálómba gyűjtök
minden új pillanatot.
A mosolyt, a kézfogást,
a csillogó szemeket.
Minden szívdobbanásom,
hisz bennük a szeretet.
A jövőm már elkezdődött.
Kitágult a láthatár?
Színes szerpentinre hív
a májusi illatár…
2022.05.02. Besenyőtelek
ITTHON VAGYOK
Országom volt.
Országom lesz.
Olyan országod van,
amilyet érdemelsz.
Országom szép.
Ősöktől kapott.
Országom
harangot kongatott.
Országom volt.
Országom ős.
Árpád vérével
egyidős.
Országom lesz,
mert lenni kell.
Országom
többet érdemel.
Országom van.
Meg is marad.
Mária népe
örök magyar.
Van országom
Átölelem.
Itthon vagyok
a földemen.
Szülőhazám
ez a megmaradt,
és szülőhazám
az elszakadt…
Országom, népem,
fájdalom.
A magyarságomat
vállalom.
2022.05.02. B.t.
ARANYLÓ TÖRT AVAR
Nekem nincs gitárom,
de játszok a húrjain.
Van egy gondolatvilágom,
és járok az útjain.
Nekem hegedűm sincs,
de hallom a hangjait.
Van egy időtengerem,
és látom a partjait.
Nekem nincs nádsípom,
de szólnak a népdalok.
Van egy szép rónaságom,
mit versemben méltatok.
Nekem nincs zongorám,
de a billentyűn a kezem.
Gyönyörű zenét játszik
a játékos értelem.
Nekem van hangszerem.
Töltőtoll és a papír.
Harmóniákban élek,
ha a képzelet verset ír.
Nekem nincs gordonkám,
de a hangja betakar.
Erdőm már őszbe vegyül.
Aranyló tört avar.
2022.05.02. B.t.
VIRÁGZÓ EMLÉKEIM
Nem keresett a téma,
mégis rám talált.
A kerítésünk mellett
talpig díszben állt.
Először az illat,
a szín másodszor…
Május királynője,
az orgonabokor.
Udvarunknak dísze.
Szépség-nagykövet.
Talán még jó apám
hozta a tövet.
Édesanyám egyik
nagy kedvence volt
a színpompás varázslat,
a fehér-lila folt.
Apám, anyám elment…
de az orgona maradt.
Olyan hihetetlen.
A húsz év elszaladt.
Mindig új tavasz jön,
de örök az emlékezet.
Szívbemarkoló érzés
járja át lelkemet.
Hisz itt a két körtefa,
meg pár tulipánlepel.
Ha az orgona virágzik
kicsit gyermek leszel …
2022.05.03. Besenyőtelek
MÁJUSI ÖTÖS
5956. - 5960.
OLDOM
Ha elengedem
örökre enyém marad.
Lelkembe vésve.
KÖTÖM
Ha nem engedem,
lelkemhez kötözhetem.
Elhagy hirtelen.
SZABADSÁG
Repül. Szárnya nincs.
Otthona végtelen űr.
Láthatatlanul.
GONDOLAT
Időmből telik
elmerengeni térben.
Időm eltelik.
HALMAZÁLLAPOT
Megfoghatatlan.
Vízcsepp, levegő, lélek.
Távoli ének…
2022.05.03. B.t.
VOLTÁL HAJNALOM
Voltál levegőm.
Voltál mindenem.
Emlékem lettél.
Őriz az istenem.
Forrásom voltál.
Friss édesvizem.
A forrás kiapadt.
El sem hiszem.
Szárnyam is voltál,
de kihulltak tollaim.
Múltunk szobája.
Benne a dolgaink.
Voltál ételem.
Voltál hajnalom.
Feketén néz
a bezárt ablakom.
Függönylebbenés.
Elnémult dallamok.
Éber álmaim.
Versíró hajnalok.
2022.05.03. B.t.
ANGYALI SEREG
(és a kérdőjelek)
*
Ki véd meg,
ha meg kell védeni.
Ki ért meg,
ha van mit érteni.
Ki szól rám,
ha utam nem lelem.
Ki ölel,
ha kell a szerelem.
Ki visz el,
ha vár a végtelen.
Ki segít
szétszórt népemen.
Ki fest le
lángoló napot.
Ki keres
eltűnt csillagot.
