Poézis
EGY NAP A KÖLTÉSZETÉRT
Ma versekkel kelt fel a hajnal.
Ma versekkel fekszik a hold.
Ma versekből fonnak szívárványt....
Ma minden rímmel dalolt.
Ma versekkel nyúlik az árnyék.
Ma egy vers az égen a nap.
Ma rímekkel bélelt fészek
a fejen a szalmakalap ...
Ma verset dalol az ágon
a máskor szürke madár.
Ma verslábon szalad az idő,
a célja a látóhatár ...
Ma versekkel jön meg az este.
Ma versekkel mondj altatót.
Ma versekkel színezd szépre
költő a földi valót.
Ma versekkel ragyog az égbolt.
Ma vers a Göncöl-szekér.
Ma csak a lelkem írja a verset.
Ez a nap ennyit megér.....
2013.04.08.
(A költészet napjának tiszteletére)
MAGYARÁZKODÁS HELYETT
Az igazság
átlátszó pajzsát
hiába tartom.
Támadtok.
Bűn nélkül kell
bűnben maradnom????
Nem félek
a hazug szavak
nyílzáporában.
Merre vagy Mátyás???
Hagyj nyomot
sorsom porában.
N.sz., 2013.04.11.
TAVASZODNÉK
tavaszodnék
madár hangon
messze szállnék
zöld ágakon
vándormadár
visszajárnék
napfürdőben
lubickolnék
aranyfüstben
tavak vizén
táncot járnék
színezüstben
kicsi rügyben
nyíló virág
álma lennék
árok parton
papsajtmályvát
szedegetnék
áprilisi
vándor szelek
hova visztek
bárhol járok
a világra
tavaszt hintek
N.sz. 2013. április
5140. HIRDETÉS
.....mert végre tavasz
hirdeti napsugárral:
csak késlekedtem .....
5141. ÁLCA
kékszemű kökény
fehér virágba rejti
késett tavaszát
A FÖLD NAPJA
Én megőrizlek
szépségnek és csodának,
de kevés vagyok .....
Én tovább adlak
gyermeknek, unokának...
Lesznek holnapok?
Én vigyázok rád
porból és vízből meggyúrt
kozmoszi csodám....
Csak veled élek.
Történjen bármi véled...
Te vagy a hazám.
2013. április. 22.
KIVÁGOTT FÁK ....
kivágott fák
a versek
hevernek szerteszét
száraz széna
az álmom
halott fű-rend a rét
múltam hegyére lassan
elsápadt hó esik
terveim eltévedve
a jó utat keresik
csendes
égi madárhad
csapatokban repül
madárijesztő lelkem
ezt kapta szerepül
csontvázkéz
száraz ágak
nem nyílik
rügy - levél
lokális elhidegülés
öldöklő fagyveszély
sivatag széli sziklák
elkoptat a homok
könnyesen szép a múltban
a betakart romok....
N.sz. 2013. április
HARMATODBAN
mondj most egy szót
vagy csak hallgass
halkan dalolj
vagy szavalgass
simogass meg
kezek nélkül
mosolyodtól
lelkem szépül
verset mondok
megszokásból
kincsem lettél
a világból
simogatlak
szemsugárral
díszítelek
szóvirággal
vadvirágból
fonok álmot
csillagokból
hozok lángot
hold fényével
betakarlak
az istenek
nekem adtak
enyém maradsz
tiéd vagyok
napfényedtől
elolvadok
harmatodban
tiszta lettem
az életet
megszerettem
N.sz., 2013 május 1.
Csak egy kis kék virágszirom
... és egy könnycsepp az arcomon.
Az életem bizony Tőled kaptam,
de már magam maradtam.
Már nem vagy, de hálát mondok.
Lehetnek örömök és gondok....
Fakult fotóról nézel le rám.....
Te voltál az édes, jó anyám!
Te voltál a fény a szememen,
téli fagyban kesztyű kezemen...
Az első szó Te voltál ajkamon.
Mosoly maradtál árva arcomon....
- - - - - - - - - - - - - - - - - - -
2013. május első vasárnapja
Múltról Álmodó Vasutak
Sínpárok.
Eldobott szemét.
A kis piros
adja a zenét ....
Az állomás
ódon, megkopott.
Festőt a fal
régen láthatott.
A láncon lakat.
Nem vár váróterem.
Gyilkos közöny,
és szürke a jelen.
Villa és kés...
kézbe már nem veszik.
Az étlapot pedig
örökre elteszik.
Kinézek csendben..
Az utolsó vonat
jegynélkül viszi
a bliccelő álmomat....
M.h. 2013. 05.03.
ÖRÖK MÁJUS
Búza tenger. Pipacs sziget.
Faluvégi akácliget.
Bárány felhő. Pacsirtaszó.
