Ú T
Úton vagyunk. Folyamatosan.
Néha kanyargós,
sokszor göröngyös úton.
Végig kell rajta mennünk!
ÚTON
még növésben
de már fogyóban
elfogy az erő
az utazóban
apróbbá válnak
a régi nagy léptek
hol van már a cél
amit megígértek
elkopik lassan
a cipők talpa
a távolságnak már
nincs hatalma
a hegyek és völgyek
kék ködbe vesztek
látom ahogy majd
a földbe tesznek ....
N.sz. 2013. feb.
EZ ÁLLATI
farkas-élet
te meg bárány
ott remegsz
a lét határán
legelésznél
megennének
szelíd vagy de
vadnak néznek
birka-élet
majd megnyúznak
legelődnek
határt húznak
nincs is kutya
úgy terelnek
csendben bégess
úgy szeretnek
N.sz., 2013. feb.
VILÁGOK HARCA
fényben ragyog
boldog e táj (?)
emberek nélkül
gyökerek levelek
aprócska bábok
mikrovilágok
élnek nélkülünk
mennyi szépség
amit
észre
sem
v e s z ü n k
vízcsepp
jégkristály
szállongó spóra
gének ösztönök
vállnak valóra
s te nem vagy ott ember
és.....
mégis ott vagy
olvad a jéghegy
de minden ránk fagy
fogyó gleccserek
növekvő vizek
e m b e r i s é g
benned már
nem hiszek
N.sz., 2013. feb.
HÁROM HAIKU VALENTIN-NAPON
5134. HOMEOPÁTIA
egyetlen gyógyszer
lelki baj ellen ható
szerelemcsepped
5135. GONDOSKODÁS
kinn hideg tombol
valaki lángot gyújtott
kazán-szívemben
5136. SZERELEM
nyílj nekem mindig
gyönyörű szikla szélén
világszép virág
KACAGÓ SZÉL
Kikacag a szél.
Az útszéli fűzfák
velem sírnak.
Szomorú vagyok.
Várok valakit,
de sosem hívnak.
Nem jut ölelés.
Mosolygós szájjal
nem becéznek.
Jöjjön a tavasz.
Legyen már vége
a magány-télnek.
Betakar az est.
Fekete paplan.
Mégis fázok.
Ezer kérdéssel
ostromolnak,
de nem vitázok.
Szoba kalitka.
Az ablakon túl
már messze járok.
Vágyott földemre
repülnek velem
a legszebb álmok.
N.sz., 2013. feb.
DOMINÓELV
bizonytalan
álomszerű ködök
emlékeimen
csendben őrködök
nem tudja senki
mi volt a tegnapom
a visszajelentést
egyszer majd megkapom
dominók dőltek
de nem voltak jajszavak
a lepusztult romok
tán szépnek látszanak
kétségtelen
él bennem a remény
verebek csivitelnek
él a közvélemény
valótlanságok
és oly sok az igaz
talán te lennél
az egyetlen vigasz
aránytalan
és néha jeltelen
lelkemben tombol
a személyes küzdelem
N.sz., 2013. feb.
HALLGATÁS
a kitépett toll
nem fáj annyira
mint a köröm alatt
begyulladt tövis
hallgatásod
mégis fájdalom
ha már nem írsz
csend a börtön is
meg nem értett
költők tábora
széllel szemben
szárnyaló madár
közöny a jelen
a süket fülek
nem tudják még
a jövő hazavár
N.sz., 2013. feb.
MAGYARÁZAT
homályos a múltunk
sanyarú a sorsunk
kevesen maradtunk
pedig sokan voltunk
elfelejtett évek
elsiratott álmok
világvégét hirdet
a középkori látnok
lelkünk templomában
himnusszá lett csendünk
megtörtént a csoda....
.... emberek lehettünk .....
N.sz., 2013. feb.
ERESZKEDŐ
tárgyak
álmok
emberek
görcsbe
torzult
jellemek
arcok
szemek
mosolyok
bezárt
ajtón
kopogok
utak
célok
buktatók
pletyka -
szerzők
huhogók
csókok
könnyek
félelem
örök
emlék
szerelem
asztal
fiók
rejteget
régen
megírt
verseket
kérik
tőlem
nem adom
néma
csendem
hatalom
N.sz. 2013. feb.
IDŐHATÁROZÓK
Néha, mikor
elhagy az erő.
Sokszor, mikor
elfogy az idő.
Olykor, mikor
nincs már türelem....
Mindent megold
veled a szerelem.
Néha, mikor
nem jön üzenet.
Máskor, mikor
nem látsz jeleket.
Párszor, mikor
nincs más jutalom....
Legyél társam
a hosszú utamon!
Néha, mikor
tombol a vihar.
Máskor, mikor
csendem betakar.
Lehet, hogy már
alig létezem ....
Siess hozzám,
fogd meg a kezem!
N.sz., 2013. feb.
ÁLMOK ÉS ÉBREDÉS
ropogó száraz ágak
egyedül maradt vágyak
hidak a ködbe veszve
a csend volt a társam este
az asztalon fehér abrosz
hűséges vagy magadhoz
az álmok még visszahoznak
ne tarts engem gonosznak
a falon estszürke árnyak
fekszem mint elhagyott tárgyak
tengerem üres palackját
egyszervolt emlékek lakják
agyon hallgatott dalok
álmomban kis sziget vagyok
vad tenger vigyázza létem
te vagy az ébredésem
N.sz., 2013. feb.
ELALSZOM
Elalszom.
Betakargatsz.
Álmomban
velem maradhatsz.
Szép szemed
őrzi a csendem.
Lenyugszik
minden bennem.
Elalszol.
Betakarlak.
Édesvíz.
Nagyon akarlak.
Két kezem
körül ölelget.
Csak neked
óvom a csendet.
Elalszunk.
Álom az élet.
Magunkban
hordjuk a szépet,
vagy csak a szép
utáni vágyat.
Víztükör.
A lét csak látszat.
N.sz. 2013. feb.
AZ ÉJSZAKA
elfáradt már
a hegyek lába
fekete lett
az est kabátja
alszik a tó
pihen a partja
elcsendesült
a mély iszapja
alszik az ég
piheg a csendje
sötétet fog
az éj ecsetje
alszik a szikla
csend ül a völgyön
fészkén a madár
az öreg tölgyön
alszik a fűszál
mélyül a zöldje
álom-esőcsepp
pottyan a földre
az erdő mélyén
halk neszek járnak
nem tudják, de
a hajnalra várnak ....
N.sz., 2013. feb.