Ki farag
lélekszobrokat.
Ki vesz le
vállról gondokat.
Ki követ
zarándoklaton.
Szeretlek.
Kinek mondhatom…
Ki tagad,
ha szól a vallató.
Ki tudja:
a jóság adható.
Ki nevet
groteszk vicceken.
Kinek szól
az ősi intelem.
Ki ment meg,
ha süllyed a hajó.
Ki sápad,
ha hazug a való.
Kit terhel
a jézusi kereszt.
Ki viszi,
ha sohasem ereszt.
Ki mesél
este altatót.
Ki teríti
rád a takarót.
Ki vigyáz rád,
te nagy gyerek…
lelkekből lett
angyali sereg.
2022.05.04. B.t.
A VÉGTELENBE VEZETŐ ÚT
Kicsi ember, nagy kereszt.
A napjaidat fűszerezd!
Emberséggel, nevetéssel,
gondolattal, érveléssel,
új színekkel, dallamokkal,
kérdésekkel, válaszokkal.
Utazással, pihenéssel,
friss témákkal, csevegéssel.
Apró ember, nagy világ.
Elárulod, hogy mi bánt?
Van-e titkod? Hogyne volna…
Van feladat. Meg van oldva?
Zöld a kerted. Tarka álmok.
Kinek adod a virágod?
Hordod neved amit kaptál.
Emberségben megmaradtál.
Járod utad kis léptekkel.
Megküzdesz a miértekkel.
Élet van a napjaidban.
Kit tartasz a karjaidban?
Versed végén ott a pont.
A mindenséggel összevont.
Az isten fogja a kezed.
A végtelenbe elvezet.
2022.05.04. B.t.
ÚJ KALENDÁRIUM
Január.
Hó, jég és fagy.
Február.
Oly rövidke vagy.
Március.
Forradalom.
Április.
Szeled hallgatom.
Május.
Virágok, illatok.
Június.
A földek gazdagok.
Július.
Izzadó tenyér.
Augusztus.
Itt az új kenyér.
Szeptember.
Nincs nyár, nincs szünet.
Október.
Szőlőhegy, szüret.
November.
Fagyod ne ártson…
December.
Vendégünk karácsony.
*
(mellékvers)
Tavaszom, nyaram,
őszöm és telem.
Szép évszakok
játszanak velem.
Földi csodák.
Egy kör a Nap körül.
A természetnek
az ember is örül.
Az időfolyón
ott a csónakunk.
Egyszer bizony
a célba fordulunk.
Megérkezünk
sok-sok nap után
Révbe érünk
egy csendes délután….
2022.05.04. Besenyőtelek
ANATÓMIÁNK
Ész és értelem.
Szív és érzelem.
Kar és ölelés.
Láb és követés.
Szem, mi észre vesz.
Kéz, mi helyre tesz.
Száj és a dalok.
Füllel hallgatok.
Bőr és érintés.
Lélek. Szépítés.
Ész, gondolkodás.
Szív, nagy dobbanás.
Kar. Erőben bízz.
Láb, messzire visz.
Szem. Képalkotás.
Kéz és markolás.
Száj és a mesék.
Fül. Éteri zenék.
Bőr. A várfalad.
Lélek. Önmagad.
2022.05.05. B.t.
JÁRTAM ÉS LÁTTAM...
Jártam itt, és jártam ott.
Láttam egy-két államot.
Láttam büszke várakat,
folyók mellett gátakat.
Láttam hidat, szigetet,
fügefából ligetet.
Láttam tengert, öblöket.
Gabonából köröket.
Láttam hajót, kikötőt.
Anyókákon főkötőt.
Borospincét, s a borászt.
Kenyeret éltető kovászt.
Bánya mélyén templomot.
Magas hegyen szent romot.
Kifaragott szobrokat,
utcácskákban boltokat.
Láttam festményt, képeket.
Határon túl népemet…
Csángót, székelyt. Mind remek,
jóravaló emberek.
Láttam dolgos kezeket.
Láttam könnyes szemeket.
Láttam milyen a magyar,
ha felmerül a Don-kanyar…
Láttam Kárpát bérceit.
Belső vidékeim részeit,
hol piros vér, és zöld mező.
A fehérségben is van erő…
Láttam Küküllőt, Oltot és Marost,
Kolozsvárott a Szamost.