Arany léggömb a nap-hajó.
Lila ágak az orgonán.
Nektár a méhek potrohán.
A repcetábla sárga foltja...
Egy galamb a szomját oltja....
Az útszéli jegenyetornyok
lábánál álmodó bokrok
a bodzaernyőt szétnyitották.
A gólyafészket kipofozták.
Futkos a pár hetes csikó.
Párját várja a léprigó.
Egy szélfútta bóbita-ágon
csodálkozom a szép világon.
Sorol a kukorica zöldje.
Maradjon május mindörökre!
N.sz., 2013. május 6.
ENYÉSZET
régi kastély szétesett
volt egy múltja vége lett
kidőlt a fal néz a csend
halott gazda már a rend
ablakkeret szemtelen
sikoltozik a jelen
volt egy kémény rég ledűlt
mocsarában elmerült
a régi kor fáj nagyon
hiányjelek a házfalon
az asztalon már nincs ebéd
munka nélkül a cseléd
a dajka nem mond altatót
rémülten nézik a valót
jövő már nincs
a székeken
elszenderült
a végtelen
................
N.sz., 2013. május
ERDŐN, MEZŐN
nem a jelent féltem
a jövőt....
keresem
az elfolyó időt
szélmalomharc
mindegyik napunk
sorsüldözött
vesztesek vagyunk
nagy hangyaállam
de a dolgozók helyett
a legtöbb "hangya"
csak henyélni szeret
és nincs királynő
de van uralkodó
és az irányítás
kissé rendhagyó
erdeinkben
megbújó vadak
kinevet a végént
játszanak...
úgy érzik hogy
meg van mindenük
de a célkeresztben
ott van a fejük
N.sz. 2013. május
MÚLT
nem test
nem hang
nincs cím
nincs rang
régi emlék
mostmár
nem lét
ködök
rejtik
elfe-
lejtik
már nem
való
rég meg
haló
hamu
és por
i d ő
és kor
N.sz. 2013. május
ÖRÖM
jókedvem
határtalan
bánatom
ma tárgytalan
mosolygok
mindenkire
nem szólok rá
ma senkire
szivárvány
fejem felett
egy angyal
megérkezett
napfényben
fürdik velem
kicsivel szebb
lett a jelen
N.sz. 2013. máj.
EGYSZER
egyszer majd eljöttök
visztek ha kell ha nem
egyszer magához szólít
az én Istenem
egyszer elhallgatok
s pajzs lesz némaságom
egyszer sebhely leszek
a haldokló világon
egyszer visszanézek
s nyomaim elsöpröm
egyszer porrá válik
minden lélekbörtön
egyszer mélybe hullok
gránit keménységgel
egyszer eggyé válik
a föld a zengő éggel
egyszer pontot tesznek
minden vers végére
s nem gondolnak vissza
a világ kezdetére
egyszer földre omlik
minden magas várunk
egyszer nem lesz holnap
bárhogy is vigyázunk
N.sz. 2013. május
MEGÍGÉRTED
(az utolsó nyolcezres emlékére)
..............................
a hegycsúcs ott maradt....
elnyelt a lavina-bánat
..............................
jegesek a léptek
csak nézünk utánad
............................
most a szakadék vonzott
pedig a csúcsot nézted
..............................
már nem jössz vissza
pedig megígérted
.........................
- mellékvers -
a lelked ott maradt
és már elfogytak a léptek
legyőztél már mindent
de most utolért a végzet
mosolyod még sejlik
az örök éjszakából
elindulnál vissza
de nincs már alaptábor
.......................
N.sz. 2013. május
A Kadzsendzönga
felhőköntösében pompázik ....
ELBÚJTAM
Elbújtam az ablakom mögött.
Csodáltam a kerti zöld ködöt.
A leveleket, a kis virágokat,
a pókhálóba beszőtt álmokat.
A rigószárnyon röppenő időt,
a hernyólábra húzott kis cipőt.....
A borostyánra ragadt harmatot,
a gombatönkre rakott kalapot....
Az életnek becézett csodát,
ezt a tanár nélkül élet-iskolát.
Figyeltem a rejtett részletet,
az akácfákon bújó fészkeket.
A madárhangra komponált zenét,
az élnivágyás örök szellemét.
A vakondvárról guruló rögöt....
Csak ámultam az ablakom mögött....
N.sz. 2013. május 26.
ÖRÖK GYERMEK
örök gyermek
játszom az életet
ajándéknak veszem
a kapott éveket
mosolygok
hisz köztetek vagyok
én a gyermek
és ti a bölcs nagyok
kérdezek néha
butaságokat
megálmodom
a legszebb álmokat
gyermekként örök
a lelkem fiatal
felvállalt csöndem is
verseket szaval
nézem csak nézem
benne létezem
nem félek már
bár nem fogják kezem
felnövök egyszer
majd mondok egy mesét
elregélem
a létem kezdetét
aztán tanítgatnak
és játszanak velem
ami hátra van még
az nagy nagy türelem
és a holnapokba
vetett bizalom
ha majd elfogy
a testem itt hagyom ....
