Non sub rosa
4162.
Késő tavaszom.
hófoltjaim között már
nincs hóvirágod.
4163. KRONOSZ
A csend sziklái
között lassan hömpölyög
az idő folyó.
4164. ELVÁLÁS
Pohár vizére
gondol. Kiöntött lelkét
felitta a por.
4165. VÉGZET
Lehullott már az
utolszor termett gyümölcs.
Nincs több virágzás.
HISTÓRIA
Összedőlt váram
széthordott köveiből
felépülhet
egy másik világ?
ÁLRUHA
levedlett múltak
foszlányai
hevernek szerteszét
az új ruhába költözők
még sebezhetők
de vastagszik már
a páncél
s vele együtt
egyre nagyobbá nő
a magabiztosság álruhája
valahol ott legbelül
gyakran félve remeg
a mindentől összerezzenő
félénken szűkölő lény
4166. FOLYAMATBAN
Minden helyén van,
de még nagyon távol a
tökéletesség.
4167.
Múlt ikebana.
Száraz felejtésvirág
emlékeinkre.
4168.
A magas fákra
fekete lepkék szálltak.
Éjszaka szövők.
4169. ANTROPOLÓGIA
Neander-völgyi
értelemmel társul a
jelen félelem.
4170.
Rutin napirend.
Megszokásból tett dolgok
aludni térnek.
HAIKU SZERŰ
SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY
Néma Levente
ismert kitalált alak.
Kitaláltalak.
4171. IDŐKAPU
Tovább élünk majd,
ha örökbe fogadunk
egy eltűnt percet.
4172. HANGJAIM
Szürke sziklafal,
dübörgő hullámverés.
A visszhang vagyok.
4173. HIDROLÓGIA
Alaktalan vagy,
akár a világtenger.
Máshoz idomulsz.
4174. KONKLÚZIÓ
Győzni szeretnél.
Mindig alul maradsz,
hisz ez az élet.
FÉNYNYOMOK Éji fényvadászok. Hálók mögötti árnyak. Csapdába esett állat érzi így magát. Csapásaink körül nyomolvasók járnak, véletlen szikráink beszédes jellé vállnak Ártatlan homály. Belénk olvad a háttér. Őstitok marad minden mozdulat. Gyermeki szemekkel nézünk fel az égre. A sors kinyújtott karral ránk mutat. N.szénás, 2010. október
KÉT VERS 1. Örökbe vésett arany betűk gránitom tiszta lapján. Hírneved soha nem kophat el. Szalag az Úr kalapján. 2. Tolladról egy csepp tinta lennék. Maradnék véletlen nyomod. Papíron felizzó lángnyelv leszek, ha égni hagyod. N.szénás, 2010. október
CSAK ANYANYELVEN Sosem tudod meg igazi arcát. Se németül, se angolul. A költő akkor igazi költő, ha hozzád szól és magyarul. Nyelvének szép zenéjét, versének ritka ritmusát, csak a magyar szó lüktetése adja át. Hiába fordítja szépen versedet más nemzet fia, amit a magyar lélek el tud mondani, nem lehet látnia. N.szénás, 2010. október
TITKOKRÓL Ledőlt falak közt pihenő árnyak. Kövek alatt a félelem. Mosatlan szürkén úsznak a felhők, szürrealista képeken. Az idő foltozott ruháján, mint öreg arcokon ott a ránc. Múltunkra holt ebek vigyáznak, behúzott nyakukon csörög a lánc. Valahol elrejtett kincsek várják a titkukat tudót. A túlélők némák maradnak, vagy tán elvtelen árulók. Kincses sziget. Átkozott part. Az elásott kincsekhez vér tapad. A titoktartásban egyetlen társ van. A csend, és saját magad. N.szénás, 2010, október
KÁOSZ teremtő istenek tékozló idő jótékony felejtés halott hírvivő felemás mondatok robbanó szavak egykori barátok kiszáradt tavak kettétört jellemek gyökértelen fák hiányzó melegség megfagyott világ eretnek gondolat csenddé vált dalok elfelejtett éden zuhanó angyalok megöröklött káosz beszédes jelek teremtsetek jövőt jótékony istenek N.szénás, 2010.októbere
HÁROM HAIKU
4175.-4177.
Élünk. Micsoda bűn.
Rajtunk számon kérhetik
a büntetést is.
*
A lét álarcát
viselni mindhalálig.
Ránk dermedt mosoly.
*
Már nincs hatalmunk.
Kicsorbult késsel vágott
életfonalunk.
4178. ELLENTMONDÁS
Minden mozdulat
befejezettnek tűnik.
Mégis szárnyalunk.
4179. SZIKLADAL
Meg nem állhatok.
Csak gördülök lefelé.
Végtelen lejtő.
4180. SZÜKSÉGSZERŰSÉG
Ha szemben megyek,
akkor is Földdel forgok.
Nincs más esélyem.
4181.
Hófehérségem
tavasz zöldjére cserél
pajkos szelekkel.