Láttam múltat, emlékeket,
szászcsávási zenészeket.
Korondi vázát, köcsögöt.
Magyar szavunkra örömöt.
Láttam vendégszeretetet.,
s hogy működik az emlékezet.
Láttam elhagyott falut.
Kopjafát, székelykaput.
Öreg sírokon dőlt kereszt.
Égi Anyánk, te érted ezt?
Láttam szétszabdalt hazát.
Itt vagyok magyar és odaát….
2022.05.05. Besenyőtelek
MEZÍTLÁB JÖTTEM
(atomban, sejtben)
*
Mezítláb jöttem, tisztaságban.
Helyet kerestem a nagy világban.
Az erdő mélyén, az őszi ködben.
Lélekemberek bűvkörében.
Keresve jártam, nyitott szemekkel.
Múltat kerestem, gyökerekkel.
Kék égre néztem. Felhők úsztak.
Rám esteledett, az évek múltak.
Csillagok gyúltak a végtelenben.
Ötlet szikrák az értelemben.
Verssé fonódtak, csengő rímmel.
Mind nektek adom a kincseimmel.
Egyedül jöttem, de már vártak.
Kíváncsi vagyok hogyan látnak.
Gének játéka. Ember lettem.
Egy életen át nevelkedtem.
Egyedül megyek a céljaimhoz.
Hűséges leszek az álmaimhoz.
A lehetőségekből kihozni mindent.
Atomban, sejtben keresni istent.
A minden ágán, a hulló levélben,
mosolygó ajkak szegletében.
Ragyogó szemben, örömkönnyben.
Elétek rakott nyitott könyvben.
2022.05.06. Besenyőtelek
KAPASZKODÓ
amikor hazug a közeg
mit ér a pénzköteg
amikor úr a félelem
még a szó is sérelem
amikor nincs több mondatod
és nincs kinek mondanod
amikor szürke a jövőd
és már nincs több éltetőd
amikor minden fekete
a színnek nincs több szerepe
amikor minden sivatag
akkor az öröm is harag
mikor a csend magadra hagy
mikor a zaj te magad vagy
mikor a fa levéltelen
akkor minden reménytelen
mikor a kör négyzetszerű
az élet végzetszerű
amikor nincs már párhuzam
és nincs reményfutam
mikor az agy pihenni tér
és pár sejtbe belefér
mikor nem lesz több hajnalunk
mikor marginálisak vagyunk
mikor az út vége ködbe vész
mikor a nép csak gyülevész
talán akad, mi reményt jelent
és keresed a végtelent
a holnapunk szép csillagát
új hajnal dereng odaát
sok emberarc felderül
és kapaszkodsz kegyetlenül…
2022.05.08. B.t.
ÁLARC ÉS SZEREPEK
Reggelek, esték.
Monoton.
Átesünk
habkönnyű
korokon.
Mosolyok, könnyek.
Nevetés.
Félelem.
Kiút keresés.
Hajnalok, álmok.
Ébredés.
Felismert célok.
Küldetés.
Lepergő percek.
Életünk.
Ostoba módon
kérdezünk.
Gyökerek, szárnyak.
Lebegés.
Szándékos
gondolat terelés.
Tévutak.
Helyben maradunk.
Papírként
ketté szakadunk.
Kis szoba.
Polcon kötetek.
Boltok.
Hatalmas tömegek.
Társas magányban
szenvedők.
Valóság.
Álomkergetők.
Hol vannak
hiteles emberek?
Színház, álarc,
és szerepek…
2022.05.09. B.t.
FÖLDI SORS
Nem tizenhét szótag
tömören,
de közlöm,
ez a mi Földünk
örökös börtön.
Se rácsok,
se lakat.
Légnemű falak.
Szökevények
a kijutó szavak…
Keringünk.
Forgunk.
Vicceket mondunk.
Kozmikus térben
földi a sorsunk.
Képzelt istenek.
Kódolt adatok.
Szétszakadt
részek
és darabok.
2022.05.09. B.t.
KÉT HAIKU
5961.-5962.
ÚJ RIALTO
„Habkönnyű” terhek.
Sóhajok hídján járunk.
Vérző világunk.
TOLSZTOJI KÉRDÉS
Háború, béke…
Ennek sosem lesz vége…
Ember. Megérte?