N.sz, 2013 gyermeknapján
FEHÉR VÉGZET
- egy rémséges zivatar emlékére -
jön a jég az égből
milliónyi lándzsa
fájdalmasakat szúr
a földműves világba
túr az ember izzad
s negyed óra végett
jégesővel jön meg
a tönkretevő végzet
fájdalmas szemekkel
nézünk égre földre
jövőnket a vihar
játszva ketté törte
2013. 05.30.
LÉLEK ÉS ESŐ
versíró idő
szomorú
lelkekben dúló
háború
szürkévé vedlett
közhelyek
idegesítő
emberek
pohárban kávé
elfogyott
szomorúságom
indokolt
keresztbe tesznek
néhanap
hozzájuk süllyedsz
béna vagy
felhők az égen
szürkeség
nyomokban szétszórt
büszkeség
keresed kutatod
önmagad
ez a gondolat
fönnmarad
mert most szomorú
versiró idő
kezemben maradt
még erő
tollat ragadni
hogyha kell
nem veszekedni
senkivel
egeden fénylő
pont vagyok
lélektükrödben
ott ragyog
N.sz., 2013. 05.30
ZUHANÁS
lelőttek
szárnytalan
madár
nem repülsz
többé
...........
lehet
éjsötét vihar
a hangodat
hallom
örökké
............
üres
a fészked
kihűlt helyedre
jégpáncél
fagyott
..........
zuhansz
de én is
zuhanok veled
hisz
az árnyékod
vagyok
........
N.sz. 2013.06.04.
LÁBAD NYOMA
Kinevetsz,
vagy mosolyogsz....
Egyszer majd
megkomolyodsz.
Néha sírsz,
de befelé.
Lassan mégy
a cél felé.
Imát mondasz.
Könnyezel.
Aggódó szülő
leszel.
Magányodba
menekülsz....
rejtett helyekre
kerülsz.
Társat vesztel
és éveket...
Bámulod
a kék eget.
Keresel
egy csillagot...
retteged
a holnapot.
Az út pora
rád ragad...
terveidből
mi marad..
Megöregszel.
Ennyi volt.
Kinevet
a telihold....
Lábad nyoma
reggelig
homok-könnyel
megtelik ....
N.sz., 2013. jún.
A VISSZHANG SZÜLETÉSE
Ihatsz a kezemből
hajnal-harmatot.
Közben a csendmadár
békéjét hallgatod.
Megfürödsz nyugodtan
szeretetemben ....
A napból szőtt köntös
ott a kezemben.
Betakargatlak.
Maradj békén.
Te vagy az álmom
napjaim végén,
s ha eljön a reggel
veled ébredek.
Boldogan dalolsz.
Visszhangod leszek.
Szivárvány hidakat
rajzolsz az égre,
pipacs foltokat
festesz a vidékre.
Valahonnan szellő
zümmög mézillattal.
Így kerek a világ.
Veled és önmagammal...
N.sz. ,2013.jún.
LÁNC
szép volt
szétesett
egyszer
végelett
pontok
és szavak
kiszáradt
tavak
nem jössz
nem megyek
kisírt
szép szemek
hiányod
végtelen
szürkébb
életem
csendünk
felüvölt
kristály
összetört
gyöngyünk
mint a múlt
lassan
szétgurult
N.sz.2013. jún.
VERS A VÉLETLENRŐL
(W.S. százéves lenne)
Százéves bóbita pillanat.
Templomok csöndjében
alszik a végtelen.
Meghalt a múlt.
Aprócska létéért
küzd a jelen.
Minden perc vízcsepp.
A múlt tavába hullt
A létezésünk már elavult.
Az igazolás ott áll
az anyakönyv mellett.
Nem tehetünk róla,
de élnünk kellett .....
Mbh. 2013.06.18.
EGY NYÁR ELEJI
PRÍM-ŐR
Van egy szám.
Én ki nem mondom!
Csupán az vele a gondom,
hogy nem osztható
csak eggyel
és önmagával.
Haragban van
a világgal??
Önmaga kétjegyű,
de páratlan.
Ezek után
nem is oly váratlan,
hogy a számok sorában
prím a rangja.
Értékét az a tény adja,
hogy valaki ma ennyi éves.
Tizennyolc múlt!
Vagy a hír téves?
A Prím-Őrnek
sok boldogságot,
és még sok
prímszámot
kívánok!!
2013. június. 17.
5142. - 5143. W.S SZÁZ ÉVES
Már nem kereslek.
Betűid csendje papír,
szó és vers sziget.
Lakatlan álmok.
Élnek és belehalnak.
Örök dagály vagy ....
5144.-5146. ELFÁSULVA
lehulltam - voltam
levél egy ágon lógva
fennmaradásig
maradtam gyökér
de nem sarjad belőlem
már csak az álom
majd állva halok
fűrész és fejsze lesi
hangtalanságom
ÉGI - FÖLDI DOLGOK
körém csöppent
az égi gömb
vele zuhanok
elalszom
álmom félelem
meg se mozdulok
elengedett
a végtelen
enyém a tér
s az idő...
testem börtön
lelkem szabad
egyszer majd összenő
valahol távol
ott dalol
a horizontmadár
távcsővel nézem
hol lakik az
ki hazavár ...
N.sz., 2013.június
ITT RAGADTAM
itt ragadtam.
Idegen korban.
Idegen földön.
Időm kevés.
Már csak
a felmondásom töltöm.......
Újabb világ.
Újabb rendszerek,
de lehet ott
nem lesznek emberek...
A verseim
majd kinek írom?
Társam nélkül
hogyan bírom?
Ha majd egyszer
lesz még olvasó....
Szerencsésnek
leszek mondható ....
N.sz 2013. június
SZAVAK EGY SZÁZÉVESHEZ
(Weöres Sándor ma lenne százéves)
Száz éved
csak egy pillanat.
Szavaid
véletlenszerűek.
Értéked lettél
saját magad,
s azok
az egyszerűek,
akikben dalolnak
verseid,
kikben csilingel
a rímed.
Nagyszerűbb vagy
és különb....
tündöklésed
és szíved....
Emberibb vagy,
mint annyi más.
Verseid rólunk szólnak.
Küldötte voltál
a szépségnek,
és minden
emberi jónak ....
N.sz., 2013. június 22.
MÚLT-AKVARELL
az voltál
hegedűszó...
és esti holdsugár
felettünk
ott állt csendben
az álmos
egri vár
mustszagú
volt az éjjel
csak álltunk
csendesen
fiatalság
hová lettél
és hol van
a kedvesem ...
elhalkult
hegedűszó
elázott régi kép
húsz évem
régi kincsem
arcodat
nézi még ...
N.sz., 2013. június
IDE - ODA, VALAHOVA ....
ideléptem, odaléptem
nem volt lángom, mégis égtem
fára másztam, lyukba bújtam
két kezemmel földet túrtam
bárányfelhőt terelgettem
éhes borjakat etettem
lyukas cipőt lábra húztam
fűzfasípot estig fújtam
felnőtt fejjel gyerek voltam
régi nyomban bandukoltam
széken ülve táncot jártam
gyerekfejjel csodát láttam
falu szélén világ végén
billegtem egy deszka élén
nevetgéltem, keseregtem
verset író felnőtt lettem
ide-oda, valahova
életem lett az iskola
gyerekfejjel, felnőtt fejjel
mit kezdek az életemmel
magyarázok, tanítgatok
éjsötétben lámpás vagyok
N.sz. 2013. június
SZÁZ ÉV .....
(még egy vers
WS emlékére)
száz év száz szó
szekér, egy ló ....
csengő, szánon
templom
kánon
egy szó, egy vers
érett, nem nyers
gyümölcs
fákon
egy dal
a számon
rímek, csengők
színes kendők
boldog tánca
arcok ránca
kisimul
aki nevet
boldogul
galagonya
bóbita
szél repíti
nincs vita
pihen a csend
a havon
megterített
asztalon
finom étek
csupa jó
mézédes
a magyar szó
ott szól benne
a gitár
hárfa, duda
a szitár
sámándob
és cimbalom
Kodály-dallam
ajkamon
csupa zene
muzsika
buborék
és karika
csupa játék
csupa szín
mosoly ragyog
valakin
csak egy ember
csak egy szó
száz év óta
hallható
nagy ajándék
vagy nekünk
szépen szóló
emberünk ....
N.sz. 2013. jún. 23.
NYOMTALAN
Mindenség. Távol. Végtelen.
Semmiség. Benned létezem.
Milliárd csillag felragyog.
Egyetlen homokszem vagyok.
Kozmikus létem, gyökerem.
Eredő múltam keresem.
Születtem. Vagyok. Jogtalan ...
Elfúj a szellő, nyomtalan ....
N.sz., 2013. június
REGGEL, ESTE
napfelkeltém
ha nézed messziről
felbukkanok
a sötét semmiből
szép ez a hajnal
szép ez a sziklaszirt
kiül az ember
és félve széttekint
naplementém
ha nézed csendesen
eltűnök majd
egy messzi tengeren
csöndes az éjem
véges a végtelen
kelek és nyugszok
örökös küzdelem
2013. jún.25.