2022.05.09.
CSILLAGOK ADJATOK FÉNYT
Erdők, éledezzetek.
Virágok, nyíljatok.
Madarak fenn az égen,
szabadon szárnyaljatok.
Emberek, itt a földön
a jóságban higgyetek.
Vigyázzanak rátok
angyalok, istenek.
Fák, lombosodjatok.
Rétek, zöldelljetek.
Ne hozzon jégesőt rátok
a májusi fergeteg.
Ti nők, legyetek szépek.
Ti férfiak, egyenesek.
Gyermekek játszadozzatok,
legyetek engedelmesek.
Csillagok, adjatok fényt.
A holnapban remény legyen.
Várromok, álljatok őrt
a sziklaszirteken.
A tenger halat adjon,
a búzaföld sok gabonát.
Magyarok, éljetek békén,
és szeressétek a hazát.
Hajók, ússzatok csendben.
Vigyetek sok utazót.
Találjatok megoldást,
titkokat kutatók.
Te út, ne hordozz tankot,
te puska, ne szólalj meg.
A jövő jóságot hozzon,
a remény ne haljon meg.
Fejsze, ne vágj ki több fát.
Te kohó, olvassz vasat.
Szempár, csodáld a Napot,
ha újabb hajnal hasad.
Költő, írd meg a versed.
Te bárd, dalolj vele.
Minden ember lehessen
az élet szerelmese.
2022.05.09. B.t.
HA CSENDÉLET KÉSZÜL….
Mézillat úszik
a pillanatokban.
Boldogság lakik
a holnapokban.
Csendélet készül
a természetben.
Vers születik
a szép lélekben.
Ha van füled,
te meghallhatod.
Rád pirkad majd
a legszebb holnapod.
Mindenség van
a Végtelenben.
Ember lakik
az értelemben.
Csendek és színek.
Benne hangok.
Himnuszt játszanak
a kis harangok.
Valami szózat.
Valami szépség.
Őserdők zöldje,
és égi kékség.
2022.05.09. B.t.
A CSODÁKRÓL…
A csodák
nem velem kezdődnek,
és nem bennem
érnek véget.
A csodákban
ott van az ember.
A csodákban
lüktet az élet.
A csodák
vágyott csillagok,
hajnalok,
lélekszárnyak.
A csodák
lelkekben születnek,
és általad élni vágynak.
A csodákban
ott van a tegnapunk,
a megélt idő a testben.
A csoda
meseszép mosoly
az emberi természetben.
A csoda egyetlen hópehely,
vagy éltető
szívdobbanásod.
A csodában
ott van a lényeged,
a teremtő
földi másod.
2022.05.10. B.t.
A MESEFA ÉS A SÁRMÁNY
*
Volt egyszer egy mesefa.
Mellette egy palota.
A palotában egy királylány,
a mesefán egy kis sármány.
A madár szépen énekelt.
Hangja tapsot érdemelt.
Aztán egy szép hajnalon
kinézett az ablakon
a szőke hajú királylány.
Azt látja, hogy nincs sármány.
Kereste mindenfelé.
Felnézett az ég felé.
Csak a hangját hallotta.
Hiányoztál, azt mondta…
Nézte, nézte, kereste.
A mesefán és felette…
Egyszer aztán meglátta,
hogy hova szállt a madárka.
Ott billeget egy bogáncson,
hogy minden felé kiáltson…
A bogáncs virágát dicsérte.
A szép lilája megérte,
hogy ott hagyja a mesefát.
Megénekelte a csodát.
A mesefa még most is ott?
Vagy bogánccsá változott?
Elrepült már a sármány.
Elaludt a királylány.
Álmában áll a palota,
a bogáncs, meg a mesefa..
Egyszer volt, és vígan élt.
A versmesém is véget ért.
2022.05.10. B.t.
VERSSÉ VÁLT SZAVAK
Erdőrengeteg.
Álmot kergetek.
Őzek, szarvasok,
képek, mondatok.
Völgyből nézhető
sziklás hegytető.
Játékos szelek,
fenyő őrszemek.
Sebes kispatak.
Surranó halak.
A parton jégmadár
színes foltja száll.
Repülő drágakő.
Surranó idő.
Álom madarak.
Verssé vált szavak.
2022.05.10. B.t.
ALKOTÁS
5963.-5965.
Ki mit alkotott.
Vagy selejt, vagy remekmű.
Maga képére.
*
Világ végére.
A teremtés végtelen
periféria.
*
Csak fantázia.
A választás csodája
valóságmese.
2022.05.10.
FÁJÁRÓL AZ ERDŐT…
Madarat a fáról,
a fát a madárról.
Repüljetek felém
a fészekről, az ágról.
Madarat tolláról,
a fát a leveléről,
embert barátjáról,
és a jelleméről.
A fájáról az erdőt,
a madárról a párját.
A tapasztalatokról
az élet iskoláját.
Szörnyű álmot láttam…
a madártalan égről.
Sivatagot láttam
egy letarolt térről.
Eltűntek a fák is,
elrepült a madár is.
Gyöngyszemek nélkül
nem lehet kaláris…
Madarat az égre,
a fészkekbe, a fákra.
Fák lombja boruljon
az emberi világra.
2022.05.10. B.t.
HARMAT A RÉTRŐL
Elfogadni a rendet.
Meghallani a csendet.
Megérteni a rangot.
Félreverni harangot.
Ápolgatni a lelket.
Kigyomlálni a kertet.
Összekötni két partot.
Abbahagyni a harcot.
Mélyre ásni a fegyvert.
Megölelni sok embert.
Szeretni, élni békén.
Jót kacagni a végén.
Felolvasni egy verset.
Lepergetni a percet.
Félni az agymosástól.
Kérni a távoli világtól,
jeleket, hogy léteznek.
Hitet adni népemnek.
Megcsodálni a szépet.
Eldalolni egy képet.
Lélekszobrot faragni.
A tisztességet megadni.
Tanácsot kérni egy rögtől.
Csókot kapni egy hölgytől.
Vérrel írni a könyvet.
Nyeldekelni a könnyet.
Búcsúzni nagyon szépen.
Nemesen, úgy mint régen.
Csillagot hozni az égről.
Harmatot szedni a rétről.
Oly asok a dolgunk. Tudtad?
A meséket átaludtad...
Felébreszt majd a szükség,
ha megnő a feszültség.
Embernek lenni, ha várnak.
Ne maradj szürke átlag.
Legyél az első a sorban.
Egy nagyon terhelő korban.
2022.05.10. Besenyőtelek
AZ IDŐ NEM ÖREGSZIK
Emlékezet.
Valami régi felhő.
Az idő telik,
mire az ember felnő.
Nagy utazás.
Vele járnak az álmok.
Milyen jövőt
képzelt az öreg látnok?
Tapasztalat.
Porként rád telepszik.
A tér szűkül,
de az idő nem öregszik.
Fényegyenes.
Ám az árnyak követnek.
Görbe tükör
az emberi agyszövetnek.
Szürke színét
hirdesd a gondolatnak.
Mi lesz a mottó,
ha szobrokat avatnak…
Miből készül?
Márványból, vagy homokból?
Kihullik az ember
a leváltott korokból.
Valami készül.
Észre kellene venni.
A rontott dolgainkat
helyre lehetne tenni.
Besötétül.
Gyúlnak-e újabb szikrák?
Megtaláljuk-e
az egyszeri létezés titkát?
Ki lesz vezér,
kit követnek tiszta szívből?
Mennyi maradt
a lesoványodott hitből…
2022.05.11. Besenyőtelek
AKI MINDIG PONTOS
Volt egyszer egy csillagocska.
Valakinek szép napocska.
Reggel fölkelt,
lement este.
Éjjel a fényét kereste.
Néha elbújt
felhők mögé,
árnyat szőtt
a házak közé.
Sok-sok fejet
megizzasztott,
nyári záport
megszalasztott.
Szelet hajtott erejével.
Szemet vonzott delejével.
Az égen sétált.
A földről nézték.
A sugarait visszakérték.
Volt egyszer egy csillagocska.
Égi rubint. Szép napocska.
Életadó.
Melegedő.
Létteremtő
égi erő.
Hajnalban kel.
Álmokat hoz.
Vágyódás a csillagokhoz.
Fölötted delel.
Mindig pontos.
Ember tiszteld,
hisz nagyon fontos!
2022.05.11. B.t.
